Magyarország-Románia 14-4 (4-1, 4-1, 4-0, 2-2)

Portugaletei uszoda, 100 néző. V: Salino (olasz), Cabello (spanyol)

Kósz, Biros 2, Kásás 4, Vári 3, Molnár T. 1, Benedek 1, Kiss G.
Csere: Varga T., Varga Zs., Székely 2, Fodor 1, Steinmetz B.
Szövetségi kapitány: Kemény Dénes

Fratila, Cretu 2, Radu 1, Musat, Andrei, Bonca, Juravle
Csere: Musat, Diaconu, Kádár, Fieresteanu, Iosep 1
Szövetségi kapitány: Liviu Raducanu

Gól - emberelőnyből: 8/6, ill. 8/3
Négyméteresből: 1/1, ill. -

A másik mérkőzésen: Spanyolország-Oroszország 8-5 (2-2, 1-2, 3-1, 2-0)

A hűvös időre és vízre való tekintettel a kapu előtti összekapaszkodás helyett ezúttal a parton gyűltek össze a mieink a szertartásos "Hajrá, magyarok!"-ra - de a szokásoktól való eltérés akár egy új fejezet kezdetét is illusztrálhatta.

Hogy ez tényleg valami más lesz, mint a június fásultsággal vegyes nyúzottsága, az rögtön az elején látszott, elvégre Kásás Tamás előbb meglépett, aztán lelépett a védőjéről, végül egy követhetetlen mozdulattal bevarázsolta a labdát a hosszú felsőbe. A szigeti szenvedéstörténet egyik főszereplőjén már ekkor látszott, kicserélődött az elmúlt napokban, s ennek a folytatásban többször is tanújelét adta. Például midőn Biros előnyből és kontrából lőtt góljait követően a lepörgő emberfór végén simította be újfent a labdát a léc alá. "Ez ilyen egyszerű" - kommentálta a megjátszást Kemény Dénes, a második negyed elején pedig már a komplett kispad tapsolt, midőn egy újabb lefordulás végén Biros lóbált ötöt, aztán a kapu elé csusszanó Fodor kezére tette a labdát, aki közelről mattolt (részlet az improvizáció magasiskolája című oktatófilmből - habár a zsenialitás nem elsajátítható...). Hogy a látványosságokat eztán se kelljen nélkülöznünk, arról Székely gondoskodott: meglátta, hogy a kapus a centerre figyel, s úgy ívelt félpályáról a hálóba, hogy a labda a felső lécről hullott be. Sőt, akadt újabb mutatvány is a repertoárban: a következő kontra végén is szépen kipasszoltuk a románokat, hogy aztán a végén Molnár cifrázza be a hetediket némi csuklózgatás után.

A 7-1-es vezetés alapja a fegyelmezett védekezésben keresendő: lövés nemigen szállt kapura, a középről behúzódó játékosunk mellett ugyanis alig lehetett megjátszani a román centert (akit Varga Tamás olykor egy az egyben is leszerelt), de a szélen szorosan őrzött emberektől több ízben is sikerült labdát szerezni - ebből pedig spriccelhettek a gyors emberek, akik péntek délután valóban gyorsnak bizonyultak. A románok csak emberelőnyből voltak veszélyesek, ám a második negyed végén be kellett látniuk, itt a tisztesebb eredményre sincs esélyük, minthogy egy támadáson belül elébb egy kettős, majd rögtön egy szimpla emberhátrányt is kivédekezett a víz fölé tornyosuló magyar védelem (utolszor Kásás hozta le a labdát a felhők közül), aztán Benedek a bal oldalon úszva is be tudta fejezni a sokadik leúszást.

Fölényünk a harmadik negyedben vált nyomasztóvá: ezt a hét percet úgy hozta 4-0-ra a csapat, hogy egyrészt Fratila három ziccert is megfogott, Szécsi ugyanakkor nem találkozott a labdával, minthogy a tökéletesen működő védőfal mellett egyszerűen nem érkezett lövés a lécek közé. Az emberfórok megjátszása is ment, ámbátor amikor Vári egy tuti lövést elrontott, az ismétlést pedig úgy vágta be, hogy a labda a kapus kezéről vágódott be, Kemény Dénes egy "Na jól van, Attila, ebből elég volt" felkiáltással a kispadra invitálta az óriásbekket.

A negyedik negyedre kissé lefékeződött a gárda, az elején mindjárt sérült eladdig százszázalékos emberelőny-mutatónk, igaz, ebben a székében édesdeden szendergő hispán gólbíró is szerepet játszott, aki nem emelte fel a zászlót, midőn Fratila a vonal mögül húzta ki a labdát Benedek kapáslövése után. Szécsi egy remek védést követően a meglóduló Molnár fejét találta el, nem csoda, hogy Kemény három perccel a vége előtt, Cretu góljára csupán annyit mondott övéinek: "Legalább ikszre hozzátok ezt a negyedet." Miután Kásás az újfent a kapuja előtt csatangolókra figyelő Fratilának pattintott egyet tizenkét méterről, Radu centerezését követően egy gólra volt szükség a kapitányi óhaj teljesítéséhez: ezt Vári be is vágta a dudaszó pillanatában.

Az így kialakult eredmény (14-4) és az Eb-nyitányán elért 12-5 közti különbségől elvben nem illik messzemenő következtetéseket levonni, viszont az akkor látott játék és a mostani minősége közöttiből már lehet. Ez frissebb volt és szellemdúsabb. És a világbajnokság nyitányáig még van két hét.

Mestermérleg

Kemény Dénes: - Az egész csapat frissnek tűnt, mintha egy-két kulcsjátékos elmozdult volna a holtpontról.

A bilbaói öböl széléről

Az már csütörtök este kiderült, hogy Baszkföld nem a szebbik arcát mutatja időjárási szempontból. Miközben válogatottunk edzése zajlott, heves zivatar zúdult a tengeröböl partján épült nyitott uszodára, rohant, ki merre látott. Leszámítva az amúgy is vizes pólósokat, továbbá Kemény Dénest, aki dacolva az elemekkel a bőrig ázás ódiumát is vállalta, és a partról vezényelt tovább (kollégája, az orosz Kabanov "félig maradt": egy pálmafa alól nézegette fiait). Aztán amint befejeződött az úszórész, s indult a passzolgatás, majd a lövöldözés, rögvest megszűnt az égi áldás (átok), amit a nedvesebb periódust az elnéptelenedett női vécé előterében kibekkelő Pavlik doktor a következőképp kommentált: "Felmerül, persze, hogy nem lehetett volna-e korábban előszedni a labdákat?"

Péntek reggel immáron egészen vigasztalhatatlanul zuhogott. Ezt látván, no és az orvosi jelentést hallván - Benedek Tibor és Fodor Rajmund torka visszajelzett az előző napi tréning kapcsán (kissé hideg az uszoda vize is) - Kemény Dénes háromnegyed kilenc tájt leüzent a buszra váró kompániának, hogy eltekint a délelőtti foglalkozás megtartásától. A kapitánnyal a hotel második emeleti folyosóján kisvártatva összefutó Kásás Tamás mindezt "egy jó edző bölcs döntésének" minősítette, majd azzal a lendülettel visszafeküdt, és ebédig fel sem ébredt.

Járhattunk negyed kettő tájt péntek délután, midőn irgalmatlan káromkodás harsant az egyik szoba felől. Az ott lakóknak már egy nappal korábban is megvolt a véleményük, ám akkor még türtőztették magukat. Most viszont bekeményítettek, minthogy a mellettük lévő szobában elszállásolt dzsessz-trombitás ismét a délutáni pihenő kezdetén látta elérkezettnek az időt egy kis gyakorlásra. Miután több, majd kétméteres gólem jelent meg a zenész ajtajában, belátta, hogy mégsem érkezett el az idő...

CSG, Nemzeti Sport 2001.07.07.