JENEY LÁSZLÓ

Született: 1923. május 30., Kolozsvár Sportága: vízilabda Egyesületei: MAFC (1937-44), Vasas (1945-56), Bp. Kinizsi, illetve FTC (1956-1958), Bp. Honvéd (1959-60) Válogatottság száma: 65 Legjobb eredményei: Olimpiai bajnok (1952, 1956), olimpiai-2. (1948), olimpiai-3. (1960); Európa-bajnok (1954, 1958) Kitüntetései: Magyar Köztársaság Középkeresztje (1996); Gerevich Aladár életmű-díj (2003); Kemény Ferenc-díj (1993)

Az újságírótól nem idegen a plagizálás, amit a fenti szöveg idézőjelei mutatnak. Az "ollózás" ebben az esetben már csak azért is megbocsájtható, mert - van ilyen - a riporter saját maga egy 1998-ban közölt írásának részletét idézi. Nem öncélúan persze, azt akarja ugyanis érzékeltetni, hogy az utóbbi öt év alatt, miközben a legendás vízilabdázó "cerberus" a 75-től elérkezett a 80 éves korig, az égvilágon semmit nem változott, ami, valljuk be, már önmagában is kiemelkedő teljesítmény, ugye. A további esetleges ismétlések szavatolt elkerülése érdekében az akkori portrétól - "A vízen járó" címet kapta - már csak azért is merőben különböző lesz a mostani néhány sor, mert - egyfajta summázásként, ami egyben tisztelgés is a 80 esztendős fiatalember örökkön játékos természetét illetően - élete-sorsa legjeit célzó kérdés-felelet szójáték formáját ölti.
- Pierre! Mit tartasz életed csúcsmérkőzésének?
- Az amerikaiak elleni döntő összecsapást a helsinki olimpián 1952-ben. Ez a legfontosabb és a legizgalmasabb is egyben. Hajszállal nyertük az aranyat, gólkülönbséggel, úgy, hogy nem volt szabad gólt kapni. Eksztázisban védtem - négy nullra nyertünk.
- S a legkínosabb potyagól?
- Rémálmaiban előjön: egy hazai bajnokin a csepeli Kánási "Kanna" kiszúrta, hogy a lelátó felé fordulva kifelé beszélgetek, s a félpályán túlról a hálóba ívelt.
- A legszomorúbb vereség?
- A római bronzérem időközben fényesebbé vált, de a nemhivatalos világbajnokságnak számító hatos tornán a szovjetektől Zágrábban elszenvedett öt kettes zakó a mai napig bánt. Pedig de régen volt, 1957-ben. De hát ötvenhat, a forradalom leverése és a melbourne-i olimpiai győzelem után, ugye. Szörnyű év volt, előtte veszítettem el az édesanyámat, gyötrelemmel viseltem azt is.
- Ez a szovjetek elleni a legnagyobb megélt kudarcod?
- Nem... Az Eb ötödik helye 1947-ben Monte-Carlóban. És ehhez fűződik a legégbekiáltóbb csalás is. A svédek ellen egy cseh bíró vezetett. Kikaptunk öt háromra. A kapu mögött magas fából eszkábált fal húzódott. Két svéd mellélövés nyomán is a deszkákról pattant vissza a labda és - mindkétszer gólt ítélt. Ebben a műfajban felülmúlhatatlan csúcs.
- Ha már itt tartunk. Minden idők legjobb játékvezetője?
- Brandi Jenő. Egyedülálló, mögötte a belga Delahay.
- A legjobb játékos?
- Gyarmati Dezső, aki, nem mellékesen, időtlen idők óta a legjobb barátom is. Veszedelmes, kiismerhetetlen ellenfél volt, soha nem tudtam, mit akar csinálni... Mint játékostárs - Markovits Kálmán. Élmény volt vele együtt játszani a Vasasban és a válogatottban is.
- Edzőid?
- Szakmailag számos kitűnőség foglalkozott velem, de emberileg Vízvári Károly állt hozzám a legközelebb. Ô még arról is képes volt meggyőzni hóbortos fiatal éveimben, hogy időnként elszakadjak a pesti társasági élettől a vízilabdázásért.
- Melyik díj, érem, ajándék jelentette a legtöbbet a számodra?
- Lehet, furcsán hangzik, de 1950-ben a Vasas beszerzett a számomra egy pár kontaktlencsét. Akkor nem kis dolog volt ez, és meghosszabbította a pályafutásomat - képzelődés helyett újra láttam a pályán.
- A szemed gyengült, nem csoda, rengeteget olvastál. Kedvenc szerzők, művek?
- Márai Sándor Naplója, Zilahy Lajos A Dukay családja, a külföldiek közül Jack London - A Kóbor csillag - azután Oscar Wilde művei számos más egyéb mellett. Shakespeare-től a mai modernig minden érdekel.
- Kedvenc színészed?
- Agárdy Gábor. Ô is vízilabdakapus volt szegedi évei idején, nem is akármilyen tehetség.
- Legkedveltebb időtöltésed?
- Balatonföldvár - a "kastélyunk". És ott bármi...
Mielőtt az utolsó kérdést feltennénk, tömör összegzésként a 80. születésnapját ünneplő csodakapus válaszaiból kiderül: imádja a rántott borjúlábat, a legszebb uszoda - ahol játszott - Rómában van, a legnagyobb kalandját Kárpáti Gyurival élte át 1956 után, amikor illegálisan Amerikában portyáztak néhány hónapig, továbbá hogy legnagyvonalúbb borravalóként - mint az Iskola utcai hajdani Halászcsárda gebinese - 100 forintot kapott egy nyilván tébolyult vendégtől. (akkoriban, a hatvanas évek végén, 12 forintért mérték a korsó sört, 24-ért tálalták a halászlét), tovább és legfőképpen, hogy a Vasas mostanában Kásásékkal jócskán megizmosodott szakosztályának egyik legelkötelezettebb vezetőjeként ma is él-hal nemzetinek tekinthető sportágunkért.
A záró kérdésre, nevezetesen, hogy kinek köszönheti leginkább mindezt - egészségét, sikereit, hosszú életét, derűjét - a válasz egyetlen becézett név: Babi. A feleség, aki előtt - bár évtizedeken át szerényen mindvégig a háttérben maradt - Pierre-ünkért mi is tisztelettel emeljük meg a kalapunkat.