FONTOS


  

Deutsch, az amerikai diák

Világklasszis úszóink árnyékában Deutsch Tamásról egy kicsit kevesebb hírt kapnak a magyar sportkedvelők. Pedig megbízható versenyző, aki rendre helyezésekkel tér haza a különböző világversenyekről. Az igazi nagy siker, az áttörés egészen az idei esztendőig váratott magára. Rómában aztán felküzdötte magát a dobogóra. Éppen most, amikor talán a legkevésbé lehetett rá számítani, hiszen egyetemre jár az Egyesült Államokban, Miamiban, ahol telefonon értem utol.

- Hú, de álmos a hangja!
- Ne is csodálja, elvégre itt még "hajnali" negyed nyolc van, ráadásul vasárnap, és az utóbbi negyedévben az egyetlen nap, amikor sem edzés, sem verseny miatt nem csörgött az ébresztőóra.
- Milyen egyetem ez?
- Magánegyetem, ahol marketinget valamint a nagyon nehezen magyarra fordítható vállakozásvezető szakot hallgatom.
- Ez roppant komolyan hangzik. Ilyen jó tanuló volt már a középiskolában is, hogy várható volt, csak idő kérdése, mikor, melyik külföldi egyetemen folytatja majd tanulmányait?
- Ez azért túlzás. Nem kaptam rossz jegyeket a középiskolában sem, de példaképnek semmiképpen nem engem állítottak a többiek elé. Magyarázzuk ezt a sporttal. Mostanra azonban benőtt a fejem lágya. Éreztem, szükség van arra, hogy az agyamat is pallérozzam.
- A továbbtanulási szándékból hogyan lett Amerika?
- Az egyértelmű volt a számomra, hogy nyelvet kell tanulnom. Így aztán megfordult a fejemben, hogy valahol külföldön kellene próbálkoznom. Az úszás és az addigi eredményeim alapján az Egyesült Államok kézenfekvőnek látszott, de a távolság riasztott. Egyik úszótársam, Ágh Norbi beszélt rá a dologra, aki már bejárta ezt az utat. Így aztán a barcelonai olimpia után, amikor kaptam ezt az ajánlatot, egy pillanatig sem gondolkodtam, azonnal igent mondtam.
- Az úszás tehát főszerepet játszott a lakhelyváltoztatásban.
- Természetesen. Azért kapom az ösztöndíjamat, azért fizetik a szállásomat, a tandíjamat, a könyveimet és az étkezésemet, hogy az egyetem úszócsapatának a rendelkezésére álljak. Itt ugyanis csapatsportot csinálnak az úszásból is. Hétről hétre más egyetemek együtteseivel mérkőzünk meg, szigorú bajnoki sorsolás szerint.
- Most aztán alkalma van összehasonlítani a magyar edzésmódszereket a híres-nevezetes amerikai úszóiskolával.
- A legszembetűnőbb különbség, hogy itt, az Egyesült Államokban sokkal kevesebbet tréningezünk. Az egyetemi szabályzat - ami egyébként hihetetlenül vastag könyv - még azt is előírja, hogy mennyi edzésre kötelezhető a sportoló. A gyakorlás ideje nem haladhatja meg a heti 20 órát, ez pedig körülbelül a fele annak, amennyit otthon edzettem. Érthető módon egészen más az edzések felépítése, másként kell alakítani a tornaprogramot, egyszóval mindent.
- Ha a korábbinál kevesebb időt szán a felkészülésre, miként fordulhatott elő, hogy éppen az idei világbajnokságon remekelt?
- Az elmúlt 15 esztendő alatt elvégzett rengeteg munka megalapozta a tudásomat. Lehet, hogy most már csak finomításokra volt, van szükségem. A másik, cseppet sem elhanyagolható szempont, hogy a vb előtti időszakot otthon töltöttem, Széchy Tamás irányításával dolgoztam, nála pedig nem érvényes az amerikai egyetemi szabályzatban rögzített heti 20 órás penzum. Ő ugyanúgy meghajtott, mint a régi szép időkben.
- Római szereplésének a híre - gondolom - eljutott Amerikába is. Hogyan fogadták?
- Sehogy! Őszintén szólva engem is meglepett a dolog, de az egyetem, a klub vagy az uszoda vezetői egyetlen szót sem szóltak. Legalábbis az elmúlt hétig, amikor az egyteem amerikai futball-csapatának a mérkőzésén a szünetben bemutattak a publikumnak, elmondták az eredményeimet, és udvarias tapsot is kaptam Hát, ennyi az egész.
- Európa-rekorddal?
- Ilyesmit szerencsére nem tartanak nyílván.
- Az amerikai életformáról rengeteget hall az ember, sokak szerint az öreg földrészről érkező számára sohasem szokható meg.
- Ez azért túlzás, de tény, hogy idő kell hozzá, amíg az ember megszokja. Az első 3-4 hónap iszonyúan nehéz volt. Nagyon egyedül éreztem magam.
- Gondolom, egy vagyont fizetett a telefonszámláért.
- Valóban. Nagy szükségem volt az otthoniak bíztatására, az ismerős szavakra. Persze, most is sokat beszélünk telefonon, de már közel sincs szükségem akkora támaszra. megtaláltam a helyemet, a barátaimat..
- Milyen az amerikai diákok élete?
- Nagyjából olyan, mint a magyaroké. Mi, akik a sport révén kerültünk ide, persze elfoglaltabbak vagyunk, de egy kicsit példaképek is. Elvégre a sportnak itt hihetetlen kultusza van. Egyébként a kétszobás apartmanokban négyen lakunk, az én szobatársam ugyancsak külföldi, német úszó. Az egyetem, az uszoda alig 5-6 perces sétára van a lakóhelyünktől, és ez roppant fontos. Különösen a hajnali hat órakor kezdődő edzések idején.
- Az egyetemisták életének velejárói a közös, nagy bulizások.
- Ez itt sincs másként. Bár a sportolók számára ez is ritkábban adatik meg, érthetően kevesebb az időnk. Errefelé azonban nem annyira járnak el a srácok, sokkal inkább a házibuli a divat. Egyszerű magyarázata ennek, hogy 21 eszetndős kor előtt nyilvános helyen tilos az alkoholfogyasztás. Ennek a törvénynek a betartására pedig roppant szigorúan ügyelnek. A bulik, összejövetelek azonban itt sem képzelhetők el egy-egy sör legurítása nélkül, így aztán ezeket lakásokon tartják.
- Milyen az időjárás arrafelé? Miami a képzeletünkben úgy szerepel, akár az örök nyár birodalma.
 - Ebben is van egy kis túlzás. Alig több mint egy hete járt erre Gordon, a hurrikán. Három napon át csak ömlött az eső, olykor térdig gázoltunk a vízben. Ez azonban szerencsére ritkaság. Most éppen 28 fok van, tegnap - hiszen említettem, hogy ritka szabad hétvégéink egyikét éljük - éppen a tengerparton voltunk és megmártóztunk a nagy vízben.
- Lassan nyakunkon a karácsony ...
- Ez rettenetesen furcsa. A 25-28 fokos hőmérséklet dacára lassan már mindenütt feltűnnek a kirakatok, terek díszei, a szánkók, a télapók. Mindez nyarat idéző környezetben enyhén szólva is mulatságos.
- Ha jól tudom, a napokban ünnepelték a hálaadás napját.
- Ez itt még a karácsonynál is nagyobb ünnep. Kiürültek ay egyetemi apartmanok, mindenki családi körben töltötte ezeket a napokat. Az egész várost belengte az ilyenkor szokásos sült pulyka és a mellé felszolgált almaszósz illata.
- Ilyenkor nem érzi magányosnak magát?
- Tekintettel arra, hogy az itt tanulók 20 %-a külföldi diák, azért maradtunk itthon is néhányan, és együtt töltöttük el az időt.
- A karácsonyt hogyan ünnepli majd? Rövidnadrágban egy szál pólóban egy műfenyő tövében?
 - Szó sincs róla. December közepén megyek haza Magyarországra, nemcsak ünnepelni. Elvégre 16-án rajthoz állok a Budapest-bajnokságon, é olyan híreket is hallottam, hogy meghívást kapok a Csillagszóró viadalra. ey nagyon jó volna, mert mostanában igazán remekül megy az úszás. Talán bizonyítani tudnám, hogy nem volt véletlen a római éremszerzés, és hogy többre vagyok hivatott, mint hogy megbízható versenyzőnek tituláljanak.
ÚSZÁS

KÉPEK

 

 
LINKEK

  Deutsch Tamás