Az újdonsült Európa-bajnokok boldogsága

Egyébként senki nem tudott fölibünk kerekedni. Pont most, az évad legfontosabb meccsén sikerülne a horvátoknak? A szakértő, a két éve Zágrábban légióskodó Varga Zsolt állítja, Simencék már most boldogok, a vb-kilencedik hely után nekik ez óriási eredmény. Azaz meglehet, lazán fognak játszani, kérdés, mennyire egyeztethető ez össze a fegyelmezettségre építő délszláv pólóval?

Majd kiderül. Inkább törődjünk a mieinkkel.

A délelőtt csendesen telik, az edzésen csupán az okoz némi nyugtalanságot, hogy egy-két játékos a rokonság bejuttatása miatt aggodalmaskodik, jegyet ugyanis lehetetlenség kapni. "Ne ezzel törődjetek, ha lehet - tromfolja le őket Kemény Dénes. - Európa-bajnoki döntőre készülünk, abból pedig kétévente rendeznek egyet, és korántsem biztos, hogy el is jutunk a következőig."

Nagy igazság. Hasonlóak hangozhatnak el a Hotel Demidoff 229-es szobájában közvetlenül ebéd előtt. Ez az első napi "ráhangoló" összejövetel a kapitány rezidenciájában. A szálloda kertjének zöld füvén szoktak összejönni, de ott nincs videó. Márpedig ezúttal az is kell. Hogy a délutáni pihenő alatt már a horvátokkal álmodjanak. Aztán indulás előtt következik a valódi, a "véres" taktikai egyeztetés, spannolódással, egyre szentebb révületbe eső tekintetekkel. Mire az uszodába érnek, Firenze legendás szerzetesének, Savonarolának ifjakból szervezett rohamcsapatára hasonlítanak, amelynek tagjai a XV. század végén vérben forgó szemekkel üldözték a gazdagokat, és tépték le róluk a drága ruhákat és ékszereket.

Először mindenesetre a sapkát szedik le. Magukról. Némi félreértéssel indul a finálé, mi vonulunk fel fehérben, ők kékben, ám kiderül, fordítva kéne. Csak nehogy gond legyen belőle, amilyen babonás fajták ezek az élsportolók.

úgy fest, van gond, nem is kicsi. Rögvest kibekkelünk egy előnyt, de aztán kihagyunk kettőt, miközben beszedünk két akciógólt. Stritofról elfeledkezünk visszaúszásnál, majd Hinics szerez gólt centerből. S hogy szinte teljesen medencefenéken érezzük magunkat, egy kapufáról lepattanó labdát Ivanis segít be közelről. Null három négy perc után, az előző huszonhat meccsen ilyesmire nem volt példa. Legutóbb ilyen mély gödörbe Sevillába süllyesztettük el magunkat, az olaszok ellen. Akkor fordítottunk.

Van-e most ennyi erő? Vári mindenesetre bebombázza a második előnyünket, majd Kósz két földöntúli bravúrral jelzi: kezd magára találni. Sőt! Az első negyedről áthúzódó előnyt Biros bezúdítja, iszonyatos nagy gól. és egy kapufa után jön a szokásos szökkenés: Biros el, a lelátó talpra, miután Péter káprázatos csel után egyenlít (3-3)! Petronilli játékvezetőt nem ragadja magával a teljesítményünk, két kontrát fúj egymás után, igaz, ettől még nem kellett volna Baracsot otthagyni a szélen (3-4). Märczet viszont ott kell hagynia Padovannak, mivel kiszórják róla, és ő él is az alkalommal - Djogas lövése annál zavarbaejtőbben csúszik be Kósz keze alatt. Szerencsére Birost megszállja az ihlet. De még hogy...! Kósz véd kettőt hátrányt, Biros lő két gólt. Már négynél tart. újoncként. Eb-döntőn.

Mi meg vezetünk (6-5). Nemsokára kettővel. Vinczéről nem hiszik el, hogy elvállalja a lövést fórban. Ha nem, hát nem, akkor tán tessék körülnézni a jobb felsőben (7-5)!

Félidő. Utána Kósz. Remek. Kiss Gergő is. Szédületes kapufás gólt vág a rövidbe (8-5). Smodlakáé sem csúnya centerből, kár érte. és a gólfesztivál folytatódik: Kásás passzát Steinmetz varrja be előnyben, majd Stritof lövi át a zónánkat (9-7). Eztán Hinics lehel további életet beléjük egy csavarral, holott a kibekkelt hátrány után azt hittük, nincs gond. Van. Kobescsak bepattintja messziről. Kicsit fáradtak vagyunk elöl. Molnár azonban kiállítást szerez, Kásás meg végre elengedi a jobbost (10-9). önbizalmunkat visszaszerzendő kibekkelünk egy kettős hátrányt a dudáig, ez azért valami.

Az igazán nagy dolgok azonban a zárónegyed elején történnek. Molnár végre kiszabadul Simenc szorításából és átejti Skolnekovicsot, bár Boskovics elhajlásos lövése sem csúf, ugyanakkor Kásás újabb bejátszása és Molnár simítása egyenesen csodás. De ennyinél nem áll meg a doktor! Egy remek szerelés után félméteres előnnyel ér a kapu elé, és Kiss labdáját lendületből becsavarja (13-10). Pazar! Viszont hosszú ez a négy perc, pláne úgy, hogy Stritof is húz egyet előnyből. Kósz viszont megint előbányászik egy bravúrt, fordulhatunk, visszahúznak, fór, Biros.

Kifújta magát. A hálót meg kipúposítja. A horvátok néznek: megőrült ez az ember? Nem. Csak zseni. és amikor két perccel a vége előtt kiblokkoljuk Boskovics labdáját (hátrányban), már érezni lehet, közel a mennyország. A kis horvát szélső ugyan egyet még lő, de ezzel vége az évtized legnagyobb mérkőzésének. Illetve dehogyis. Azért kell egy csattanó. Kiss Gergőé, három másodperccel a duda előtt (15-12).

és ott vagyunk. A mennyben. A srácok viszik magukkal Benedek Tibit is, rögvest az ő nevét skandálják mámorukban. Kovács Zoltán külön a mikrofonhoz lép és lerendeli. "Tibi, azonnal gyere le, téged akarunk!"

Igazi csapat.

Amelyik szombat este óta Dream Team.

De hátravan még az álomgárda megkoronázása. Az eredményhirdetés.

és jönnek a srácok. Jó a fellépésük. A dobogó tetejére is. és ott állnak, mindenki fölé magasodva. Amúgy sem apró termetűek, de így, Európa, sőt, mondhatni, a világ csúcsán kifejezetten hatalmasnak tűnnek.

A tettük is az. Megvédték a címet.

Tudjuk a történelemből, mennyivel nehezebb a hatalmat megőrizni, mint megkaparintani. és mennyi mindenen mentek ezek a játékosok keresztül, amíg eljutottak idáig. Szinte egyikőjüknek sem sikerült úgy a szezonja, hogy elégedett legyen. Kivéve Benedeket - de őt, ugye...

Hagyjuk. Nélküle is megcsinálták. érte is.

és most mindannyiuknak szól a Himnusz. Sőt, mindannyiunknak. Előtte és utána a boldogságtól nem csak ordítani tudnánk - de tudunk is.

és ugyan öreg este van már itt, Firenzében, a mennybolt apró, csillogó pöttyöcskéin kívül elvileg csupán a reflektoroknak kellene világítaniuk - mégis: olyan túláradóan fényes minden.

Meglehet, az aranyérmek sugárzása.

Vagy csak mostanra is érvényes az óriásokat dicsőítő ókori latin mondás.

Tűnniük kell, ha a Nap felkelt, csillagseregeknek.

Firenze, 5000 néző. V: Papazian (francia), Petronilli (olasz)

MAGYARORSZáG: KóSZ - Tóth F., Varga Zs., KáSáS 1, Vári 1, KISS G. 2, Steinmetz B. 1. Cs: Märcz 1, Fodor, Vincze 1, DR. MOLNáR T. 3, BIROS 5, Székely. Szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes

HORVáTORSZáG: Skolnekovics - Simenc, STRITOF 3, BOSKOVICS 2, Baracs 1, HINICS 2, V. Kobescsak 1. Cs: Padovan, Dogas 1, Sarics, Smodlaka 1, Ivanis 1. Szövetségi kapitány: Neven Kovacsevics.

Gól - emberelőnyből: 14/9, ill. 13/4

A 3. helyért. Olaszország-Görögország 7-6 (1-1, 2-2, 2-0, 2-3)

Európa-bajnok: Magyarország (Kósz Zoltán, Kovács Zoltán, Kiss Gergely, Kiss Csaba, Fodor Rajmund, Kásás Tamás, Vári Attila, Steinmetz Barnabás, Székely Bulcsú, Tóth Frank, Vincze Balázs, Märcz Tamás, Varga Zsolt, dr. Molnár Tamás, Biros Péter, szövetségi kapitány: dr. Kemény Dénes), 2. Horvátország, 3. Olaszország, 4. Görögország, 5. Oroszország, 6. Spanyolország, 7. Jugoszlávia, 8. Németország

Volt egyszer egy mini Dream Team. Csak így emlegették. Rettegtek tőle, akár Mátyás fekete seregétől. A hetvenötös-hetvenhatos korosztály, Kemény Fecsó csapata. Ifi szinten mindent megnyert. Juniorként tarolt. Kilencvennégyben, a pozsonyi Európa-bajnokságon mindenkit legyőzött. Kilencvenötben, a dunkerque-i világbajnokságon is kisöpörte a padlást. Csak a döntőben tudták megszorítani. Laza öt góllal nyert a görögök ellen... Nem ismerte a vereség fogalmát. Nem érezte soha, milyen vesztesnek lenni, tehetetlennek, akár megalázottnak. Több mint hatvan meccset játszott. Egy döntetlenje volt... A játékosok maguk sem értik, hogyan fordulhatott elő.

Kemény Fecsó szerint győzelemre születtek - mindannyian. A dunkerque-i világbajnoki győzelem estéjén elmentek ünnepelni. Csak a csapat tagjai. Hajnaban kerültek elő. A húszemeletes szálloda bejáratánál adtak szerenádot a kapitánynak. Esetlenek voltak. Aranyosak. Ott énekelt Kásás, Fodor, Steinmetz, Molnár Tamás, Vári, Kiss Gergely és Székely. Gyerekek voltak még...

és imádták a játékot. Négy év után tán azt is elárulhatjuk, Kásás titokban játszott a csoportmeccseken. Nem szerepelhetett volna. Dr. Horkai György felnőttkapitány határozott így. Hogy pihenten vihesse ki a bécsi Európa-bajnokságra. Kásás titokban játszott, mesésen. Szórta a gólokat. Az újságban viszont nem szerepelt a neve, nehogy Horkai megorroljon. A gólokat papíron mások lőtték. Mi is "bűnbe" estünk. Azért a csapatért érdemes volt.

Volt egyszer egy mini Dream Team. Nem ismerte a vereség fogalmát. Győzelemre született. Két éve, a sevillai Európa-bajnok a csapatban ott volt Kásás, Fodor, Steinmetz, Molnár Tamás, Vári, Kiss Gergely és Székely is. Volt, aki még csak statisztaszerepet kapott. A csapat Európa-bajnok lett. Kásásék természetesnek vették... Az idősebb játékosok másképp élték meg a győzelmet. A siker sebeket gyógyított be. Sok kudarcot és keserűséget feledtetett.

Mert magyar pólósnak lenni teher. Mázsás teher. A szidott és áldott uszodában minden nap emlékeztetik az embert arra, hogy hol a helye. Az edzést olimpiai bajnok tartja, az uszoda teraszán olimpiai bajnokok trécselnek, a Hajós Alfréd uszoda aulájában pedig a márványba vésett bajnokok névsora minden nap figyelmeztet, kevés vagy, húzd meg magad, majd ha nyertél valamit, kiegyenesedhetsz... és még mielőtt megnyugodna az ember, szembe jön vele a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső. Pokoli teher. Sokan nem bírták. A hetvenötös-hetvenhatos korosztály igen.

Volt egyszer egy mini Dream Team. Nem ismerte a vereség fogalmát. Győzelemre született. Firenzében legtöbbször így kezdett: Kósz - Vári, Kásás, Fodor, Kiss, Steinmetz, Molnár T. Négy éve Dunkerque-ben is, csak "Pelle volt Kósz Zoli". Azt mondja Kásás Tamás, hogy a generációval együtt a hangulatot, a győzni akarást és győzni tudást is magukkal hozták.

Pozsony, Dunkerque és Sevilla után Firenzében is ott álltak a dobogó legfelső fokán. Ugyanúgy integettek, ugyanúgy örültek. Talán ugyanúgy elmentek ünnepelni, hogy aztán hajnalban előkerüljenek. Kemény Fecsó bá' most nincs itt. A fia, dr. Kemény Dénesa kapitány. A szerenád most neki szólt.

Az örökség tovább szállt.

Apáról fiúra.

Csurka Gergely és Sal Endre Nemzeti Sport 1999. szeptember 12.