"Nem is tudom, hogy későn vagy korán érkeztünk, hiszen reggel 7-kor estünk be, mondanom sem kell, holtfáradtan" - kezdte a Vasas kapusa.

- Mikor lesz a hivatalos ünneplés?
- Szervezzük, szervezzük, de az igazság az, hogy hazafelé végig nótáztunk, sőt Letenyénél belecsöppentünk egy ünnepségbe, amelybe kellően bekapcsolódtunk. Először azt hittük, lagzi, végül kiderült, vállalati ünnepség, de nekünk egyre ment, beálltunk nótázni.

- Pedig az első két negyed után nem hittük volna, hogy nótás kedvükben lesztek a visszavágó után...
- Az első két negyed elég lidérces volt, mert sehogysem tudtuk megtörni őket. A góllövés dadogott, s elhúztak 3-0-ra, de az még nem tűnt súlyosnak, mert volt még hátra három negyed.

- Akkor sem érezte súlyosnak a helyzetet, amikor a Mladost 5-1-re vezetett?
- Szerencsére két gyors góllal közelebb jöttünk. Ez már a harmadik negyedben volt, s lélektanilag nagyon fontos volt, hogy egyszer sem tudtak négygólos, vagy annál nagyobb vezetésre szert tenni. Tehát mindig a határon, vagy azon belül tudtuk őket tartani. De az biztos, hogy néhányszor meg kellett nyerni ezt a visszavágót.

- Pontosan hányszor?
- Egyszer a legelején, amikor 3-0-ás vezetésükről kellett visszakapaszkodnunk, egyszer a Varga Tamás kihagyott négyméterese után, mert ha az bemegy, már megnyugodhattunk volna, s egyszer azután, hogy Stritof két másodperccel a rendes játékidő lejárta után 7-4-re alakította az állást, vagyis behozta a Mladost összesítésbeli hátrányát. A hosszabbításban már szinte hiba nélkül játszottunk, legalábbis akkora hibát nem vétettünk védekezésben, ami gólt ért volna. Jól védekeztünk, elég csak arra a szituációra gondolni, amikor tizenhét másodperccel a hosszabbítás vége előtt időt kért a Mladost, a horvát centernél volt a labda, s Varga Tamás úgy szerelte teljesen szabályosan, hogy egyszerűen levette a kezéről a labdát.

- Varga Tamás egyébként is szenzációsan játszott...
- Igen, ő volt a legjobb, akkor vállalta a lövést, amikor mindenki ódzkodott tőle, s két nagyon fontos bombagólt lőtt, amellett, hogy kitűnően védekezett.

- A harmadik és negyedik negyedben, valamint a hosszabbításban ön is remekelt...
- Mondjuk úgy, hogy én hullámzónak éreztem a teljesítményem. Pontosabban volt két gól, amiben "sárosnak" érzem magam. Az egyik, amivel 5-1-re ment el a Mladost, s a labda a hónam alatt csúszott be, a másik meg az utolsó, 7-4-et érő Stritof-találat, ami nagy lövés volt, nem volt potya, de védtem én már nehezebbet is. Azért lett volna fontos megfogni, mert sorsdöntő szituáció volt, már azzal a védéssel megnyerhettük volna a kupát.

- Ön a Vasas 1995-ös KEK-győztes csapatának is tagja volt.
- Sőt, az 1985-ösnek is. Igaz, nem én védtem, hanem Nemes Gábor, de mindegyik meccs jegyzőkönyvébe beírták a nevem, tehát hivatalosan 1985-ben, 1995-ben és 2002-ben is KEK-et nyertem.

- Melyik volt a legnehezebb?
- Mindegyik alkalommal volt olyan momentum, amikor azt hittük, innen már nem lehet visszahozni, elúszott, kész vége. 1995-ben például a KEK-elődöntő itthoni visszavágóján jöttünk vissza úgy az utolsó pillanatban, mint most ellenünk a Mladost. Az akkori elődöntőt a Dubrovnikkal vívtuk, s Gorskov 1,3 másodperccel a vége előtt lőtt gólt, azzal lett összesítésben egyenlő, s onnan nyertünk a hosszabbításban. A pescarai döntő már nem volt olyan veszélyes. Idén a szombat esti, zágrábi KEK-döntő visszavágó mellett a Mladost elleni selejtezőbeli meccsek sem voltak könnyűek.

- A Magyar Kupa után megnyerték a KEK-et, most már a bajnoki győzelem, a triplázás a cél?
- Persze. Sőt, ha a szuperkupa-győzelmet is ide vesszük, akkor már a negyedik cím következik. Tény, hogy elég nagy lendületben van a csapat, de kérdés, hogy a KEK-csaták mennyi erőt vettek ki belőlünk. Az is igaz, hogy olyan eredményeket hoztunk zsinórban, ami miatt már van respektünk a hazai ellenfeleknél is.

- Szerdán már BVSC-vel játszanak...
- Igen, hétfőn este már edzés, úgyhogy tényleg nem sok időnk van ünnepelni.