FONTOS


 

Európa-bajnoki címet nyert 100 háton a magyar Cseh
László nagy király

------------------------------------------------------------
forrás: Bruckner Gábor, Népszabadság 2004.05.12
------------------------------------------------------------


Jelentem, Juan Antonio Samaranch sem lett fiatalabb. Volt szerencsém összefutni a világ tán legnagyobb tekintélyű exsportdiplomatájával – én éppen sonkás szendvicsembe haraptam az M–86 uszoda kapujánál, amikor a korábbi NOB-elnök egy lesötétített Mercedesből kászálódott ki –, és a ráncos arcú, lassú léptű, a biztonsági őrrel is parolázó bácsi láttán arra az eredeti következtetésre jutottam, hogy bizony, bizony múlik az idő.


Hát… ez gyönyörű! (kép: Reuters - Andrea Comas)
A madridi pocsék idő bezzeg a nyakunkon maradt. Kizárólag azért vagyok kénytelen újra fölrúgni az újságíró-iskolai alaptételek egyikét – miszerint a tudósító tudósít, és nem az időjárás miatt fanyalog –, mert az Európa-bajnokságnak egy nyitott létesítmény ad otthont. Márpedig, ha egy nyitott létesítményben rendezett Európa-bajnokság idején 13 fokot mutat a hőmérő, továbbá megállás nélkül szakad az eső, akkor: 1. a versenyek élvezhetetlenné válnak; 2. a sportolók nyűgösek lesznek; 3. mindez az eredményekben is megmutatkozik.

Ezért vagy sem, erősen közepes kedd délelőttöt hagytak maguk mögött a magyarok. Az előfutamokban érdekelt négy úszónk közül 100 méter mellen a szám hajdani világbajnoka, Kovács Ágnes a tizedik eredményt érte el; az 1:11,24-ről anynyit, hogy a pályája csúcsának korántsem tekinthető tavalyi barcelonai vb-n 1:10,05-öt ment... A kérdezősködésnek azonban hamar elejét vette Kiss László szövetségi kapitány, aki közölte, hogy Kovács elsősorban a kétszáz vegyesre készül, s mivel amannak az előfutamait ugyanaznap (szerdán) rendezik, mint emennek a fináléját, továbbá mert emezt amaz bemelegítéséül szánták csupán, Ági visszalép a délutáni középdöntőtől.

Hogy kellőképpen illedelmesen fogalmazzak, Zubor Attila sem repesztett torpedóként 100 méter gyorson: a klasszikus számban elért 50,66 a rangsor tizenharmadik helyéhez volt elég. Ugyanakkor legalábbis tisztesnek mondható a 200 méter vegyesen érdekelt „páros” teljesítménye: Kerékjártó Tamás harmadikként (2:03,27), Batházi István nyolcadikként (2:03,87) vívta ki a délutáni szereplés jogát. Ott aztán mindketten vették az újabb akadályt is: előbbi az ötödik (2:02,59), utóbbi a hetedik idővel (2:02,77) került a szerdai nyolcas elitbe. A valamicskét javító Zubornak nem volt szerencséje; a lajstrom kilencedikjeként abban bízhat csak, hátha visszalép valaki.

De hogy a lényegre térjek valahára: Gáspár Zsolt 50 méter pillangón (24,38), valamint Szepesi Nikolett 200 méter háton (2:15,58) szerzett hatodik helye között történt egy s más a madridi alkonyatban.

A késő délutáni döntők másodikjának végén például egy kopasz magyar tinédzser fölnézett a táblára, elmosolyodott, majd rezignáltan elkönyvelte magában, hogy megnyerte élete első Európa-bajnoki aranyérmét! Az illetőt Cseh Lászlónak hívják, és a 100 méter hát mezőnyének legfiatalabbjaként már fél távnál elsőként fordult. Noha tőle jobbra ott tempózott az ukrán Európa-csúcstartó, Vjatcsanyin és a német címvédő, Theloke is, a fordulás után mégis az osztrák Rogan bukkant fel vele együtt a habokból, hogy aztán ők ketten egyszerre érintsék meg a túloldali falat is. Szabad szemmel megállapíthatatlan volt, melyikük győzött, az óra ellenben azt „látta”, amit mi akartunk látni: Cseh 55,26, Rogan 55,27...

A tizenkilenc éves Turi-tanítvány néhány perccel később vacogva préselte ki magából, hogy „nagyjából erre gondoltam”, de aztán gyorsan hozzátette: „persze bármilyen éremmel elégedett lettem volna”. Elárulta, hogy a gyors kezdés, tempós folytatás taktika jegyében rugaszkodott el a faltól, továbbá rokonszenvesen megjegyezte: az egyszázadnyi különbséggel kivívott győzelmekhez természetesen szerencse is kell. Végül beszédes félmosoly kíséretében kibökte: a száz hát csak a harmadik, legföljebb a második legerősebb száma.

Hát így megy ez? – nyilván valami ilyesmit kérdezett magától a negyedórával kollégája pazar produkciója után vízbe csobbanó Bodor Richárd. Ezt abból gondolom, hogy 100 méter mellen a világ legtermészetesebb dolgaként tartotta a lépést a favoritokkal, s bár a tőle távol eső 1-es pályán úszó ukrán Liszogor nagy menetét nem láthatta, azt igen, hogy a közvetlenül mellette célba csapó francia Duboscq igen boldog. A huszonöt esztendős pécsi versenyző pályafutása eddigi legnagyobb sikereként bronzot érő helyen érkezett be (1:01,54), ami egyszersmind azt jelentette, hogy két nap után szívderítően tarka a magyarokról készült kép: már minden színű medálból akad egy-egy.

Ki hitte volna, hogy ebben a lelket nyomorító időben estére majd’ kiugrunk a bőrünkből?

Férfiak. 50 m pillangó: 1. Szergej Breus (ukrán) 24,02, 2. Szkvorcov (orosz) 24,05, 3. Szergyinov (ukrán) 24,16, ...6. Gáspár Zsolt 24,38. 100 m hát: 1. Cseh László 55,26, 2. Rogan (osztrák) 55,27, 3. Theloke (német) 55,39. 100 m mell: 1. Oleg Liszogor (ukrán) 1:01,13, 2. Duboscq (francia) 1:01,25, 3. Bodor Richárd 1:01,54.

Nők. 50 m pillangó: 1. Natalja Szutyagina (orosz) 27,04, 2. Moravcova (szlovák) 27,09, 3. Groot (holland) 27,11. 200 m hát: 1. Sztanyiszlava Komarova (orosz) 2:10,97, 2. Carman (szlovén) 2:13,12, 3. Jovanovic (horvát) 2:13,95, ...6. Szepesi Nikolett 2:15,58. 4x200 m gyors: 1. Spanyolország (Tatiana Rouba, Melissa Caballero, Laura Roca, Erika Villaecija) 8:03,41, 2. Franciaország 8:06,04, 3. Románia 8:06,26.

Kovács Ágnes
VERSENY

LINKEK

  Madrid 2004