Csak nem az édes pihenés napjait éled a learatott sikerek után?

Nem, pihenésről szó nincs. Mivel a TVK csapat tagja vagyok, így az miskolci, Miskolc környéki közönségnek, szponzoroknak tartozunk annyival, hogy egy-egy verseny után a helyi sajtónak is rendelkezésére állok. A mostanit Tiszaújváros és Farkas Zoltán szervezték, erről a beszélgetésről tartok most hazafelé.

Van azért pihenésre is lehetőség az elmúlt hajtós hetek után?

Csak a versenyek utáni hétfőt kapjuk meg lazításra, keddtől viszont folyik tovább a munka Szolnokon, ahol eddig is dolgoztunk.

Hogyan dolgoztok tovább?

Mintha misem történt volna, folyik a felkészülés, csak volt közte néhány pályamenés időre, amit versenynek hívtak. Annyi előnye azért csak van, hogy jobban orientálnak ezek az eredmények, mint az edzéseken elértek, mert mégis csak versenyen születtek. Ugyan is mostantól a válogatókra kell koncentrálnunk, mert szinte az a legfontosabb eseménye az évnek számunkra.

Lehet valamire következtetni az idei erdményeidből?

Az igazat megvallva, bármennyire is nemzetközi volt a MOL Kupa, azért sokan nem voltak itt a nagyobb ellenfelek közül. Egy pillanatnyi erőfelmérésen túl messzemenő következtetéseket nem lehet levonni belőle.

A nagy mumus, a Németek azért itt voltak.

Itt voltak, de ez csak egy verseny volt egy hosszú sorban, majd az EB-n, vagy a VB-n dőlnek el a dolgok, akkor kell majd őket megvernünk.

Mennyire jártok jó úton?

Babonából nem minősíteném a szereplésünk

Még akkor sem, ha szinte betegre nyerted magad?

Igen, persze!

Miért, az ilyen versenyeknek nincs súlya?

Nincs. Valóban csak tájékoztató jellege van nekik, de komolyabban semmit nem jelentenek.

Az eredményeidből arra lehet következtetni, hogy Te diktálod itthon a ritmust.

Nem egészen van ez így, mert Kovács Kati legalább annyira jó, mint én, de talán még sokkal jobb is. Jó példa erre, hogy az 500 m egyest ő nyerte. Én meg csak 200-on.

Páros és a négyes eredményeidben sincs hiba.

Nagy szerencsénk is volt, meg azt hiszem egy remek összeállítás indult el. Ezt bizonyítja az is, hogy versenyen ültünk össze először az idén. Aztán majd a válogatón eldől, hogy marad e így ...

Furcsának tűnik ez az egész. Néhány hete Országos Bajnokság, majd egy rangos nemzetközi verseny és mégis a válogató tűnik a legfontosabbnak az életetekben?

Ez így van.

Szinte bonusz játék, hogy utána még van egy VB- vagy egy EB, ahol el lehet indulni.

Ez is így igaz.

Miért

Szinte minden számban van több hasonló képességű jelentkező az indulásra. A válogató viszont az a hely, ahol eldől, szinte az előzményektől függetlenül, hogy ki lesz abban a számban a nagyversenyeken az induló. Van, hogy néha a nagy verseny kevesebb fejtörést okoz, mint a válogató lőtte.

Ebből nem az következik véletlenül, hogy a közbenső győzelmeiteknek sikereiteknek nincs is súlya?

Van ennek sajnos egy ilyen következménye is.

Akkor talán jogos a kérdés, hogy akkor minek ez az egész?

Bármennyire is "jutalomjáték" a VB. EB., azért azok sokat jelentenek, még ha egy adódik csak valakinek. Azokat az érmeket nem csak betesszük a többi közé, hanem kiemelt helyet kapnak. Nálam is külön polca van ezeknek az érmeknek.

Szánsz valamilyen sorsot nekik, akár egyéb arany, akár VB érem?

Egyfajta tanúbizonysága annak mindegyik, hogy az életem egy időszakában mire voltam képes, illetve motiválnak.

Mennyire van szükség erre a motivációra?

Vannak pillanatok, amikor szinte nem marad más, mint az érmek kézbevétele és az érzések felidézése. Nem tagadható, hogy ebbe is bele lehet néha unni, kérgesedni és ezt fel kell törni valahogy, az érmek meg tökéletesen alkalmasak erre, meg az ilyen beszélgetések, beszámolók, mint amin most is voltunk.. Valóban értelmet kap az egész.