|
|
| ||||
|
|
Hajnalék nem Amerikában akarnak boldogulni
Minden őrültségben benne vannak Erről a sikerről is faggattuk Hajnal Andrást, valamint edző-édesapját, a magyar műugró-válogatott szövetségi kapitányát, Hajnal Attilát. + Köztudott, hogy hazánkban csupán egyetlen egy műugrótorony van. Miért éppen a toronyugrásra esett a választásuk? - Hamar kiderült, hogy Andrisnak ehhez a számhoz van a legnagyobb érzéke. Bizonyos szempontból nem volt a jó a döntés, hiszen mi csak négy hónapot tudunk edzeni egy évben, mivel az az egyetlen egy torony szabadban van, ráadásul az idén az öttusa-vébé miatti átépítés is akadályozott minket. Másrészről viszont bejött a választás, hiszen Andrisnak jól megy ez a versenyszám, és talán éppen az fűt minket, hogy itt nagyon nehéz jó eredményeket elérni - válaszolta Hajnal Attila. + Lát arra esélyt, hogy valaha épül egy olyan uszoda, amely megfelelő szintű, és befogadja önöket? - Szerintem a fővárosban reménytelen próbálkozni, de vidéken kivitelezhető lenne. Ott minden olcsóbb. + ön szerint mi az oka annak, hogy már három magyar versenyző, a fia, Lengyel Imre és Barta Nóra is kivívta az olimpiai részvétel jogát? - A fanatikus munka. Egyikünk sem a pénzért csinálja, hanem elhivatottságból. + A fia jövőre érettségizik. Kézenfekvő lenne, hogy a gimnázium után Lengyel Imréhez hasonlóan ő is Amerikában folytassa, ott, ahol jók a körülmények. - Nem megyek sehova - veszi át a szót a fiú. - Igaz, hogy jövőre érettségizem, de már tudom, hogy a jogon szeretnék továbbtanulni, nemzetközi jogot akarok tanulni. Nem szeretném megszakítani a tanulmányaimat, eddig is bevált az a módszer, amit apuval kitaláltunk. + Mi a módszer lényege? - Egyrészt: nagyon rendetlen vagyok, de a fejemben rend van. Apu szokta mondani, hogy annak van a legtöbb ideje, akinek nincs ideje. Velem ez a helyzet. Rendesen tanulok, a második nyelvvizsgámra készülök, most szereztem meg a jogosítványt, és készültem az olimpiai kvalifikációra, most pedig az augusztusi ifi Ebére és vébére edzek. Keményen dolgozom a céljaim megvalósításárt. Másrészt viszont megpróbálunk mindent a jó oldaláról felfogni. Apuval sokat humorizálunk az edzéseken, nem hagyjuk, hogy az élet szép lassan elvánszorogjon mellettünk. Például, ha elmegyünk nyaralni, akkor mindent kipróbálunk, ejtőernyőzünk, vízisízünk, mindenbe belevágunk, amit csak el lehet képzelni. Ilyen a mi életelvünk, szórakozva, de fegyelmezetten élni. (tamás), Nemzeti Sport 1999. július 13. |
| ||
|
||
Hajnal András |
||
|
FONTOS
