A BVSC remeklô centere, Kis Gábor még ennél is jobban örült volna, ha 6–4-nél nem Gergely Istvánt találja telibe ziccerbôl (fotó: Árvai Károly)

De akadt más variáció is, amivel a címvédő mesterét, Kovács Istvánt illették: "Na, mi van, ez a hazai pálya, Kovács?!” A közel sem széles jókedvükben szavaló nézők a játékvezetők, véleményük szerint, Honvédot támogató ítéletei miatt zúgolódtak, és csak bátorította őket Gerendás György, a BVSC trénere is, aki kiselőadást tartott a zsûriasztalnál a lefújást követően. Az egyébként piros lapot kapó szakvezető elkeseredettsége érthető volt, hiszen együttese 4–2-re, 6–4-re, 7–6-ra is vezetett, aztán elszálltak az álmok – szerinte a bírói döntések szárnyán…
"Erőn felül teljesített a csapat, amely nem érdemelt vereséget – így Gerendás. – Több dolog is felbosszantott. Az egyik, hogy a játékvezetők a meccs előtt kifejezetten tudtunkra adták: ha két játékost a víz alá látnak merülni, akkor kettős kiállítást alkalmaznak, vagy szemet hunynak felette. Öt ilyen eset történt, ebből Juhász György négyszer a mi játékosunkat állította ki, egy alkalommal pedig mindketten bûnhődtek. Ha valaki nem lát a víz alá, ennek ellenére mindig minket büntet, ott valami van… Ez elfogultság, amit egy nappal a meccs után is fenntartok. De ott van még a harmadik negyed, amelyben tőlünk öt játékost állítottak ki, míg a Honvédtól egyet sem. Ha azt veszem, hogy a mérkőzésen mindkét csapat állandó stílusban küzdött, és három negyed alapján kilenc-kilenc a kiállítások aránya, akkor hogy fordulhat elő egy olyan negyed, amelyben minden a feje tetejére áll.”

Két játékos másképpen a rangadóról

Szívós Márton távoli löketét nem számítva, Szécsi Zoltán biztos pont volt a BVSC kapujában, de talán megelégedett volna gyengébb formával is, ha nyernek a vasutasok. „Persze, volt, amit mi rontottunk el, de annyival nem lehetünk jobbak a Honvédnál, hogy kibírjunk egy olyan nyomást, mint a vasárnapi volt – véli az olimpiai és világbajnok hálóôr. – Nagy érvágás volt, amikor Varjast az utolsó fél percre kiállították egy másképpen is megítélhetô szituációban, a csapatokra kellett volna hagyni a döntést. Ettôl függetlenül megmutattuk, hogy hiába szól két csapatról a bajnokság, a BVSC-vel is számolni kell.” A Szécsinél említett titulusokkal szintén felvértezett Honvéd-szélsô, Biros Péter így látta a meccset: „Ha jobban játszunk, hatékonyabban használjuk ki az elônyöket, már a második negyed után eldönthettük volna a mérkôzést. Ezzel nem kicsinyítem a BVSC érdemeit, hiszen mindent megtett a sikerért, igen jól játszott, és lehet, hogy a döntetlen igazságosabb eredmény lett volna. Ugyanakkor kezdünk hozzászokni a cirkuszokhoz is, amelyek a BVSC meccseit kísérik. A bírókat mi nem tudjuk befolyásolni, mégis ránk sütik, hogy mi vagyunk a szövetség csapata. Megjegyezném, nem olyan régen még a BVSC-re is ezt ragasztották.”

Arra a felvetésre, hogy ha az egyébként remekül játszó Kis Gábor 6–4-nél belövi a ziccert, nem kellene a bírókról beszélni, a következőképpen reagált Gerendás:
"Emberek vagyunk, mindenki hibázhat. Kis Gábor akkor éppen hibázott, de miért nem azt kérik számon, hogy a Honvéd miért nem lőtte be az előnyeit?! Egyébként is, hogyan történhet meg, hogy Kis Gabi centerként a negyedik negyedben kapott először fórt? Vagy az utolsó percben, amikor úgy jutott emberelőnyhöz a Honvéd, hogy Molnár ráúszott Varjasra az ellenfél kapujánál, összeakaszkodtak, elmerültek. Varjas végig a mi kapunk felől volt, végül őt állították ki, a Honvéd pedig belőtte a győztes gólt. Nem értem! Ha egy kicsinek nagy nehezen sikerülne nyerni a nagy ellen, miért nem engedik neki? Nem hiszem, hogy a szövetség vagy a Westel bántaná azért a Honvédot, hogy kikap – ez kínos megfelelni akarás. Olyan, mint amikor egy második osztályos meg egy hatodik osztályos fejtörőt játszik az iskolában, és a tanítónő azért segítené a nagyobbat, nehogy rossz tanárnak tartsák.”
A Honvéd trénere, Kovács István nem kíván a játékvezetőkkel foglalkozni, inkább csapata gyengébb teljesítményére utal:
"Az nem is kifejezés, hogy gyengén használtuk ki az emberelőnyöket. Nem is értem, az eddigi meccseinken nem ehhez szoktam. Ha ebben a játékelemben az első két negyedben eredményesebbek vagyunk, akkor a BVSC más taktikát választott volna. Így viszont ügyesen folytatta a brusztos, szoros emberfogásos védekezését. A végén nyertük meg a találkozót, és a végén is veszíthettük volna el, ha Kis Gábor belövi a ziccerét hat négynél.”
Kovács a játékvezetők tevékenységéről csak annyit mondott: nem feltételezi, hogy nem azt fújták, amit láttak, meg aztán általában mindenki a saját szemszögéből nézi a bíráskodást.
Az ellenőri jelentés mindenesetre azt tartalmazza, hogy Juhász György hat, míg Németh Attila hat és fél pontot kapott az adható kilencből. Öt pont esetén pihentetik a játékvezetőket. Vagyis a két bíró elkerülte a szégyent, mint ahogy Gerendást sem állítják pellengérre, miután ez az első piros lapja ebben az idényben. Vagyis automatikusan egy meccsről kénytelen hiányozni.