FONTOS


 

Kékszalag, szürke felhők
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: JJ, Népszabadság 2002.07.20
--------------------------------------------------------------------------------

A Kékszalag mezőnye és a rendezőség csókoltatja a meteorológusokat; néhányan külön kérték, feltétlenül adjam át. Az időjósok a hagyományos tókerülő verseny idejére szélcsendet és meleget jeleztek, ezért érezték sokan helyénvalónak jó előre kijelenteni azt, hogy nem forog veszélyben a Nemere II. 1955-ös időrekordja. Ezzel szemben péntek reggel ömlő eső és orkánszerű szél várja azon bátrakat, akik a fejükbe vették, hogy körbevitorlázzák a Balatont. (A szokásos rend szerint egyébként a Fehérszalagnak kellett volna következnie, ám a vezetőség az idén úgy döntött, hogy mostantól minden évben a Kékszalagért vetélkedhet a társaság; páros években akármilyen hajóval - akár trapézolhatóval is -, a páratlanokban azonban csak a hagyományos építésűek indulhatnak.)

Ezt csak a rend kedvéért mondtam el, azonban nem szeretném elhallgatni, hogy csúnya indulatszavak is előtörtek némely indulóból. (Egyébként a csokornyakkendős időjóstól csütörtök este - amikor Balatonfüreden kis híján fákat csavart ki az orkán - tellett egy tessék-lássék bocsánatkérésre, ám csak annyiban, hogy a vártnál kicsit lassabban vonul át a front, de pénteken, nyugat felől kisüt a nap.) Reggel a csokornyakkendős kolléganője még derűlátóbb volt; ilyenkor kérdezik egyszerűbb lelkek, hogy miért nem nyitja ki az ablakot, vagy hívja fel a Dunántúlon élő rokonait, barátait. Nekem a Balaton nyugat felőlinek rémlik, ehhez képest valóban szép novemberünk volt péntek reggel.

E szomorú időben nagy szüksége van az embernek az optimista megjegyzésekre; olyasmire például, mint amilyen a büfében hangzott el: "Nem az a lényeg, hogy ki hal meg, hanem hogy mit hagy rád." Nagyon szép, mélyen igaz aforizma, már ezért megérte ott lenni. Amúgy reggel nyolc óra van, másfél óra múlva rajt, ez azonban nem látszik a büfé forgalmán. Illetve, éppen hogy látszik. Telt ház van, nagyon fogy a ham and eggs, a rántotta is döntős, a fröccs most valamiért nem népszerű, a hajókra is kevesebb pezsgő kerül, mint derűsebb időkben. (Kerül ellenben más.) A magasban óriási molinó: A Kékszalag alatt sör, üdítő, ásványvíz a sörsátorban diszkontáron kapható. Ez jó, mondja valaki, hogy addig olcsóbb, amíg mi a vízen vagyunk. "Szia, Hegeda, nincs jobb dolgod?" - vágja hátba valaki Hegedát, akitől nem telik hasonlóan szellemes válaszra, ellenben itt van, kvázi nincs jobb dolga.

Hegeda tehát itt van, akárcsak a hazai vizek nagy alakjai közül Nyári Zsolt, Tuss Miklós, a címvédő Litkey Farkas (tavaly a Pleasure-rel nyert, most a Gardazzurrát gardírozza), aztán az ex szövetségi kapitány, Pomucz Tamás, aki ezen a tavon Európa-bajnokságot nyert repülő hollandiban, továbbá két Majthényi, Zsombor és testvére, a világbajnok Szabolcs; indul az exelnök (dr. Balogh György) és a jelenlegi szövetségi vezető (Hónig Péter) - ez utóbbitól különösen kedves, hogy a tudósítóról elnevezett hajóval -, rajtol a legendás Hungária, Tramontana, Kishamis, és természetesen a Nemere II. Háromszázötven hajó nevezett, hiába, a Kékszalag az a Kékszalag. De mi is ez a verseny? A hivatalos neve 34. PSINet Kékszalag Nagydíj nemzetközi távolsági verseny, a Balaton Kupa 6. futama. Indulhat tizenkilenc hajóosztály, nevezési díj versenyzőnként 5000 forint; vitorlásszövetségi tagok a felét fizetik, az 1987. január 1. után születetteknek, vagyis a mocóknak a verseny ingyenes. (Ellenben a péntek reggeli nevezés százszázalékosan feláras!) A füredi rajt után a mezőny Kenese felé veszi az irányt, ott a kikötőnél fordul (1. sz. pályajel), megkerüli a siófoki kikötő előtti felfújható, sárga műanyag bóját, áthalad a tihanyi szoroson, elvitorlázik Balatongyörökig, ott hátra arcot csinál, és igyekszik vasárnap reggel nyolcig áthaladni a füredi célon. Az időpont igen fontos; amelyik hajó addig nem ér be, az mintha el sem indult volna. Ez ugyan szigorú rendelkezés - képzeljék csak el, egy hajónyi ember negyvenhét órát hánykolódik viharban, vagy tétlenkedik szélcsendben, aztán vasárnap nyolc tizenötkor valahogy becsorog, csakhogy minek? -, ám gondolni kell azokra is, akik várják őket, nekik sem kellemes mindig.

Lassan vízre száll a társaság; sajnos mentőautó érkezik, mert ahogy hallom, K. Gábor leesett a létráról, és el kell őt szállítani. A rajtot ezzel együtt fél tízkor ellövik: ebben a csapnivaló időben - a rendezőség információja szerint - a benevezett hajók közül mindössze kettő (!) nem indult el. A szél gyengül, az eső nem - fordítva mennyivel jobb lenne -, a tihanyi "csőhöz" elsőként a Gardazzurra érkezik (ahol Litkey Farkas, ott a győztes?), majd Capella (kormányosa Pomucz) és Pleasure (Brencsán Ábel) a sorrend.

Badacsonynál a helyzet annyiban javul, hogy az eső eláll (a szél továbbra sem erősödik), illetve annyiban változik, hogy a Gardazzurra mögött a Pleasure a második és a Capella a harmadik. A többi szombat reggelre kiderült. Talán az ég is.

VITORLÁZÁS

KÉPEK

   

 
LINKEK