|
|
| ||||
|
|
Holnap Szegeden megkezdődik az 5. síkvízi kajak-kenu Európa-bajnokság
Ha azt írjuk, hogy a négy évvel ezelőtti világbajnoki szereplés felülmúlása a cél a Szegeden holnap kezdődő kajak-kenu Európa-bajnokságon, akkor a magyar reményeket alábecsüljük. Mert ugyan az 1998-as, ugyancsak hazai rendezésű vb is sikeres esemény volt, de a mostani minden tekintetben szebbnek, jobbnak ígérkezik. Az összehasonlítást kezdjük a legfontosabbal, az első helyezések számával. 1998-ban hét aranyérmet lapátoltak össze a mieink, nem túlzás, hogy ezúttal ez a minimum. (A rend kedvéért: tavaly az Eb-n szintén hét, a vb-n pedig nyolc első hely jutott a magyaroknak.) A rendezvény színvonalát tekintve is felsőbb kategóriába sorolható, az 1998-ra épphogy - és valljuk be, számtalan hiányossággal - átadott gróf Széchenyi István evezőspálya mára tényleg minden igényt kilégítő vízisportcentrummá szépült. Elegendő, ha visszaemlékezünk a négy évvel ezelőtti döntőkre, amikor negyvenezer néző ázott-fázott az esőben úgy, hogy kényelmét büfé, fedett lelátó nem szolgálta. Mára ez a probléma épp úgy megoldódott, mint a csapatok depója: idén egyetlen ország versenyzőinek sem kell sátorban kucorognia, mindenkit kiépített, fedett csónakház fogad. A körülményekkel tehát nem lehet gond, ahogy reményeink szerint a magyar sikerekkel sem. A profi versenyzők szintjén még mindig fejlődik a magyar kajak-kenu sport, már-már inkább amiatt aggódik az ember, mi lesz akkor, ha világ- vagy Európa-bajnokságon egyszer ötnél kevesebb aranyérmet szerez a magyar csapat. A négy arany például hiába szép eredmény, az elmúlt években megszokott héthez, nyolchoz képest viszont kudarcízű. A folyamatos fejlődés tézisét arra alapozhatjuk, hogy nagyjából a 2000-es olimpia óta nincsenek úgynevezett lyukas egységek a magyar válogatottban. Addigelé rendre előfordult, hogy valamelyik szakág kiesett a nemzetközi fő sodrásból, ma egyetlen gyenge hajónk sincs. Ami huszonhét egység esetében bizony nagy eredmény. Példaként elegendő a női kajakosokat felemlíteni. 1998-ban ők "csak" egy aranyat hoztak - azt is a kisebb presztízsűnek tartott kétszáz négyesben -, idén talán tőlük várhatjuk a legtöbbet. Akárcsak tavaly, tegyük gyorsan hozzá. Amikor a vb-n és az Eb-n is négy első helyezéssel bizonyították maguknak és a világnak, hogy a Kőbán Rita és Birgit Fischer utáni korszakban ők a legjobbak a földkerekségen. Bár ehhez tényleg mindennek a legideálisabban kellene alakulnia, de még az sem kizárható, hogy világcsúcsot felállítva mind a kilenc női számot besöprik. Mielőtt ezt bárki eszement ötletnek tartaná, megjegyezzük, hogy egy hónapja a duisburgi regattán egy híján már összejött ez a bravúr. Egyesben Kovács Katalin jobb, mint tavaly, talán eljött az ideje, hogy végleg maga mögé utasítsa Josefa Idemet. Kettesben Szabó Szilvia és Bóta Kinga tavaly - igaz, csak 500 m-en - Eb-t és vb-t is nyert; négyesben szinte verhetetlenek a magyar lányok, kockázatot inkább a sprintszámok jelentenek. És újra idézhetnénk a fentebbi tételt, erre az esztendőre még erősödött a csapat! Idén már magyar színekben versenyez a szerb származású Natasa Janics - azaz mostantól Janics Natasa -, és már a felnőttek között indul a tinisztár Paksy Tímea is. Ő külön is megérdemel néhány mondatot. Céltudatosságából fakadóan tavaly nyáron érezte, hogy további fejlődése érdekében csatlakoznia kellene Fábiánné Rozsnyói Katalin csapatához. Ne részletezzük, hogy kinek a hibájából, de a terv akkor meghiúsult. Ám ő nem hagyta annyiban, és addig "udvarolt Kati néninek", amíg zöld utat nem kapott. A bizalmat olyannyira meghálálta, hogy az Eb-re két, a vb-re pedig három számban is kiharcolta az indulás jogát. Amikor arról faggattam, hogy feltűnése okozott-e feszültséget a csapaton belül, akkor korát meghazudtoló érettséggel, a kérdést nem kikerülve, mégis higgadtan így felelt: "Természetesen okozott, hiszen végső soron mások indulását veszélyeztettem. Ám komoly összetűzések mégsem akadtak, mert őszintén mondom, nagyon intelligensek a lányok. Először is be kellett állnom a sorba, végig kellett csinálnom az edzéseket, ami bizony kezdetben nagyon nehezemre esett. A csapat összetartását talán az ezer négyes egység válogatója jellemzi. A mi fiatal kajakosokból álló hajónk megleptésre legyőzte az esélyesebb, rutinosabbakból álló másikat. A vesztesek természetesen le voltak törve, de öt perc múltán, partra érve mosolyogva már azt mondták, az Európa-bajnokságon ugyanezt a győzelmi sikolyt szeretnék tőlünk hallani." Többen "kutatják" a magyar kajak-kenu titkát, azt hiszem, a válasz az ehhez hasonló esetekben rejlik. (Az Eb-n csütörtökön és pénteken az 500 és 1000 m-es elő- és középfutamokat, szombat délelőtt az 1000 m-es döntőket, délután a 200 m-es selejtezőket, vasárnap délelőtt az 500, délután pedig a 200 m-es döntőket bonyolítják le.) A magyar csapat 1000 m K1: Storcz Botond K2: Veréb Krisztián, Vereckei Ákos K4: Kammerer Zoltán, Storcz Botond, Kökény Roland, Horváth Gábor C1: Kolonics György C2: Hüttner Csaba, Fürdök Gábor C4: Novák Ferenc, Iván Gábor, Belicza Béla, Kozmann György NK1: Kovács Katalin NK2: Szabó Szilvia, Bóta Kinga NK4: Paksy Tímea, Móni Katalin, Keresztesi Alexandra, Viski Erzsébet 500 m K1: Vereckei Ákos K2: Kammerer Zoltán, Storcz Botond K4: Gyökös Lajos, Kökény Roland, Borhi Zsombor, Hegedűs Róbert C1: Kolonics György C2: Hüttner Csaba, Fürdök Gábor C4: Malomsoki Sándor, Kozmann György, Iván Gábor, Belicza Béla NK1: Kovács Katalin NK2: Szabó Szilvia, Bóta Kinga NK4: Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet, Bóta Kinga 200 m K1: Fehérvári Vince K2: Fehérvári Vince, Hegedűs Róbert K4: Fehérvári Vince, Hegedűs Róbert, Beé István, Horváth Gábor C1: Malomsoki Sándor C2: Buzál Miklós, Végh Attila C4: Malomsoki Sándor, Vasali László, Kolonics György, Iván Gábor NK1: Janics Natasa NK2: Dékány Kinga, Janics Natasa NK4: Paksy Tímea, Szabó Szilvia, Bóta Kinga, Janics Natasa Népszava 2002.07.17. |
| ||||||
|
FONTOS
