-- Reálisan felmértem, hogy másfél éves kihagyás után a medencés úszó Európa-bajnokságra nincs esélyem kijutni, ám mindenképpen ott akartam lenni Isztambulban.

-- Ha ló nincs, jó a szamár is?

-- Nem erről van szó, egyébként is, ez egy nagyon hosszú történet.

-- Hallgatom...

-- Tudni kell, hogy két éve még minden rendben volt, Kiss Lászlónál úsztam a Spartacusban, még arra is esélyem volt, hogy ott legyek a perth-i világbajnokságon. Aztán kiújult a korábbi betegségem, kisgyerekkorom óta asztmás vagyok, így pedig nem tudtam rendesen edzeni. és azt sem hallgathatom el, hogy a hozzáállásommal is baj volt, nem olyan lendülettel készültem, mint korábban. Végeredményben nem csodálkoztam azon, hogy Kiss László megorrolt rám.

-- Ezután kereste meg jelenlegi klubja, a BVSC?

-- Nem, miután eltanácsoltak a Bp. Spartacustól, én kerestem meg a vasutasokat. Gondolom, lassan kezdi érteni, hogy miért akarok ott lenni Isztambulban. Bizonyítani szeretnék magamnak és meghálálni a bizalmat a BVSC-nek. Mert befogadtak, mert náluk ismét úgy készülhetek, mint korábban.

-- Tudja, hogy mire vállalkozik?

-- Amikor a Velencei-tavon megrendezett válogatón második lettem, csak az járt a fejemben, hogy sikerült, ott leszek az Európa-bajnokságon. Azóta volt időm érdeklődni, így már többet tudok arról, hogy mi vár rám az öt kilométeres versenyen. Az erőviszonyokat nem ismerem, korábban nézőként sem láttam hosszútávúszó-versenyt.

-- Nem fog fájni a szíve, hogy miközben például a kétszáz méteres gyorsúszás fináléja zajlik, ön egy isztambuli folyóban úszkál?

-- Egyáltalán nem zavar, hogy "csak" hosszútávúszóként indulhatok. így is, úgy is a hazámat képviselem.

-- Azért a medencés viadalra kinéz?

-- Természetesen, közeleg az olimpia, és jó lenne megnézni egy-két világnagyságot. Mondtam már, hogy ott akarok lenni Sydneyben?

(dési) Nemzeti Sport 1999. július 14.