FONTOS


  

Az Európa-bajnoki ezüstérmes Flaskay Mihály szerencsére nem a magasugrást választotta
Ragaszkodik a kettes pályához
------------------------------------------------------------
forrás: SE, Nemzeti Sport 2002.08.10
------------------------------------------------------------


Flaskay Mihály a berlini Európa-bajnokságon 50 méter mellen berobbant a legjobbak közé, csak az ukrán Oleg Liszogor tudta megelőzni az egriek tehetségét
- Most bemegyek és megeszlek titeket! Tudja, kitől idéztem?
- Fogalmam sincs, tényleg ... - kezdi az Eb-ezüstérmes Flaskay Mihály.
- Magától.
- Mikor mondtam volna ilyet?
- Még Berlinben, közvetlenül az ötven méteres mellúszás döntője előtt. A bevonulásra várt, járkált fel s alá és csak ezt mondogatta. Semmire sem emlékszik?
- Nem, de ezen egyáltalán nem csodálkozom. Általában annyira felpörgetem magam az adott versenyre, annyira ki tudom zárni a külvilágot, hogy szinte semmire sem emlékszem.
- Azt tudja, hogy ezüstérmet nyert?
- Azt azért igen. Amúgy a bevonulásra emlékszem, de arra például már nem, hogy bemutattak. Csak a medence túloldalát néztem. Arra koncentráltam és azt hajtogattam magamban: oda kell érnem, ha lehet mindenkinél gyorsabban.
- Majdnem sikerült ...
- Sajnos csak majdnem. A mellettem, a hármas pályán úszó, végül győztes ukrán Liszogort nem láttam, csak éreztem, hogy ott van egy kicsit előttem.
- Amikor bezuhant a célba és megfordult, min lepődött meg jobban, azon, hogy második, vagy azon, hogy milyen időeredményre volt képes?
- Inkább az utóbbin. A második helynek természetesen nagyon örültem, de igazán az időeredményem az, ami boldogságot okozott.
- Mesélték, amikor az eredményhirdetésre mentek, megkérdezte az amúgy bronzérmes Güttler Károlyt, hogy ő hová megy? Tényleg ennyire elvarázsolt figura?
- Valaki az eredményhirdetés előtt már szólt, hogy a Karcsi harmadik.
- Ennyire nem érdekli a külvilág?
- Ahhoz, hogy sikeres legyek, mindent ki kell zárni.
- A kettes pályáról nyert ifjúsági Európa-bajnokságot, a kettesről ezüstöt Berlinben. Egyáltalán nem kívánkozik a négyes pályára?
- Ôszintén megmondom: nem. A négyes pályán úszni nehéz, nagy nyomást jelent. Te vagy az esélyes, tőled várják, hogy igazold a papírformát. Jó nekem a kettes pálya is.
- Berlinben testközelből láthatta a világcsúcstartó orosz Roman Szludnovot. Milyen benyomást tett önre?
- Jól rajtol, jól fordul, az orosz mellúszóiskola legjobbja. Ô az egyedüli, aki egy percen belül tud száz mellen. Remélem, egyszer eljutok erre a szintre. Mert továbbra is az a célom, hogy a legjobb legyek száz mellen. Az ötven is fontos, de a száz olimpiai szám, ott nyerni sokkal nagyobb rangot jelent.
- Sokan gratuláltak a riválisok közül a második helyezéséhez?
- Gratuláltak, de legjobban a horvát Rogulj megnyilvánulása tetszett. Tudni kell, amikor két éve ifi Európa-bajnok lettem, ő lett a második. Szóval Rogulj a banketten odajött hozzám és közölte: Mihály, hamarosan te leszel a legjobb a világon. Neki legyen igaza.
- Pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy jelenleg pólósként láthassuk ...
- Négy-öt éve valóban komolyabban felmerült, hogy átnyargalok a pólósokhoz. A korosztályos bajnokságokon ugyanis sokáig képtelen voltam nyerni. Tudtam, éreztem, hogy idővel beérik a munka, de azért nyomasztó érzés volt, hogy a gyerek- és ifjúsági bajnokságokon alig-alig tudtam nyerni. Úgy érzem, a komoly, átgondolt edzésmunka első eredményét élvezhettem Berlinben. Én ugyanis nem az a típus vagyok, mint mondjuk Risztov Évi. Engem nem lehet úgy terhelni, a fokozatosság hozza meg az eredményt. Van egy született gyorsaságom, ehhez kell igazítani mindent. Egyébként nem csak a póló került szóba, amikor például hetedikes koromban megnyertem a városi magasugró-bajnokságot, komolyan felvetődött, mi lenne, ha atlétizálnék.

- Hála az égnek, hogy maradt a medencében.
- Én is így gondolom.
- Húszéves, ám csak idén érettségizett. Itt valami nem stimmel ...
- Ha arra gondol, egyszer sem ismételtem osztályt. Az igazság az, hogy annak idején azért vittek el úszni a szüleim, mert nagyon súlyos asztmám volt. Egy évet ki is hagytam az iskolából, ráadásul évvesztes is vagyok. Tehát így fordulhatott elő, hogy húszévesen érettségiztem.
- Az asztma már nem gyötri?
- Úgy öt éve tünetmentes vagyok, semmit sem kell szednem.
- Hogyan fogadták Egerben?
- Sehogy, éppen Balatonszemesen vagyok.
- Haza sem ment az Eb után?
- Nem, egyből a szüleim nyaralójába jöttem.
- Pedig biztosan sokan összejöttek volna a Dobó téren, ha megtudják, hamarosan megérkezik Flaskay Misi.
- Nem vagyok én olyan nagy ember ...
- Egy biztos, sokáig nem ünnepelhetik. Mikor is utazik Amerikába?
- Augusztus tizennyolcadikán megyek Los Angelesbe, ott fogok tanulni és tréningezni. Mark Schubert lesz az edzőm az egyetemen, ő vezeti például az olimpiai bajnok hátúszó, Krayzelburg tréningjeit is. Amikor márciusban eldőlt, hogy hozzájuk megyek, Schubert elbeszélgetett rólam Kerékjártó Tomival, aki szintén az egyetemre jár. Amikor meghallotta, hogy egy perc négy másodpercet tudok száz mellen - akkor még annyit tudtam - rezzenéstelen arccal közölte: "Annyi baj legyen, csinálunk belőle egy perc körüli mellúszót". Más kérdés, hogy jelenleg már csak alig fél másodperc választ el attól, hogy egy perc egy másodpercen belül tudjak. Egyébként nem a levegőbe beszél, van az egyetemnek egy japán mellúszója is, aki szintén egy perc négy másodpercet tudott, amikor Los Angelesbe érkezett. Most a legjobbak közé tartozik.
- Azt tudjuk, hogy Eb-ezüstérmes, hogy a családnak Balatonon van nyaralója, hogy Amerikába megy tanulni, de mit csinál, ha éppen nem úszik?
- Moziba járok, olvasok, sétáltatom Dorkát, a kutyámat, a legtöbbször pedig elmegyek a gyülekezetbe.
- Milyen gyülekezetről van szó?
- A Jézus szíve plébánia hittancsoportjába járok. Katolikus vagyok, Berlinben is imádkoztam a döntő előtt.
- A plébánián milyen útravalóval engedték el Berlinbe?
- Azt mondták, nem baj, ha nem nyerek, de mindenképpen hozzam ki magamból a maximumot. Ha így teszek, jó érzésekkel fogok hazaérni. Így is történt ...
ÚSZÁS

KÉPEK

 

 
LINKEK

  Flaskay Mihály