A csaknem kétnegyedes kapottgól-nélküliség értékét nagyban növeli, hogy mindkét alkalommal a legnagyobb rivális Szerbia-Montenegró volt a szenvedő alany. Szécsi Zoltán tehát lehúzta a bombabiztos redőnyt (akárcsak a keretet adó két mérkőzés közé eső időszakban), egyúttal nem mulasztotta el megemlíteni a társak remek védőteljesítményét, megspékelve egy kis elégedetlenséggel. Az oroszok elleni csoportmeccs után például a következőképpen értékelt: "Tetszett a védekezés, talán ha időben kapcsolunk egy-két helyzetben, még több kapott gólt kerülhettünk volna el."

A hosszabbítással is megbékélt volna

Szécsi könyökén csak azért virít a kötés, hogy megelôzze a fájdalmat, amúgy remekül mûködik az ízület (Fotó: Meggyesi Bálint)

A Sydneyben még második számú kapusként ténykedő Szecska ha kellett, huzamosan jó formát mutatva, ha kellett, az addigi átlagos produkciót kulcsfontosságú bravúrokkal sutba vágva biztosította az aranyhoz vezető utat. Mindenesetre mindig igyekszik az 1996-os isztambuli junior Európa-bajnokságon a törökök ellen elért eredményhez közelíteni - a 19-0-s magyar diadallal végződő párharc amolyan példát statuáló állomás a pályafutásában.
- Még tavaly említette az egyik interjúban, hogy Sydney előtt elment kaszinózni, és bejött. Netán az athéni olimpia is a rulettasztalnál kezdődött?
- Ha nem is közvetlenül a torna előtt, de a júliusi Világliga-döntő idején a csapat elment a Las Vegas-i kaszinóba.
- Las Vegasban is nyert?
- Nem, de ezúttal az olimpia volt a lényeg.
- Befolyásolta az olimpiai bajnoki cím felett érzett örömét, hogy Athénba már első számú kapusként utazott?
- Nem, mindkét aranyérmet az örömmel vettem át. Sydneyben az volt a feladatom, ha éppen lehetőséget kapok, éljek az alkalommal, Athénban pedig hat meccsen keresztül kellett megbízhatóan védenem, adott esetben bravúrt végrehajtanom.
- Melyik volt a legnehezebb meccs a kapus szemszögéből?
- Nehéz felelnem, nem is tudok igazán különbséget tenni. Inkább párhuzamba állítanám a két szerb meccset, valamint a horvátok és az oroszok ellenit. Az utóbbi kettőn akkor kezdtünk gólokat kapni, amikor már nagy fölénnyel vezettünk, az előbbi kettő esetében pedig a második félidőben álltunk talpra - azzal a különbséggel, hogy a csoportmérkőzésen inkább a támadás, a döntőben pedig elsősorban a védekezés ment rosszul a harmadik negyedig.
- A fináléban elordította magát idegességében, ami utólag akár fordulópontként is értékelhető. Hirtelen gatyába rázódott a csapat.
- Úgy látszik, jól jött a jó tanács. Ideges lettem, mert kaptunk két buta gólt, a másodikat úgy, hogy már összeálltunk, de nem vettük észre a besegítő társat, és ketten úsztunk az ellenfél egy játékosára. Ugyanezt a hibát megint elkövettük, szerencsére megúsztuk gól nélkül. Ôszintén szólva, én már a hosszabbítással is elégedett lettem volna.

- Emlékszik még, mit kiabált?
- Nem, de a vége az volt, hogy figyeljünk egymásra.
- Önre pedig az ellenfél támadói figyeltek kiemelten, legalábbis erről árulkodik, hogy Csirics az első szerb meccsen alaposan megütötte, amiért ki is állították, de a horvát Hiniccsel is meggyűlt a baja. Mivel érdemelte ki a bánásmódot?
- Talán az általam elkövetett apróbb turpisságoknak. Hinic már azt is utálja, ha kimerészkedem a kapuból, két éve is meg akart verni, Csirics pedig nagyon nem szereti, ha - idézőjelben - fogdosom. Vele sem először akadtam így össze. Egyébként ha a második félidőben üt meg így víz felett, biztosan csere nélkül állítják ki, a meccs elején még nem vállalják ezt az ítéletet a bírók.
- Térjünk vissza a pozitívumokhoz! A sikerek mellett jubileumnak is örülhetett, hiszen az oroszok elleni elődöntőben századszor szerepelt a válogatottban. Nem kerülte el a figyelmét?
- Nem, de bevallom, elszámoltam magam. Automatikusan belevettem a kazahok elleni meccset, amelyen Gergely Pista védett, így elsőre én már az oroszok elleni utolsó csoporttalálkozón elkönyveltem a százat.
- Amióta itthon van, gondolom, mindenki Athénról faggatja. Hogy bírja a gyűrődést?
- Együtt jár a sikerrel, igyekszem megfelelni ennek a feladatnak is. Sok időm azonban nincs, mert éppen a költözködéssel vagyok elfoglalva. Tavaly novemberben ugrottam bele egy új lakás vásárlásába, másfél hét múlva be is költözöm a családommal.
- Semmi klasszikus kikapcsolódás?
- Egy rövid horgászatot azért beleerőltettem a programba, de idő hiányában másra nem futotta.
- Mire horgászik a legszívesebben?
- Süllőre, igaz, legutóbb éppen pontyoztam.
- Eszi is, vagy csak fogja a halat?
- A süllőt kifejezetten szeretem.

Döntőt tervez, aranyban reménykedik

- Jelentkezett már az új klubjában, Egerben?
- Természetesen, sőt, a hét végén el is megyek a Fenstherm-kupára, amelynek mi vagyunk a házigazdái.
- Meddig kapott kimenőt?
- Még másfél hétig pihenhetek.
- Per pillanat mennyi kedve van medicinlabdával a kezében taposni a vizet?
- Egy szép kerek nullához tudnám hasonlítani.
- Most már összeálltak az ellenfelek is, nagyjából ismertek az erőviszonyok. Ennek tudatában mit vár maguktól?
- Ami engem illet: a terv az, hogy döntőbe jussunk, a remény pedig, hogy ott meg is verjük a Dominót.