A zágrábi remete (társai szólítják így) költözésre adta a fejét. Azok után, hogy négy évig dobálta a gólokat Horvátország fővárosában, a Mladost csapatában, Varga Zsolt úgy döntött, klubot cserél. Hívta az olasz Savona, csábította a két jó barát, Benedek Tibor, illetve Dubravko Simenc, s ez elég volt ahhoz, hogy a balkezes center nemet mondjon az őt marasztalni próbáló korábbi játékostársnak, a jelenlegi klubdirektornak, Perica Bukic-nak (holott ő is jó barát ám...).

- Tudja, négy év nagy idő, ilyen sokáig még senki sem légióskodott a Mladostban - kezdte az egy híján harmincesztendős vízilabdázó. - Bevallom, már nem éreztem magamban a kellő motiváltságot, s miután az idén lecsúsztunk a bajnoki címről, úgy gondoltam, most érdemes váltani.

- Még akkor is, ha Bukic igazgató kifejezetten ragaszkodott önhöz...

- Még akkor is. Persze mielőtt határoztam volna, egyeztettem a családdal, valamint a legjobb barátaimmal, és természetesen beszéltem a Savonát immár egy éve erősítő Märtz Tomival is. Ő is azt mondta, gyere Zsolt, jó helyre kerülsz.

- Újra egy gárdában Simenccel, alig hatvan kilométerre Reccótól, a gyerekkori cimbora, Benedek Tibor új állomáshelyétől. Tényleg jó helyre kerül.

- Remélem, a csapat is jó lesz. Azért az megnyugtatónak t?nik, hogy az egyik legjobb olasz edző a miénk.

- Itthonról nem akadt kérője?

"Csupa-csupa jót tudok mondani Zsoltról, hiszen embernek és játékosként is kiváló. A KSI-ben, vagyis nálunk nevelkedett, az edzéseket mindig szorgalmasan elvégezte, sőt, Benedek Tibivel egyetemben rendszeresen pluszmunkát végzett. Már akkor tudta, ha nagy pólós akar lenni, alaposan meg kell dolgoznia a sikerért. Hát dolgozott rendületlenül. Az eredmény ismert, a világ egyik legjobb centere, olimpiai bajnok vízilabdázó vált belőle. Igazi csapatember, bárkinek bármilyen gondja van, nyugodtan fordulhat hozzá. Bízom benne, hogy a budapesti kontinensviadal végén is a dobogó tetejére állhat, ő igazán megérdemli. És ha kérhetem, azt még írja le, hogy nagyon büszke vagyok rá." Dömötör Zoltán, olimpiai és Európa-bajnok

- A Honvéd hívott, Kovács Istvánnal beszéltem is. De mondtam neki is, egy-két évig még külföldön akarok játszani, egyfelől azért, mert szeretnék megméretni Olaszországban, másrészt azért, mert nem hiszem, hogy fizetés terén a hazai klubok képesek felvenni a versenyt az itáliai egyesületekkel.

- Talán emiatt is folytatja a pályafutását oly' sok fiatal külhonban, legutóbb éppen Madaras Norbert igazolt Firenzébe. Kíváncsi lennék, hogy ön, mint rutinos légiós, mit szól ehhez?

- Egyáltalán nem tartom helyénvalónak, csakhát az a baj, hogy a legtehetségesebb srácokat alig tudják itthon tartani. Húsz-huszonkét évesen nem lenne szabad országot váltani, hiszen egy fiatalember, főleg ha egyedül van, könnyen összetörhet. Mondtam is Norbinak, egy-két évadot játsszon még Gerendás Gyuri keze alatt a BVSC-ben, addig is sokat fejlődne, ám ő végül elfogadta a Florentia ajánlatát. Remélem, megtalálja a számításait, annak mindenesetre örülök, hogy Fodor Rajmi mellette lesz.

- Folytassuk az Európa-bajnoksággal! Akik eddig megszólaltak a sorozatban, mind azt állították, a tizenhárom olimpiai bajnok helye biztos a tizenöt fős csapatban. Ön is így vélekedik?

- Éppen a minap fogalmazott úgy Kemény Dénes, hogy a kerethirdetésnél nincsenek olimpiai bajnokok, kizárólag a játékosok formája dönt majd a sz?kítésnél. És ez így természetes.

- Ami felt?nő, hogy szinte mindenki a kontinenstornával foglalkozik, mintha az Eb után három héttel nem is kezdődne el a világbajnokság...

- Tény, mi magunk is csak a margitszigeti tornáról beszélünk. Különben azt mondom, még csak ne is az Európa-bajnokság járjon a fejünkben, hanem az, hogy mi lesz a szerdai, majd a csütörtöki edzéseken. Ha tudná, milyen kemények ezek a foglalkozások... Persze melózni kell, mivel most csak négy hetünk van arra, hogy formába lendüljünk, míg Sydney előtt három hónap állt a rendelkezésünkre.

- És a rajtig meglesz az "olimpiai" forma?

- Lehet, furcsán hangzik, amit most mondok, de szerintem nem a forma döntött a tavalyi játékokon, hanem az, hogy fejben és lélekben rendben voltunk.

- Segítséget, netán terhet jelent, hogy júniusban idehaza kell bizonyítaniuk?

- Bárkivel találkozom, azt kérdezi: "Ugye, Európa-bajnokok lesztek?" Erre csak azt felelhetem, természetesen ez a célunk, nekimegyünk mindenkinek, vagyunk elég jók ahhoz, hogy győzzünk. De! Kérem a szurkolókat, ne felejtsék el, hogy ez sport, manapság nincsenek verhetetlen csapatok. A lényeg, hogy sportszer? küzdelemben dőljön el az aranyérem sorsa. Annyit persze ígérhetek, a mi hozzáállásunkban nem csalódnak majd.

- Egyedül a világbajnoki arany hiányzik még a csodálatos gy?jteményből, ezért is kérdem, ha választhatna, az Eb- vagy a vb-elsőség mellett tenné le a voksát?

- Nehéz ügy... De ha már tényleg választani kell, akkor nyerjük meg a kontinenstornát. Persze utána megpróbálunk a vébén is az élen végezni...