Ez az év Bóta Kingáé lehet
Athénban nem akarja mások döntőjét nézni
--------------------------------------------------------------------------------
forrás: gadácsi, A Színes Sport 2001.02.15
--------------------------------------------------------------------------------
Kajakozni csak olyanok kezdhetnek el, akik tökéletesen
tudnak úszni. Ezen persze nincs mit csodálkozni, hiszen ezt a sportágat
csak úgy lehet űzni, ha az illető nem esik pánikba, ha éppen belefordul a
hajójából a vízbe. Ezért is kézenfekvő, hogy az úszás a kajakozók egyik,
talán a legfontosabb kiegészító sportja. Ebben Bóta Kinga, az UTE
versenyzője az ügyesek közé tartozik, hiszen termete, testfelépítése
alkalmassá teszi akár a "hableány" szerepre is.
Magas, karcsú, sudár fiatal hölgy, aki az idén végleg
leteheti a névjegyét. Bár aki jártas a sportágban, az bizonyára eddig is
ismerte őt, hiszen már három esztendeje tagja a válogatott keretnek, és
Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhet. Pályafutása azonban, sokak
szerint, az idén fordulhat igazán egyenesbe, hiszen a tavalyi olimpián,
csak tartalékként vehetett részt. De olyan beugró lett volna, aki
bármelyik számban használható. Egyesben végül nem került sor szétlövésre
közte, és Kőbán Rita között, párosban az Európa-bajnoki ezüstérem kevés
volt számára az üdvösséghez, a négyes pedig adva volt... Talán ezért is
végzi olyan keményen a felkészülést, mert oly eltökélt. Pedig nem is
biztos, hogy az úszás minden kajakosnak a szíve csücske. De ha valaki
Fábiánné Rozsnyói Katalinnál készül, akkor számolnia kell azzal, hogy
nincsenek kérdések. Csak a munka létezik. Mint szerdán délelőtt is...
A víz a kajakosok természetes közege. Mint szerdán
A Népstadion uszodájában kétszáz méter bemelegítéssel
kezdenek a hölgyek, majd következik 8x25 méter - időre. A hat pályán
kettesével szelik a hullámokat, aki odaért a falhoz, akár meg is pihenhet.
Ha az időeredménye ezt lehetővé teszi... Mert Kati néni hangja az adott
pillanatban bizony keményen harsan, s ha valaki még úton van "odafelé",
akkor igyekeznie kell, hogy a már a következő hosszt kezdő társait
valahogy utolérje. Az edzőnő társaságában ketten "vannak: a stopper, és
Zsebi, az egyik kiskutyája. Az eb nyugodtan szemlélődik a gazdája ölében,
látott ő már eleget ebből a sportágból ahhoz, hogy ne kapja fel mindenre a
fejét. Talán az aggaszthatja, hogy nincs vele az állandó pajtása, Athosz.
Meg persze, a másik barát, Roger is hiányzik. Ennek kézenfekvő az oka: az
ő gazdája, Kőbán már nem tagja sem az UTE-nak, sem a négyesnek... A szűk
másfél órás edzés befejeztével az edzőnő gyorsan távozik, a lányok pedig
szép lassan szállingóznak elő az öltözőből. Kovács Kati is siet, bepattan
a kocsijába, és egy ügyes ipszilon tolatás után a gázra lép. Viski
Erzsébet a még vizes hajával van elfoglalva. Egészen biztosan nem fázik
meg a kellemes tavaszi napsütésben. Szabó Szilvia a telefonját kapcsolja
be az ajtón kilépve. Tőle kérdezem, hogy vajon sokáig kell-e várni Bóta
Kingára. "Mindig ő az utolsó" - feleli az utolsó előtti... Aztán amint
megjelenik Kinga, rögtön megértem a körülményessége okát.
- Akinek
ilyen szép hosszú haja van, nem csoda, hogy lassabban készül el a
többieknél.
- Nem szeretek ilyenkor sietni, inkább nyugodtan
elkészülök. A hajam még most is nedves.
- Milyen viszonyban vannak a
kajakosok az úszással?
- A futást kevésbé szeretjük, az úszással
szerintem mindenki jóban van. Bár amikor időre kell teljesíteni, akkor
bele szoktunk húzni. Az nem árt, ha minden évben megjavítja az ember az
egyéni csúcsát. Nekem százon egyperc tíz másodperc a legjobbom, talán a
még hátra levő három hetes téli alapozás alatt le tudok majd faragni
belőle.
- Van összefüggés a jó úszóeredmény, és a nyári kajaksikerek
között?
- Nem feltétlenül jobb kajakos nálam az, aki gyorsabban úszik,
mint ahogy a legjobb futó, vagy a legjobb fekvenyomó sem biztosan a
leggyorsabb a vízen. De ezek hozzátartoznak az eredményességhez, az igazán
jó versenyzők valamennyi "segédszámban" jártasak. Ám a kajakban nagyon
fontos a technika is, és mindezek összessége adja ki az eredményes
versenyzőt.
- Márpedig ön ebben az évben szinte sikerre van ítélveÉ
- Megvannak a terveim. Eddig jól ment az alapozás, most többet is
futottunk, mint máskor. Nem voltam beteg, sérült, és ilyenkor a legerősebb
az ember. Szeretnék bekerülni a négyesbe, és megpróbálom az ezer egyest,
és az ötszáz egyest is. Bízom magamban, és Kati néniben, hogy a munkám
alapján ki tudok kerülni az idei világversenyekre. Nálunk a válogatási
elvek alapján egy ember legfeljebb három számban indulhat. Ezek közül
kettő lehet olimpiai. Csak egy dolog biztos, senkinek sem biztos a helye
egyik egységben sem. Szerintem a legnagyobb riválisaim itt vannak a
csoportban, velük kell majd megküzdenem a helyemért. Az Európa-bajnokságon
vagy világbajnokságon még nem tudni, hogy kik indulnak a külföldiek közül,
csak akkor derül ki, hogy ki lesz ott a rajtnál, és ki hagyja abba.
Bótának ez lesz a negyedik szezonja a sportág nemzetközi
élvonalában. 1997-ben került a Honvédtól Fábiánné csoportjába. A női
kajakosoknál ritka az olyan eset, hogy valaki hirtelen, ismeretlenül
berobbanjon a lagjobbak közé. A menőknek is szüksége volt néhány évre
ahhoz, hogy a csúcsra jussanak. Talán egyedül a német Birgit Fischer volt
az, aki már tizennyolc évesen befutott. Vele kapcsolatban Bóta Kingának
pozitív élményei vannak.
- Nekem mindig szimpatikus volt, első
ránézésre nem az jutott az eszembe, hogy doppingolna, így aztán nem tűnt
legyőzhetetlennek. Teljesen normális volt a kinézése. Alacsonyabb, mint
én, legfeljebb "sűrűbb". Sokakkal ellentétben, számomra nem volt
"ijesztő látvány."
- Olyan nem fordult elő, hogy megijedt volna
nevesebb, vagy "vastagabb" ellenfeleitől az indulás előtt? Ön ugyanis
egyátalán nem izomkolosszus, nem olyan, akire azt mondaná az ember, hogy
az ilyen "tablettát pisilÉ"
- Egyszer volt ilyen, az első
világversenyemen, a plovdivi Európa-bajnokságon. Az ezer egyes előfutama
előtt körülnéztem, és azt láttam, hogy mindenki izompacsirta, én vagyok a
legcingárabb. Nem is jutottam tovább, középfutamra kényszerültem. Akkor
elhatároztam, hogy erre többet nem figyelek, és sikerült is a döntőbe
kerülnöm, ahol harmadik lettem. Azóta nincs ilyen fenntartásom.
- Az
olimpia előtt számított-e arra, hogy esetleg bekerülhet a csapatba, vagy
már annak is örült, hogy tartalékként ott lehetett Sydneyben.
- A
válogatók előtt csak arra pályáztam, hogy ott lehessek a keretben, akár
tartalékként is. Aztán ahogy közeledett a verseny, a négyhetes itthoni
edzőtáborban egyre nehezebb volt százszázalékos munkát végeznem. A többiek
tudták, hogy indulhatnak, így persze megfeszültek, nekem pedig nem mindig
sikerült a végső kimerülésig húzni. A kinti hetek, ha lehet, még
nehezebbek voltak.
- Megfordult a fejében ott kint, hogy most talán
jobb lenne otthon?
- Igen, néha volt ilyen érzésem. De az utolsó nap,
az csodálatos volt. Ott már felszabadultan tudtam szurkolni a többieknek,
és jöttek is az aranyak. Viski Böske meg is jegyezte, hogy olyan ez, mint
egy országos bajnokság. Aki elindul, biztosan nyer. Közben a tévén néztük
a vízilabdázók és a kézisek meccsét is, óriási volt a hangulat. Ha nem
húzódnak el a kajakdöntők a szél miatt, akkor az egyik csapatunk meccsére
ki is mentünk volna. Így azonban maradt a tévé, de soha ne legyen nagyobb
bajunk ennél. Athénban például nagyon boldog lennék, ha egyáltalán nem
férne bele az időmbe, hogy mások döntőjét nézzem. Mert ez azt jelentené,
hogy abban az időben nekem más fontos dolgom vanÉ