FONTOS


 

Rózsa Norbert befejezte
------------------------------------------------------------
forrás: Ballai Attila Sporthírek, 2001.01.26
------------------------------------------------------------

Tegnap délelőtt bejelentette visszavonulását minden idők legeredményesebb férfi mellúszója, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok Rózsa Norbert. A közlés ugyan nem volt hivatalos - ezt jelzi, hogy nem az országos szövetségben, hanem egy óbudai McDonald'sben, a Blikk, a Vasárnap Reggel és a sporthirek.hu munkatársa jelenlétében hangzott el -, de az elhatározás végérvényes. Az elmondottakból és az alábbi beszélgetésből legalábbis ez derült ki.

Rózsa Norbert (képünkön), akinek a pályafutásába az aranyak és csúcsok mellett belefért egy ausztrál kiruccanás, egy Széchy Tamás-Nagy József edzőcsere, majd a Nagy-Széchy visszacsere is, egyébként szereti az állandóságot. Ezt mutatja, hogy amikor legnagyobb sikere, az atlantai olimpián 200 mellen aratott diadal után egyeztettem vele interjút, szinte ugyanaz a beszélgetés zajlott le, mint most, négy és fél évvel később. "Egy McDonald's megfelelő lenne?" - kérdezte, majd az igenlő válasz után hozzátette: "Mondjuk a Vörösvári úti is?"

A tegnapi találkozásra egyébként is felkészült, mert a visszavonulását bejelentő "kommünikét" nyomdakészen fogalmazta meg: "Hatévesen kezdtem úszni, közel negyed századot töltöttem az uszodában. Amit meg lehet nyerni, azt megnyertem. Ha az országban minden harmadik ember annyit tenne a saját területén, mint én, sokkal előrébb tartanánk. Mondhatnám, hogy egy időre most leállok, aztán, ha hiányzik az úszás, majd folytatom, de én már nem kezdem újra. Ez volt a munkám, a hobbim, az életem, de ilyenkor kell befejezni, amikor érzem, mindenen túl vagyok." Kivéve az alábbi interjút, mert innentől párbeszédes formára váltottunk.

- Legutóbb akkor láttam, amikor a sydneyi olimpiai uszodában, azután, hogy nem jutott döntőbe 200 mellen, eltűnt a levezető medence irányába. Már akkor tudta, hogy vége, csak mostanáig nem fogalmazta meg?

- Nem határoztam el azonnal élesen, hogy abbahagyom, de motoszkált bennem. Ha mondjuk aranyat nyerek Sydneyben, akkor amúgy is hosszabb pihenő következett volna, és azután esetleg a vb-ig úszom, de még egy olimpiát már nem vállalnék.

- A jövő helyett egyelőre nézzük a múltat! Már mindent megnyert, amikor 1998 elején, a perthi világbajnokság után általános megdöbbenésre otthagyta Széchy Tamást és a kivételezett teamet, és az új ingerek, a remélt sikerek érdekében váltott: Nagy Józsefre, a hajnali kelésre, a Tüzér utcai rövidpályás, sátortetős, hangulatvilágításos uszodára. Utólag is úgy látja, megérte?

- Mindenképpen. Tudtam, hogy váltanom kell, és ha nem így döntök, valószínűleg előbb abbahagytam volna. Nagy Józsi szakmailag is sokat adott és nagyon jól kijöttünk egymással.

- Az olimpia előtt, tavaly tavasszal mégis visszatért Széchyhez, és kijelentette, csak akkor mondja el, miért kellett, mert ezt a szót használta, kellett így döntenie, ha abbahagyta az úszást. Most abbahagyta...

- Igen, de erről most sem szeretnék beszélni.

- Ha nem szeretne, nem is fog. Az egykori szövetségi menedzser és az ön támogatója, Zemplényi György 1999-ben bekövetkezett halála, illetve "hagyatéka" meny- nyire befolyásolta az olimpiai felkészülését és produkcióját?

- Alapvetően. Nagyrészt ezen múlott, hogy elmaradt a siker. Aki két olimpián jól szerepel, aztán a harmadikon rosszul, az elgondolkodik, mit hibázott el. Én az edzéseken semmit, mert az előírt adagokat maximálisan teljesítettem, a legjobb időket mentem, életem formájába kerültem. De mindig akkor nyertem, ha fejben és testben együtt voltam. Nálam az egyik a másik nélkül semmit nem ér. Korábban volt egyfajta életem, egyfajta egzisztenciám, de mind a kettőnek vége szakadt. Nemcsak Zemplényi halála viselt meg, hanem a csalódás és a teher is, hogy milyen ismeretlen adósságokat hagyott rám. Nem a padlóra kerültem, a padló alá. Körülbelül húszmillió forintot vesztettem, ennyit tudtam hat-hét év alatt összespórolni. Ráadásul nem is nullára mentem le, hanem mínuszba. Mindennap azon kellett gondolkodnom, miből élek meg, miből törlesztek. Mert fizetést sem kaptam, hiába mondtam el hatszemközt a gondomat Gyárfás Tamásnak, a szövetség elnökének és Ruza József főtitkárnak. Nem azt vártam, hogy dőljenek a milliók, én meg majd nem csinálok semmit, de szerintem akkor kell segíteni az emberen, ha bajban van. Én bajban voltam. Éreztem, hogy közeledik az olimpia, próbáltam a munkába temetkezni, de nem ment. Fejben ott sem voltam Sydneyben.

- Az önnél két évvel idősebb brit úszó, Mark Foster a minap kibökte, inkább elindul ötödik olimpiáján is, mert még mindig jobb edzeni és versenyezni, mint kilenctől ötig egy irodában kuksolni. Most beül abba a bizonyos irodába, vagy igaz a hír, hogy edzőnek szerződik Kecskemétre?

- Sajnos nem szereztem diplomát, ennek most látom a hátrányát. A Közgázon egy évem megvan, de aztán kissé elhanyagoltam, a TF-en éppen tegnap (azaz szerdán - a szerk.) jártam, mert szeretném elvégezni a szakedzőit. Váratlanul ért a kecskeméti ajánlat, de örültem neki, kérdés, papír nélkül oda merjek-e állítani. Edzőként azért feltétlenül szeretném magam kipróbálni, bár az egész életemet nem teszem rá erre.

- Ha minden vágya teljesül, tíz év múlva hol, milyen pozícióban látná szívesen magát?

- Ha elvégzem a Közgázt, esetleg gazdasági vonalon, de a lényeg az, bármihez is fogok, teljes erőbedobással tegyem. Egyfélét kell csinálni, de azt százszázalékosan. Ez az úszásnál már bejött, mert az álmaim valóra váltak. Elmondhatom, hogy megérte.
Egerszegi Krisztina
Kovács Ágnes
ÚSZÁS

KÉPEK

 

 
LINKEK

  Rózsa Norbert