Egerszegi
------------------------------------------------------------
forrás: Pesti Est
------------------------------------------------------------
1988 szeptemberében még gimnazista voltam, és tisztán emlékszem, hogy az
olimpiai közvetítések súlyosan felforgatták az oktatási rendet. Az
osztályban több Szokol világvevő is volt és a bennfentesek bizony ritkán
tudtak uralkodni indulataikon.
1988 szeptemberében egy ifjú, tizennégy éves hölgy okozott gigász
örömet, még akkor is, ha Egerszegi Krisztinát akkor még kissé - de nem
nagyon - elhalványították Darnyi aranyai. Ki gondolta volna akkor, hogy
Egerszegi öt olimpiai aranyérmével, világ- és európabajnoki
győzelmeivel, nonszensz-számba menő világcsúcsával minden idők egyik
legnagyobb sportolója lesz? Meglepő, de Zákonyi S. Tamás és ifjabb Elek
Ottó dokumentumfilmjéből az derül ki, hogy egész sokan.
Ennél különb dolgokra is fény derül az Egerszegi című filmből, melyet
1993 óta forgatnak, és végigtekint Egér egész úszópályafutását, de amely
csak most jutott el a végső megvalósításig. Zákonyiban már 1992-ben
felmerült az ötlet, és azután szint minden világversenyre elkísérte az
úszónőt. Különös, hogy a legnagyobb hangsúly a '94-es római vébére esik
- arra a versenyre, amelyen Egerszegi semmit nem nyert, és elhatározta,
hogy Atlantában újra rajtkőre áll. Zákonyi győzelmet ment forgatni
Rómába, ehelyett keserű és felkavaró pillanatokat örökített meg.
Igazából ezektől a pillanatoktól lesz több e film egy klasszikus,
"sikersztoris" dokumentumfilmnél. Persze jó dolog újranézni az
fantasztikus sikereket, az ember újraizgulja a már unalomig ismert
képsorokat, vagy szégyenkezve morzsolja el könnyeit az atlantai
elképesztő úszás láttán. A film elsősorban a sportpályafutásra
koncentrál, azaz kizárja magánéleti dolgokat, viszont megszólaltat
mindenkit, aki számít: edzőket és sportvezetőket, Kiss Lászlót, Széchyt,
Egér édesanyját, pálya- és vetélytársakat, riportereket és természetesen
magát Egerszegit. Az interjúk közé archívok kerültek, de sajnos csak
tévés archívok, így kimaradt Török László klasszikus kétszáz hátas
barcelonai közvetítése, pedig nekem mind közül az a kedvencem. Ha valaki
hallotta, tudja miért.
Kataca megjegyzése: az nem a barcelonai hanem az szöuli olimpián hangzott el
|
FONTOS
