Minisorozatunkat olyasvalakivel zárjuk, akinél jobban tán senki sem tudja, együttesünk hogyan kecmergett ki a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulójának mélységesen mély hullámvölgyéből. Vincze Balázs már a '88-as szöuli olimpián is tagja volt a válogatottnak, azaz járt lent és fent, tudja, mi vezetett a pokoljáráshoz és a mennybemenetelhez -- s korántsem mellesleg továbbra sem csak korábbi érdemei tartják a bajnokok között.

+ Több mint egy évtizede minden egyes esztendőben lehúz egy szezont a klubjával, bajnokság, kupa, nemzetközi kupa, aztán némi pihenés után irány a válogatott, újabb felkészülés, aztán hol egy, hol két világverseny. Hogy lehet ezt bírni?

-- Amíg nem érem el azt a célt, amit kitűztem magam elé, nem állhatok meg. Voltak ugyan holtpontok, amikor tavaly januárban elvesztettük a vébé-döntőt, teljesen kikészültem. Annyira távolinak tűnt az Európa-bajnokság, nem tudtam, hogy fogom kibekkelni azt a másfél évet. Aztán ahogy múlt az idő, úgy tűnt egyre könnyebbnek minden.

+ Mégis, a test elhasználódik, az agy sem fiatalodik, ráadásul pont akkor, amikor összpontosítani kellene minden erőt, a családra is illene áldozni nem kevés időt.

-- így van. ők megértők, tudják, amíg nem győzünk az olimpián, nem nyughatok. Annyiban szerencsés alkatnak számítok, hogy nem vagyok hízékony, az izmaimon nem érzem az idő múlását, a tüdőm is bírja még. Természetesen nem elég csak karbantartani magam, hiába ez a tizenharmadik szezonom, úgy kell hajtanom, mintha az első lenne.

+ Csakhogy nem csupán önmagát kell újra és újra túlszárnyalni, hanem a feltörekvő fiatalokat is, a kínálat pedig óriási.

-- Ezzel tisztában vagyok. De azzal is, hogy két közepes óbecsei idény nem elég a keretbe kerüléshez, ahhoz az is kell, hogy a felkészülés során kiderüljön, megérdemlem, hogy ott legyek. Kemény Dénes bízik bennem, tudja, mire képesek az emberei. Más kérdés, hogy van olyan edző, aki ezt ki tudja hozni belőlük, és van, aki nem.

+ Idén azonban jött egy plusz akadály is, a szerbiai háború. Nyilván önt is megviselte a se pénz, se póló helyzet -- hogyan tudott feltápászkodni a padlóról?

-- Nehezen. Tavasszal teljesen kilátástalannak tűnt a jelen és a jövő. Hónapok óta nem kaptunk fizetést, a háború kitörésekor pedig biztossá vált, hogy egy ideig nem is fogunk. én egy építkezés kellős közepén voltam, a munkák nem állhattak le, óriási adósságot halmoztam föl. Ugyanakkor azt is tudtam, ha elszerződöm máshová, reményem sem lesz arra, hogy utólag kifizessenek. Ráadásnak akkoriban vizsgáztam az egyetemen, hatalmas feszültségben éltem. Ami végül is átsegített ezen a perióduson, az a család volt: végre együtt lehettem a fiammal, aki korábbban úgy nevelkedett, mintha elvált szülők gyermeke lenne. A tanuláshoz pedig az adott erőt, hogy immáron látom: egyre kilátástalanabb a sport helyzete, azaz hiába végeztem el a TF-en a szakedzőit, egyáltalán nem biztos, hogy trénerként meg tudok élni. Jó, szeretnék még pólózni egy ideig, az olimpia után talán olyan csapatban, ahol játékos-edzőként dolgozhatok, de csak akkor leszek nyugodt, ha letettem a szakvizsgákat és kezemben lesz a diploma.

+ Visszatérve a pólóra, ott lassan tizenhárom éve figyeli testközelből, mi zajlik a válogatottban. Megpróbálná érzékeltetni a jelenlegi csapat és a múlbéliek közti különbséget? Elvégre a korábbiakban is benne volt a győzelem lehetősége -- igaz, bennük is maradt.

-- Több összetevője van. Először is most mindenki a csapatért van. Nem az a fontos, hogy valaki jól játsszik és a saját renoméját növelje, hogy lőjön mondjuk meccsenként négy gólt. E tekintetben a nagy újpestre hasonlít ez a gárda. Aztán mindenki be van skatulyázva, mindenkinek megvan a maga feladata: ha azt nyolcvan százalékban teljesíti, már nemigen lehet bennünket megverni.

+ Szép séma, miért nem illett a régebbi csapatokra?

-- Az alap a hetvenöt-hetvenhatos korosztály, amelynek tagjai fiatal korukban mindent megnyertek. Ettől annyira magabiztosan mennek vízbe, hogy nincs olyan meccs, ami előtt mást el tudnának képzelni, mint a győzelmet. Aztán említhetném azt a tényezőt is, hogy korábban az úgynevezett öregek sokkal inkább kikényszeritették a tiszteletet a fiatalabbakból, ami egyfajta belső feszültséget gerjesztett, főképp kilencvenkettő előtt. Jelenleg rendkívül normális a viszonyunk, szinte testvérként kezeljük egymást.

+ Firenzében körszakállt növesztett. élsportolóknál néha megfigyelhető, hogy akkor változtatják meg fizimiskájukat alapvetően, ha valami elszakadt bennük, vagy mondjuk véget akarnak vetni egy rosszabb periódusnak.

-- Valami vagányságot reméltem az új külsőmtől. Tudja, számomra a válogatott a minden: a KEK kivételével mindent megnyertem klubjátékosként, azaz meghódítandó csúcsok már csak válogatottként várnak rám. óbecsét pont azért választottam, mert onnan be tudok kerülni. Ott, ha év közben az edző nem is küld be annyiszor, a munka azért olyan szintű, hogy nem kell visszaeséstől tartanom. A szakáll amúgy már az elődöntő idején úgy szúrt, hogy alig bírtam elviselni, de akkor már végig megtartottam, a fiamnak is meg akartam mutatni, milyen vadul tud kinézni az apja.

+ Mit szólt hozzá?

-- Hogy ha lehet, borotváljam le azonnal.

Nemzetközi juniortorna, Görögország, Patrasz

Végeredmény: 1. Görögország, 2. Magyarország, 3. Ausztrália, 4. Olaszország, 5. Spanyolország

Az október kilencedikén kezdődő kuvaiti világbajnokságra készülő magyar válogatott a második helyen végzett az öt világbajnoki résztvevőt felvonultató tornán. Kemény Ferenc szövetségi kapitány a szerda napon jelöli ki a vb-re utazó 13-as keretét.

Csurka Gergely helyszíni jelentése Nemzeti Sport 1999. szeptember 27.