Akik úgy hitték, az évet a levezetésnek szentelő világklasszis, Kőbán Rita távozása után néhány évig még az új sztár kinevelésével bíbelődik a szakág edzője, Fábiánné Rozsnyói Katalin, tévedtek. A magyar kajaksport legeredményesebb versenyzőjének teljesítménye (öt olimpiai és huszonöt világbajnoki érem) még sokáig utolérhetetlen marad, ám az utódok ha nem is a nyomában, máris a nyomdokában járnak. A csapásirányt természetesen - akadályt nem ismerő ambíciózussággal - önállóan találták meg az újabb nagy női kajakos generáció tagjai. Közülük is javarészt azonos víziúton lapátol két tiszaújvárosi versenyző: Szabó Szilvia és Bóta Kinga a napokban zárult szezonban, közösen gyűjtött be hat aranyérmet a világversenyeken.

- Aranyeső alatt állt a napokban, de immár kinyitja az ernyőjét?

- Milyen ernyőt? - kérdez vissza meglepetten Szabó Szilvia.

- Azt olvastam a vb angol nyelvű kiadványában, hogy a hobbija az ejtőernyőzés.

- Valószínűleg pontatlan volt a fordítás, ugyanis az én kedvenc ejtőernyőzésem is vízközeli mulatság. Tudja, az, amikor egy motorcsónak húz maga után a levegőben. Hamarosan a török tengerpartra megyünk nyaralni a barátommal, s ott újra hódolhatok e szenvedélynek.

- Nem vágyik nyugalmasabb pihenésre?

- Dehogynem. Eleinte csak a parton fekszem majd napokig, aztán jöhetnek az izgalmak. Ugyanitt egy raftingtúrára is benevezünk. Kíváncsi vagyok, mit ér majd az én síkvízi tapasztalatom a vad folyón.

- Többen úgy fogalmaztak, a poznani körülmények is inkább az ilyen vízhez szokott versenyzőknek kedveztek...

- És igazuk volt. Sokan azt mondták, hogy minket, akik az ausztráliai vihart is egész jól átvészeltük az olimpián, már nem érhet meglepetés. Nos, ért. Sydneyben ugyanis legalább szemből kaptuk a tarajos hullámokat, s tudtuk, hogy miként csapnak majd át a hajó orrán. Most viszont bárhonnan lökhetett rajtunk egy áramlat, tudniillik kiszámíthatatlanok voltak a körülmények. Folyamatosan korrigálnunk kellett. A legmelegebb pillanatokat párosban éltük át, amikor úgy tettünk meg ötven-hatvan métert, hogy akadtak olyan pillanatok, amikor egy zlotyit sem tettem volna versenyben maradásunkra.

- Két éve Milánóban talán valamivel kedvezőbb pályán kajakozhattak, az igazi kiugrást azonban ez a vb hozta meg. Miben fejlődött azóta a legtöbbet?

- Nehéz összehasonlítani akkori és mai önmagamat. Az a világbajnokság is sokat adott nekem: elvégre Olaszországban nyertem az első vb-aranyérmemet. Két év, közte egy olimpia tapasztalata azonban sokat számít. A rutin magabiztosságot ad, a futamok előtt például nem érzek már görcsös idegességet. A párosban bemutatott rumbázásunk átvészelése pedig azt mutatja, olykor váratlan szituációkban is képes vagyok, pontosabban képesek vagyunk megtalálni a jó megoldást.

- Visszanézte már azt a bizonyos döntőt?

- Hazatértünkkor éjjel kettőkor kerültem ágyba, de reggel hétkor felriadtam, s nyomban videózni kezdtem. A felvételen is látszott, hogy Kangával ide-oda dülöngélünk.

- A Szabó-család most miként viselte a viszontagságokat?

- Megijesztettük őket is, ám csak később sírták ki magukat, amikor a dobogón álltunk. A hat órát csúszó olimpiai döntő idején végig kint volt a szüleimnél a tv, most nem, de biztos szépen megünnepelték a sikerünket. Miként a többi családtag, a barátok, barátnők is. Ezekben a napokban több száz kilométert autózom. Imádom vezetni az új Fiatomat, ezért inkább mindenkihez én látogatok el, ha gratulálni akar.

- Nem akarok pikírtkedni, mégis felvetem: nem bánja, hogy nem az olimpiai év sikeredett ilyen tökéletesre?

- Ezt írták meg nekünk odafönt... A két sydneyi ezüstre is nagyon-nagyon büszke vagyok, ugyanakkor érzem, van miért hajtanom a jövőben.

- Tehát már most Athénra gondol?

- Most speciel igen, ezzel szemben a hosszabb távú céljaimat is legfeljebb egy évre előre fogalmazom - legalábbis a sportban. Ha egy szezon jól zárul, egy lépéssel közelebb kerültem a következő esztendő sikereihez. Nálunk amúgy nem csak az Eb- vagy vb-döntők a fejlődés mércéi: a csapatunkban, bármilyen jóban is vagyunk, minden edzés vérre menő verseny.

- Feltehetően ezt meg is követeli Fábiánné Rozsnyói Katalin.

- Duplán, triplán követel. Ha ő nincs, mi sem érnénk el az ismert eredményeket, magunktól nem lennénk mazochisták, s nem készülnénk ilyen intenzitással. A segítségével megtanultuk, nap nap után túl kell lépni a fájdalmakon, mert a versenyeken késő azokkal ismeretlenül szembesülni.

- Meg tudja fogalmazni számunkra, laikusok számára, milyen fájdalmat élnek át a hajóban?

- Az utolsó száz méteren átélt érzés leírhatatlan. Az egyik volt versenyzőtársamnak kisbabája van, s azt mondta, ne féljünk a szülési fájdalomtól. Az legfeljebb olyan, mint egy keményebb résztáv.

- Merre ünnepel mostanság?

- Az ágy mellett - mondja kissé fáradtan, telefonon, Bóta Kinga.

- Nem akartam a csörgéssel így magára ilyeszteni...

- Ugyan, nem leestem róla, hanem nézegetem. Egy bútoráruház lakásosztályán vagyok.

- Iziben elkölti a vb-prémiumát?

- Ha úgy tetszik, igen. Régi vágyam volt, hogy átrendezzem a hálószobámat, s most alighanem összejött rá a fedezet. Egyetlen gondom, hogy a száznegyven centi széles ágy egy kajakosnak kicsi, a száznyolcvanas nem fér el nálam, a százhatvanas meg hiánycikk.

- Ez valóban pech, de ne bánkódjon. Magának eddig minden összejött ebben az évben. Ahol elindult - akár Eb-n, akár vb-n -, nyert.

- Nem is panaszkodom. Szerencsésnek, boldognak érzem magam, lakberendezési boltból meg akad még néhány az országban.

- Első világbajnoki címét rögvest két újabb követte. Gondolt volna erre egy évvel ezelőtt?

- Egyre talán titkon, a többire álmomban sem.

- Már értem is vásárlási kedvét: új álmokhoz új ágy dukál...

- Nem lettem telhetetlen. Én már az Európa-bajnokságot követően is azt mondtam, a három aranyéremmel máris pompás évet szereztem magamnak, s az értem szorítóknak.

- Ehhez képest nem kellett sokat várnia: világbajnokságon az első szám első döntőjében, K-4 1000 méteren az első helyen végzett.

- Ne szaladjunk ennyire előre. Már akkor csodás élményben volt részem, amikor feleveztünk a pálya oldalán a starthelyhez. A magyar tábor énekelve biztatott minket, most is a hideg futkos a hátamon, ahogy mesélem, de akkor, bevallom, el is sírtam magam. Ez olyan megindító élmény volt, hogy azt sem bántam volna, ha nem nyerünk rögtön aranyat. Ám csak-csak megszereztük, s ettől kezdve minden pompás ráadásnak tűnt.

- Az olimpiai számokban, ötszáz méteren szerzett két első helyét többre tartja?

- Semmivel sem értékesebbek számomra ezek a medálok.

- Azért feltehetően főként e finálékban törekszik majd pozíciója megtartására?

- Három évet nem lehet egyformán, formahanyatlások, újabb feljavulások nélkül végighajtani. Amíg a magyar válogatottban 1997-ben kezdődött el a generációváltás - akkor került a mi társaságunk Kati nénihez -, addig számos riválisunk mostanság fiatalít.

- Kőbán Rita tavaly még az olimpiai csapat tagja volt. Könnyen elfogadta, hogy ön csak tartalékként utazhatott Sydneybe?

- Kénytelen voltam megbarátkozni a gondolattal, mert éreztem, eljön még az én időm. A partról azonban nem volt kellemes végignézni a versenyeket. Ugyanakkor elhessegettem magamtól azt a gondolatot, hogy mire mentek volna a lányok velem. Ez hátráltató, negatív szemléletmód, én meg jobban szeretek előre tekinteni.

- Nézzük a közeljövőt: mi a legközelebbi programja?

- A tiszaújvárosi polgármester meghívására a hét végét Bogácson töltjük, aztán, amint tehetem, elutazom Prágába.

- Sört is fogyaszt majd?

- Elősorban a történelmi városok hangulata érdekel, de Csehországban a miliő befogadásához tartozik a sörözés is. Úgyhogy megiszom majd egy-két pohárral, ám egyelőre itthon a pezsgőzésnél tartunk.

- Kivel koccintgat?

- A szomszédainkkal. Nagyon aranyos emberek, a környékről mindenki virággal, szépen felöltözve csönget be hozzánk mostanában, hogy személyesen köszönthessen. Azt tapasztalom, a szüleim jobban elfáradtak a vb alatt, s után, mint én. Korán kelő emberek, ehhez képest előfordul, hogy tizenegykor ébrednek fel.

- A drukkerek segítsége mellett tudtommal a kabaláiknak is nagy jelentőséget tulajdonítanak. Elárulja, kinek milyen babonája van?

- Az olimpián még azt is meghatározták a lányok, a stégen ki, hová teheti le a hajóját, de ez nem jött be, így maradtak az apróbb szerencsehozók. Nekem egy aranyszínű hajcsatom van, amit az Eb előtt vettem, s azóta csakis a versenyeken tűzöm a kontyomba. Szabó Szilvi rózsaszín hajgumija hasonló erőt hordoz. Kovács Kati valamelyik ruhadarabját favorizálja, Viski Erzsi pedig András nevű plüsmalacában hisz.

- És vajon mi közös szerencséjük, tudásuk titka?

- Egyrészt a Fábián család odaadó munkája. Kati néni kézben tartja az egész társaságot, férje, Laci bácsi a csapathajók edzéseit követi különös figyelemmel, lánya, Mónika főként az alapozó időszakban, a téli munkánkat segíti. Másrészt az egységességünkben keresendő a győzelmek záloga. Egyenrangúak vagyunk, nincs közöttünk főnök vagy előjogokat élvező társ. Ha egyeshajóban szállunk is vízre, úgy érezzük, mintha csapatban, több ember erejét összeadva küzdenénk.