|
|
| ||||
|
Madridban befejeződött az úszó Európa-bajnokság, most már Athénen és Budapesten a sor
Újabb magyar és Cseh-arany ------------------------------------------------------------ forrás: Ballai Attila, Népszava 2004.05.17 ------------------------------------------------------------ Tizenegy magyar induló 6 érmet - köztük 2 aranyat - nyert a tegnap befejeződött úszó Európa-bajnokságon Madridban. E mérleget ráadásul nem kifutó-, hanem befutófélben lévő csapat érte el, hiszen fő reménységeink közül Cseh László és Risztov Éva egyaránt idén 19 esztendős. Ezért e társaságnak már csak az életkorára igaz, a versenytapasztalatára és az eredményességére semmiképpen sem, hogy "kezdő tizenegy". Csurig telt lelátók, a beavatatlan külföldi számára követhetetlen és felfoghatatlan indulatok. Az egyik pillanatban áhitatos csend, a másikban több ezer torokból egyszerre feltörő elismerő moraj, a harmadikban dübörgő taps, a negyedikben fület és lelket sértő fütty, az ötödikben - a csalódás jeleként - a tribünről berepülő ülőpárnák tucatjai. Ezt láttam és hallottam szombat este. No nem az M 86 uszodában, az Eb színhelyén, hanem a Szent Izidor tiszteletére rendezett ünnepségsorozat egyik csúcspontját jelentő bikaviadalon. Ahol tényleg megmutatkozott, milyen az a bizonyos "őrült spanyol". Az úszóversenyeken ennek a halovány mását sem tapasztaltuk, szolid és feledhető viadalt zártunk. Bár ez a magyarok eredményeire alig igaz. Még akkor sem, ha 1997 és 2000 között hétszeres Európa-bajnokunk, Kovács Ágnes 2002 és Berlin után 2004-ben Madridban is érem nélkül maradt. Ez szombaton délután vált ténnyé, amikor az 5. helyen végzett 200 mellen. 150-ig még negyedikként haladt, és a szoros, többesélyes hajrában egyet változott a pozíciója - lefele. "A 200 vegyes negyedik helye jobban bántott, mert ott reménykedtem az éremben, de itt nem. Pedig éreztem, hogy elég lassan haladnak mellettem, de sokkal jobbat most magamtól sem várhattam" - intézte el az ügyet Ági, és talán nem csak töretlen optimizmusunk éreztette úgy, hogy a hangsúlyt a "most"-ra helyezi. A szombatot Gáspár Zsolt 100 pillangón elért 7. helyezése zárta le, a vasárnapot 50 háton Szepesi Nikolett 4. helye (29.29-cel országos csúcsot döntött, kissé mégis bosszús volt, mert egyetlen századdal maradt le a bronzról) vezette fel. Pontosabban már a 200 pillangó egy nappal korábbi középdöntője, amelyből Risztov Éva a legjobb idővel kvalifikálta magát, és amikor meglátta, hogy "állandó" legyőzője, a lengyel Jedrzejczak csak második, felsóhajtott: "Ez jó. Bárcsak a döntőben is így lenne." Esély sem volt rá, hogy így legyen. Féltávnál pedig még magyar vezetést regisztráltunk, ám meglepetésre Boulsevicz haladt az élen, de ennek következtében hamarosan "kidobta a vasmacskát", 8.-ként ért be. Jedrzejczak 100 és 150 között robbantott, elhúzott egy testhosszal, majd előnyét megduplázva fölényes diadalt aratott. Ami ennél rosszabb, Risztov elé még ketten beestek és 4. helyét ő eképp magyarázta: "Sajnos elrontottam a harmadik fordulót, lecsúszott a kezem a falról, nem tudtam elrugaszkodni és ez legalább egy másodpercet jelentett." Majd, igazolva, hogy a tisztánlátásával azért nincs gond, hozzátette: "Persze, sehogy sem nyertem volna, mert Jedrzejczak jobb volt a vártnál, én viszont gyengébb." Erre a végkifejletre bizony nem számítottunk, de arra még kevésbé, hogy a 400 férfi vegyes középdöntőjéből rossz forduló miatt kizárják a szám 2000-es kontinens-bajnokát, Batházi Istvánt, hisz ez a fegyelmezési mód ezen a szinten minimum szokatlan. Cseh László ellenben könnyedén, kiengedve nyerte a futamot - és ami még szebb, hogy a finálé tudósításából is csupán a "kiengedve" szót kell elhagyni. Európa-csúcstartónk kezdettől vezetett, pillangón és háton csak az osztrák Rogan ragadt rá, de mellen őt is lerázta. Gyorson így aztán roppant kemény harc dúlt a 2. helyért, míg az első olyan simán dőlt el, hogy az a mai sportban ritkaság. Újdonsült kétszeres Eb-aranyérmesünk a kötelező szerénység jegyében ellenvéleményt jelentett be: "Azért belülről nem volt olyan sima" - mondta, és mindjárt cáfolta is önmagát: "Rogannál rutinosabb vegyesúszó vagyok, és mellen erősebb is, gyorson pedig láttam, hogy Boggiatto beindul, de igyekeztem tartani a távolságot." Majd az időt is, hiszen máris rohant tovább készülni a vegyesváltóra, "A csapat mindennél fontosabb!" megjegyzéssel. Női kvartettünknek különösen az lett volna, ugyanis az olimpiai indulási jog emelte a tétet, de a 8. helyezés semmire sem elegendő. Bezzeg a fiúk produkciója! Az Eb zárószámaként óriási sluszpoént tartogattak: többek között az oroszokat verve szerezték meg a bronzérmet, a magyar küldöttéség 6. medálját. Cseh László háton elsőként jött be - ha úgy tetszik, győzött 500 vegyesen is -, Bodor Richárd ezt mellen megőrizte, Gáspár Zsolt pillangón még mindig kapaszkodott a dobogóba, és azt végül gyorson Zubor Attila sem engedte el. A célba érve hatalmasat is csapott a vízre, egyrészt, mert végre önmagát is kárpótolta az eddigiekért, másrészt, mert ugyebár "a csapat mindennél fontosabb". Következett még egy váltás, versenyen kívül. A 2006-os budapesti Eb szervező bizottságának képviselői átvették az európai szövetség zászlaját és a stafétát a spanyoloktól, és ezt abban a megnyugtató tudatban tehették, hogy nem lesz lehetetlen felülmúlni az itteni színvonalat. Sőt, nem hivatalos értesüléseim szerint Bartolo Consolo, a LEN elnöke a szombati magyar prezentáció láttán tréfálkozva kijelentette: örömmel tapasztalja, hogy Budapest máris előbbre tart Madridnál. Kedves. Ennél már csak az esne jobban, ha az úszóinkat dicsérnék, és Athénban. |
| ||||||
|
FONTOS
