Sőt, már a sűrűjében, a közepében van. Mármint az edzéseknek, amelyeket Laky Évával, egykori páros világbajnok partnerével kezdett el még tavaly novemberben. A BSE nyújtott otthont a számukra, de mivel Ritának december 31-ig szerződése volt az UTE-val, amit nem kívántak a felek meghosszabbítani, nem akart a dolgok elébe vágni a hír világgá kürtölésével. Az ügye egészen január 31-ig állt, de mivel a kétszeres olimpiai bajnok szerette volna végre már tisztázni a helyzetet, megírta, és átadta Ôze István újpesti klubelnöknek az oldalunkon is szereplő levelét, amellyel lezártnak tekinti a lila-fehér korszakát.

A BSE új egysége, a Kőbán Rita (felül), Laky Éva páros ismét nagy "dobásra" készül

Az újat pedig az BSE-ben kezdte el. Mégpedig nagy erőbedobással, hiszen Lakyval újrakezdi a közös munkát. Kétszáz méteren szeretnének kijutni az idei világversenyekre, és ezért mindent meg is tesznek. Mert a víz képes akár hegyeket is megmozgatni, és Ritáék hihetetlen mennyiségű vizet lapátolnak a hajójuk alá a Latorcza utcai tanmedencében. A külső szemlélő akár a spanyol inkvizítor, Tomás de Torquemada mester szerszámának is vélhetné a lapátot, mert aki igazán keményen nyomja a medencében, annak hatalmasak a fájdalmai. Különösen akkor, ha a "bikásító" lapátot használja. Ez akkora, hogy elférhetne rajta több vekni is. A kétkilósból, persze... Aki ezzel edz, csoda, ha meg nem szakad. Lassabban is pörög a kezükben ilyenkor a lapát, mint amikor a normállal gyakorolnak. Ha viszont azt használják, úgy tűnik, hogy pillanatokon belül felszállnak, elrepülnek. Előttük tükör lóg a falon, s ha fel tudják emelni a fejüket menet közben, akkor a testtartásukat, a technikájukat is ellenőrizhetik. Bár erre ott van az edzőjük, Solymár László is, aki stopperrel a kezében ül, vagy járkál a faházban. Bár a lányok óra nélkül is tudják, hogy mikor ér véget a kétperces roham. Maga a "kajak", amelyben ülnek, leginkább egy nagyobb baromfietetőre hasonlít. Az edző az egyik szünetben odaszól Lakynak: "Látom, Éva, szenvedsz." Mire az érintett frappánsan válaszol: "Laci, érted hajtok!" - mondja tréfásan.

Ha ezt "udvarlásnak" szánta, ahhoz az öltözéke nem a legmegfelelőbb. A zoknija csuromvizes, mint ahogy minden ruhája is, hiába van abban a "zsákban", amelyet a dereka köré tesz. Nyilván izzadnak is a lányok, a fejükről pedig patakzik a felvert víz. Mindketten kis kontyocskát gumiztak a kobakjuk tetejére, ez a legcélszerűbb frizura egy ilyen edzésen. "Jönnek az egypercesek!" - kiáltja a mester, és senki sem gondol Örkényre, de még csak a szülésre sem... Ebben a helyiségben mindenki tudja, hogy ez azt jelenti, hogy hatvan másodpercig kell megfeszülve evezni. "Ez a nagyhalál" - jegyzi meg Rita, de becsülettel belekezd az edző "Hoppá!" felkiáltására. Akkora a hangzavar, mint egy dugig levő uszodában. Solymár időnként ugyan visszafogja őket, nehogy túlhajtsák magukat, de még így is kész szenvedés a munka. Zihálnak az egypercesek közötti egyperces szünetekben, de a "lazsálás" nem lehet hosszú, mert ha nem mozognak, akkor fáznak. A kilencedik etap előtt odahajol hozzájuk az edző, és elmondja nekik, hogy "ha fejlődni akartok, ezt a kettőt is borzasztóan meg kell húznotok." A legjobban talán az utolsó sikerül, ami után Rita percekig nem mozdul. Gőzölög a teste. Aztán megszólal, de csak ennyit mond: "Ez full max volt!" . Solymár Lászlóé - ki másé lenne? - a zárszó: "Aranyosak voltatok, nagy tégla került az épületbe." Kőbán Rita az alábbi levelet juttatta el az UTE elnökének, Ôze Istvánnak.