Magyarország-Szlovákia 13-6 (3-3, 3-1, 4-1, 3-1)

Firenze, 200 néző. V: Röbeck (német), Radjenovics (jugoszláv)

MAGYARORSZáG: KOVáCS Z. - Tóth F. 1, Vincze, KáSáS 4, dr. Molnár T. 1, Steinmetz B., Kiss G. 1. Cs: VARGA ZS. 2, SZéKELY 1, Vári 1, Kiss Cs., Fodor, BIROS 2. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

SZLOVáKIA: Gergely I. - Nizny, Veszelits 1, GYURCSI 1, Harin, Baco 1, Cipov 1. CS: Hrosik 1, Nagy S., Mravik, Kaid 1, Zatovics. Szövetségi kapitány: Bottlik László

Gól - emberelőnyből: 8/4, ill. 6/4

A nagy bombáiról elhíresült Biros Péter is elkezdte a gólgyártást. Nem is egyet, kettőt hintett a szlovák kapuba

Ha úgy tetszik, minden adott volt, hogy utolsó csoportellenfelünket is megverjük a verőfényben.

Ehhez képest nem úgy indult, hogy itt valamiféle fesztivál kerekedik, elvégre gyorsan-frissen kihagytunk két emberelőnyt, köszönhetően annak, hogy mindenek voltunk, csak nem gyorsak és frissek. Mígnem a harmadikat Kásás besimította a léc alá, sőt, egy perc múlva egy lefordulást is ő fejezett be (2-0). Hamar dőltünk azonban hátra, egy védekezési hiba, plusz egy szerencsésen pattanó labda elég volt ahhoz, hogy elolvadjon az előny. Noha Kiss Gergely egy szép támadás végén átpasszírozta a labdát "kvázi-druszája", Gergely István kezei között, a duda pillanatában Cipov lövése kikötött a hálónkban (3-3).

Biztatóan indult ugyan a második felvonás, lévén Biros az Eb-n istenigazából először beleállt egy lövésbe, ami nagyjából annyit tesz, hogy nem csupán a stadion, de a szlovák védelem is csak egy sárga csíkot látott a keze és a bal felső sarok között. Ennek ellenére még mindig akadt válasz a túloldalról, a ritmust még csak keresgélő Kovács ugyanis némiképp bizonytalanul mozdult Hrosik labdájára, ami elég volt az újabb egyenlítéshez (4-4).

Ugyanakkor kapusunk javára írandó, hogy nem zuhant össze, sőt. Elég volt egyszer belekapnia a labdába, hogy visszanyerje önbizalmát, ami egyet jelentett azzal, hogy majd' két teljes negyedre lehúzza a redőnyt. Mindössze az "Elnézést, leltározunk!" felirat hiányzott, elvégre nem győztük számba venni a különféle bravúrokat. Hárított emberhátrányban, ziccerben, számtalan távoli bombát hatástalanított, sőt, egy ízben saját kezűleg szerelte (!) a kapujára rontó támadót. Minthogy a Gólya becenévre hallgató kapus tizenegy percen át afféle bójaként funkcionált (mutatván, meddig mehetnek el a szlovák fürdőzők), a harmadik negyed végére demoralizálóvá vált a különbség. Míg a 10. percben még 4-4 állt a táblán, addig a huszonegyedikben 10-4. Természetesen Kásás indította el a "flúgos futamot", miután Kiss Gergő tökéletes passzát szinte bezsákolta két méterről (félelmetes lábtempóját és albatroszokat idéző szárnyhosszát figyelembevéve, körülbelül magasságban is két méteren lehetett...). Eztán Székely Bulcsú élt az alkalommal - az Eb-n először ugorhatott be -, és hovatovább a cserepadról indulva vágtázott végig a pályán, hogy aztán egy bődületes gólt zúdítson a léc alá jobbal, a balkezesek oldaláról.

Fordulás után ismét Kásás szolgáltatott meggyőző bizonyítékot arra nézvést, miért is tartják őt egyre többen a világ legjobbjának. Először úgymond hat méteren hetet vert őrzőjére, és miután ennek köszönhetően egyedül érkezett a kapuhoz, mattolt is (szegény Gergely Pista - kíváncsi volnék, mi játszódik le benne, amikor odaér elé Kásás, kijön kötésig, majd felemeli a labdát a vízről...). Eztán a mi Kásánk hátravonult, és a nap nyarat idéző, tüzesen sütő sugaránál is hidegre tette a szlovákok legveszélyesebb emberét, a BL-győztes Nagy Sándort. Az anyakönyvezetten magyar centerek annál virgoncabban fickándoztak, dr. Molnárt például a szövetség elnöke, Martin György napok óta egrecírozza, hogy ideje lenne már akciógólt lőni, nahát most sikerült a doktor úrnak. Varga Zsolt is gyűjtehetett némi önbizalmat, miután parádés passzt kapott Székelytől, végül Tóth Frank sem kímélte Gergelyt, Gyurcsi gólja pedig szinte fel sem tűnt ezután (10-5).

Annál inkább Biros újabb hálószaggatása, majd Vári forgolódása, utóbbi saját hossztengelye körül pörgött kettőt, mire megtalálta a lövőhelyzetet és az utat a sarokba. Baco szélről begyötört labdáját követően Kemény Dénesnek már viccelődni is támadt kedve, odavetve a hirdetőoszlopokon városszerte látható Kovácsnak, hogy: "Most pont úgy néztél ki, mint az Európa-bajnokság plakátján". Közszemlére mindazonáltal leginkább a mérkőzést záró gól kívánkozna, az ugyanis tényleg nem volt akármi. Megpróbálom elmesélni, bár nem könnyű visszaadni a harmóniát, a fineszt és a tökéletes kivitelezést. Szóval, kettő a kettőben mentünk kapura, ám a védők inkább Vargára ügyeltek, mire Kásás nyolc méteren ama félelmetes mozdulattal felkapta a labdát, hogy a figyelem ráirányuljon. A bekkek természetesen ugrottak is, csakhogy ő ugyanabban az ütemben Varga baljára varázsolta a labdát, aki a szintén Kásásra készülő Gergely mellett szépen a bal alsóba lőtt (13-6).

A végére tehát csak föltámadott a henger, jóllehet az összteljesítmény még mindig nem volt jobb hatvan százaléknál. Kemény is csak annyit mondott, hogy ,,Az Eb-n eddig megszokott, közepesnél valamivel jobb játékunkat nyújtottuk, remélem, szerdától elindulunk fölfelé." Mindenesetre ugródeszkának nem rossz ez az első hely, amit veretlenül szereztünk meg csoportunkban, az utolsó két meccset izgalommentesen tudva le.

Izgulni pusztán amiatt kellett, hogy kivel kerülünk össze a negyeddöntőben, bár a lehetséges variációkat nézegetve, ekkor sem kerülgetett minket az infarktus (végül a német-román-holland trióból a spanyolok ellen kissé valószínűtlen győzelmet arató románok futottak be). Mindössze akkor horkantunk fel kissé, amikor a szlovákok elleni mérkőzést követően Kásás Tamást jelölték ki doppingvizsgálatra - a Benedek-ügy árnyában némiképp furának hatott, hogy a másik legjobbunkat találták meg. ám minthogy épp a "Trofodermin-affér" óta játékosaink szinte még a levegőt is felírták az általuk használt gyógyszerek listájára (elvégre azt is szedték és szedik), aligha lehet gond.

Gondot csupán az "anyagszolgáltatás" jelentett, kétórányi küzdelem után azonban meglett az eredmény. Duplán. Megtelt a lombik, ugyanakkor a korai meccs miatt nem ebédelő, de a hatásfok kedvéért sört fogyasztó kétméteres óriás szalonspiccesen, és épp ezért meglehetősen bájosan imbolygott az uszodafolyosón.

Teljesítményét látva azért megkockáztatható: volt mire innia.

Uskokovics nem kér a Cataniából

A doppinggyanú miatt felfüggesztett Vujasinovics távollétében ő az Eb-ezüstérmes (Sevilla, 1997) jugoszláv pólóválogatott ásza. A bal keze életveszélyes, ám Firenzében - a csapathoz hasonlóan - eddig ő sem csillogott.

Veljko Uszkokovics (labdával): "Mindenkit megviselt a háború, kevesebbet tudtunk a vízilabdázásra figyelni"

Sőt...

Veljko Uskokovic nem érti a gyengélkedés okát.

- Mi is látjuk, hogy nem megy a csapatnak, de az okát egyelőre nem találjuk - mondja a 28 éves játékos - Láthatta, a spanyolok ellen is gyengélkedett a csapat, kifejezetten rosszul pólóztunk. Nem volt jó a védekezésünk, akadozott a támadójátékunk. Csak vereség lehetett a meccs vége.

+ A jugoszláv-NATO konfliktus mennyire vetette vissza a csapatot?

- Tudtunk edzeni a nehéz hónapok alatt, de tény, sokkal kevesebb edzőmérkőzésünk volt, mint kellett volna. Gondolhatja, mindenkit megviselt a háború, kevesebbet tudtunk a vízilabdázásra figyelni.

+ Mennyi gólt jelentene, ha itt lenne Vujasinovics?

- Nem tudok számot mondani, de ha Vlada bent van a medencében, a csapat is egészen más. Nem értem miért függesztették fel a játékjogát, biztos vagyok benne, hogy nem doppingolt. Egyébként ugyanez a véleményem Benedek Tiborról is.

+ Ha már Benedeket említette... Van aki azt mondja, ha a magyar játékos edzésmunkája az ön balkezével párosulna, a valaha volt legjobb pólóst láthatnánk a vízben...

- Megtisztelő amit mond, de én Uskokovicsként szeretnék a világ legjobbjai közé tartozni.

+ Volt már Európa-bajnok, világbajnoki bronzérmes, klubszinten eljutott csapatával, a jugoszláv Naftagas-Becsejjel a Bajnokok Ligája ezüstig, ráadásul már nem mai gyerek. Nem gondolt arra, hogy külföldre igazol?

- Megfordult már a fejemben, nyáron is hívott az olasz Catania, de maradok, remekül érzem magam a Becsejben.

+ Van tippje, ki nyeri meg a firenzei Európa-bajnokságot?

- A magyar vagy a spanyol csapat. Mi csak akkor lehetünk elsők, ha végre sikerül összekapnunk magunkat.

Uskokovics tehát nem érti a jugoszláv válogatott gyengélkedését. Persze, van aki sejti a választ... Információink szerint a harmatos játék oka a csapatban uralkodó belháború. Sokan tudni vélik, a szerb és a montenegrói játékosok összekaptak, ami természetesen kihat a csapat produkciójára. Egyébként a negyeddöntőben a jugoszlávok Horvátországgal meccselnek, sokak szerint a tény ismét összekovácsolhatja a csapatot, hiszen a horvátok a "nem szeretem" kategóriába tartoznak.

Béke vagy te sport...

Nemzeti Sport 1999. szeptember 7.