Számoljunk csak: volt huszonkét mérkőzés az alapszakaszban, azt követte kilenc a rájátszásban, meg nyolc a Bajnokok Ligájában. Az összesen annyi, mint harminckilenc. Steinmetz Barnabás, a Posillipo Napoli kitűnősége egy híján negyven tétmeccsel a kezében érkezett haza kedden. Csoda-e, ha ezek után azt mondja, hogy...

-- ...kicsit elfáradtam. Nem is annyira fizikailag, sokkal inkább mentálisan. Elég kemény idényt tudok magam mögött, jellemző, hogy gyakorta nemcsak a hétvégén, hanem hétközben is vízbe kellett szállnunk. Egy hetem azért volt a pihenésre, de hogy ez mire volt elég, az csak hétfőn derül ki, tudniillik akkor megyek le először a válogatott edzésére.

-- Volt egyáltalán olyan napja az idén, hogy nem kellett vízbe ugrania?

-- Szerencsére volt. Megértő edzőnk van, többször is elengedett minket hosszú hétvégére.

-- Gyanítom, Nápolyban kellemesen el lehet tölteni egy ilyen víkendet.

-- Hát persze. Ha pihenni támadt kedvünk, pihentünk, ha kirándulni akartunk, kirándultunk. De érdekes, hogy januárban, februárban, sőt, még márciusban is gyönyörű időnk volt, aztán húsvét környékén fordult a kocka, mígnem május elején, amikor a bajnoki döntőt rendezték, újfent hétágra sütött a nap. Az más kérdés, hogy nem a strandolás körül jártak a gondolataink, hiszen az idő tájt a fináléban akadt dolgunk...

-- Utólag aligha bánják, hogy az aranycsatára koncentráltak, hiszen elhódították a bajnoki címet.

-- Kemény párharc volt, de a lényeg, hogy a végén mi örülhettünk. Csodálatos élmény volt hétezer fanatikus nápolyi drukker előtt pólózni, egy darabig nem felejtem el azt az ünneplést, amelyben a szurkolók részesítettek minket. Képzelje, pár nappal azután, hogy a nyakunkba akasztották az aranyérmeket, a Napoli--Lazio futballmeccs előtt is kellett egy tiszteletkört tennünk. Ja, és akkor már negyvenezren tapsoltak nekünk...

-- Amúgy gyakori vendége a San Paolo-stadionnak?

-- Lelkesen jártam a mérkőzésekre, mígnem a csapattársaim szépen megkértek, ha lehet, legközelebb már ne menjek ki, ugyanis azokon a találkozókon, amelyeket én is megtekintettem, egy döntetlen kivételével, mindig kikapott a csapat. A többiek szerint miattam...

-- Ettől függetlenül marad Nápolyban, ugye?

-- Mivel jól érzem magam, nem látom értelmét annak, hogy változtassak. E helyütt hozzátenném, örülök annak, hogy Molnár Papeszék hazatérnek, hiszen a sportágnak jót tesz, ha a legjobbak közül néhányan itthon szerepelnek.

-- Elnézést, de rá kell kérdeznem: mi történt önökkel a Bajnokok Ligája négyes fináléjában?

-- Csupán annyi, hogy elszúrtuk a végét. Akkor jött ki rajtunk a fáradtság -- az elődöntőben, a nyolc görög és egy horvát válogatottat felvonultató Pireusz ellen tudásunk negyven százalékát nyújtottuk, ez természetesen kevés volt a sikerhez. Ennek ellenére szó sincs arról, hogy szomorkodnék, hiszen bajnokok lettünk, ráadásul zsinórban másodszor.

-- A hab azért még hiányzik a tortáról...

-- Tudjuk nagyon jól, mindenki azt várja tőlünk, hogy megnyerjük az Európa-bajnokságot. Remélem, nem okozunk majd csalódást az értünk szorítóknak.

-- Ismerje el, ez túl diplomatikus válasz volt.

-- Na jó: én csakis az aranyéremmel lennék elégedett! Azt azonban ne felejtsük el, hogy hiába emlegetnek minket a világ legjobb csapataként, hiába nyertünk meg idáig majdnem mindent, egy-egy hullámvölgy nálunk is előfordul. Persze, akkor nincs nagy baj, ha a torna utolsó három meccsét hozzuk...

-- Édesapja volt már kontinenselső, ön is büszkélkedhet Eb-arannyal, mi több, nem is eggyel, hanem kettővel. Hogyan látja, a Vasasban pólózó öccse, Ádám is hű lesz a családi hagyományokhoz?

-- Higgye el, nem vagyok elfogult, de úgy vélem, idővel stabil, meghatározó tagja lehet a felnőtt válogatottnak. Az adottságai mindenesetre megvannak ahhoz, hogy a csúcsra jusson.

-- Még csak annyit: lesz olyan alkalom, hogy egy rangos világverseny végén a Steinmetz fivérek a dobogó tetejéről integetnek majd szeretteiknek?

-- Ha tudná, mióta álmodozom erről...

Szakvélemény
"Steinmetz Barna? Aligha meglepő, de csupa jót mondhatok róla. Fiatal, erőteljes pólós, akinek a védőjátéka elsőrangú. Sőt, nyugodtan kijelenthetem, személyében a világ egyik legjobb bekkjét tisztelhetjük. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak a védekezésben jeleskedik, hiszen azt is mindenki tudja róla, mekkora bombákat képes kapura zúdítani. Szerintem nagyon jót tett neki, hogy Olaszországba szerződött, Nápolyban csak tovább fejlődött a játéka. Egyébként három éve még játszottam is ellene, igaz, mivel ő is védőként szerepelt, meg én is, a vízben nemigen találkoztunk. Persze azt azért megfigyeltem, hogy keményen, de roppant sportszerűen látja el feladatát. Afelől pedig nincs kétségem, hogy Barnabás helyet kap majd a leszűkített tizenötös keretben. Kívánom neki, hogy ismét Európa-bajnoki győzelemnek örülhessen."