Tóth Ákos csaknem három év után búcsút int Athénnak, közölte az illetékesekkel, a fukuokai világbajnokság után lemond a görög úszóválogatott szövetségi kapitányi posztjáról. Tóth szerint szó sincs ajtócsapkodásról, vitákról, egyszer?en úgy érezte, váltania kell.

- Több oka is van a távozásomnak - kezdi a szakember. - Tudni kell, amikor három évvel ezelőtt aláírtam a görögökhöz, abban állapodtunk meg, a sydneyi olimpiai után Kiss Laci vált engem. Mivel Laci - érthetően - a magyar kapitányi posztot fogadta el, új helyzet állt elő. Maradtam, ám már korábban éreztem, a kétezer-négyes athéni olimpiáig kidolgozott szakmai tervből - egységes, ütőképes csapatot akartam - nem sokat valósíthatok meg.

- Emlékszem, korábban is említette, amíg a görög pólóba "ölik" a pénzt, az úszás kevés lehetőséggel bír...

- Nem azt kértem, hogy lehozzák nekünk a csillagot az égről, csupán olyan szintet, amelyet egy úszásban nem kiemelkedő európai országban is megkap a sportág. Nem is az anyagiak okozták a legnagyobb gondot, a szervezéssel volt, van baj. Az úszás a rendszerességről szól. Ezen a téren viszont jócskán vannak gondok. Sokszor az állandó edzésidő sem állt rendelkezésre, és nem mellékesen bár sokszor kértem, nem adatott meg, hogy a válogatottnak külön tornaterme legyen.

- Egyszóval megunta, hogy süket fülekre talál a kéréseivel...

- Nem jó kifejezés, inkább azt mondom: beláttam, ilyen körülmények között nem lehet szó minőségi munkáról, fejlődésről. Tartom, jelenleg egy úszó sikeressége hetven százalékban múlik a tehetségen, harminc százalékban pedig a menedzselés színvonalán. Ez a harminc százalék nagyon hiányzik Görögországban.

- Megbánta, hogy anno elvállalta a tisztséget?

- Szó sincs róla, nehogy már panaszkodjon valaki azok után, hogy csaknem három évig Athénban élhetett, és ő felelt a görög úszósportért. Semmit sem bántam meg - a fukuokai vébén még én leszek a kapitány -, de úgy érzem, szakmailag másra vágyom.

- Mi lenne az?

- Eldőlt, ősztől visszatérek a katedrához, megpályáztam és elnyertem a TF tanszékvezetői posztját. Korábban is ott tanítottam, és nem fejeztem be, amit elkezdtem. Szeretném, ha a jövő úszóedzőinek, testnevelőtanárainak átadhatnám a tapasztalataimat. Elméleti és gyakorlati szakembernek is tartom magamat. Mivel a görög kapitányi poszt előtt a TF-en jobbára az elméletiség domborodott ki, jó érzés volt, hogy gyakorlatban is továbbadhattam a felhamozott tudást.

- Mennyivel keres majd kevesebbet a katedrán?

- A görög fizetésem ötödéért fogok dolgozni. De nem érdekel, aki a tanításnak szenteli az életét, annak nem szabad a pénzt nézni. Mert ha azt nézné, nem tanítana...

SE, Nemzeti Sport 2001.07.01