Minden idők legjobb olimpiai szereplésével ajándékozta meg a kajak-kenu sportág a magyar szurkolókat. "Szokás szerint" az utolsó napon hozták helyre a mieink olimpiai mérlegét, így mindenki a sikeres sydneyi játékokra emlékezhet majd. Meglepetéseket és papírforma-győzelmeket egyaránt hoztak Angyal Zoltán csapatának tagjai. Csipes Ferenc a szöuli olimpia bajnoka ma is a sportágban dolgozik, egészen pontosan a Honvéd kajak-kenu szakosztályának a vezetője:

"Nem csodálkoztam a kajak-kenu-válogatott nagyszerű szereplésén, mert ez az eredmény ebben a csapatban benne volt. Az óvatos várakozás a szokásos egy-két aranyérmmel számolt, mert korábban sem sikerült többet szereznünk az olimpiákon. A nyugati országokban sokkal jobban készülnek az olimpiára, mint más világversenyre. (Magyarország mögött az éremtáblázaton Németország, Olaszország, Norvégia volt a sorrend - a szerk megj.) Szerencsére, hazánkban túságosan is sok a kiemelkedő képességű versenyző, és közel sem lehetnek biztosak a válogatottbeli helyüket illetően. Az olaszoknál például egyetlen épkézláb férfi kajak páros van, és ők, a Rossi, Bonomi kettős tagjai már legalább egy éve tudták, hogy indulnak Sydneyben a férfi K2 ezer méteren. Meg is nyerték a számot Nekik azóta volt úgy felépítve a programjuk, hogy 2000 szeptemberének utolsó hetében kell csúcsformában lenniük. A mieinknek viszont évente többször is a legjobbjukat kell nyújtaniuk, mert annyiszor van szükségük arra, hogy bizonyítsanak. Rossiékkal együtt is edzőtáboroztak a magyarok, és akkor inkább csak a mieink oldalvizén utaztak, mint hogy ők húztak volna. Ők abban az időszakban még nyugodtan lehettek gyengébb állapotban, mert az "ő idejük" még odébb volt. Vereckeiék viszont a válogatók és világversenyek miatt egyfolytában a csúcson pörögtek. Győzelem és győzelem között hatalmas különbség van. Persze inkább a válogatás nehézsége okozzon gondot, mint a tehetséges versenyzők hiánya.

Kolonics Gyuritól, és a Pulai, Novák párostól én sem vártam első helyet. Azt nem tartottam kizártnak, hogy dobogón végeznek, de hogy ekkora bravúrt hajtottak végre, ez óriási dolog. Persze ezúttal nekünk volt szerencsénk, mert az időjárás egyértelműen mellettük állt. Ha normál körülmények között rendezik a versenyt, talán másként alakul a sorrend. De a szél, és a hullámzó víz nem is jöhett volna jobbkor, mint most. Így "hosszabb" lett a pálya, azaz lassabbak lettek a hajók. Ez az olyan bivalyerős fiúkkal tett jót, mint a mi kenusaink, akik technikailag is tökéletesen fel voltak erre készülve. Bár Pulai Imre hatalmas testében nagyobb ellenállásra talált a szembe fújó szél, de ez neki meg sem kottyant, Novák Ferivel csodálatos versenyben lettek elsők. Koló a másik meglepetés. Persze ő már párosban a csúcsra jutott, hatalmas tapasztalat van a háta mögött, de mégsem számított esélyesnek az elmúlt hónapok huzavonája után. Így viszont nem is volt teher a vállán, ami úgy tűnik, jót tett neki. Atlantában elvárták tőle a sikert, most pedig nem, és mindkétszer megmutatta. Hasonló erényeket csillogtatott meg a férfi kajak páros is, a Kammerer , Storcz kettős, hiszen az előző napi négyes siker után nem eresztettek le a fiúk, és nagyszerű győzelmet arattak a hazaiak előtt.

A lányoktól legalább egy elsőséget reméltem, de ezúttal jobbak voltak a németek. Ők ugyanúgy jártak, mint Vereckei Ákos a kajak egyesben. Ha tükör vízen, normál körülmények között versenyeznek, biztosan megnyerték volna, de talán az esélyesség is nyomta őket, ami most így jött ki. Az elhalasztott rajtok, a váratlan helyzetek inkább a kevésbé esélyesnek kedveznek. Persze, Ákosnak nem kell elkeserednie, hiszen olimpiai bajnokként jöhet haza. A négyes nagyszerűen küzdött, és elégtételt vett a lányok legyőzéséért a németeken. Ákosnak így legalább maradt motivációja a későbbiekre. Ezen az olimpián ugyan nem volt minden számban szerencsénk, de ezt ellensúlyozták a váratlan győzelmek. Így a korábbiaktól eltérően, nem a sok ezüstérem jellemezte a magyarok teljesítményét, hanem a valaha volt legjobb olimpiai szereplés jött össze.