|
| ||||
|
Barta Nóra egyik kedvenc városa Pardubice
Ünneplés helyett a nagypapáját látogatja meg + Több szempontból is nagyon értékes a győzelmed. Egyrészt világbajnokságot nyerni minden esetben óriási teljesítmény, másrészt nem voltak túlságosan kedvezőek az előzmények. - A két héttel ezelőtti ifi Európa-bajnokságon nem ugrottam jól. A tavalyi Európa-bajnokságon egy aranyat és egy ezüstöt nyertem, a mostanin be kellett érnem egy bronzzal. Már a vébén, a három méteren sem voltam tökéletes formában. Győzhettem volna, de rontogattam. Nem sokat, de ahhoz eleget, hogy ebben a nagyon erős mezőnyben csak a hatodik legyek. + Aztán egy méteren kárpótoltad magad. Elmondanád, pontosan hogyan is telt az a napod? - A három méter után csalódott voltam, az edzőm, Ligárt Balázs, ahogy az Európa-bajnokságon után is, megint beszélt a fejemmel. Másnap szinte egy másik Barta Nóra ment le az uszodába. Tele voltam önbizalommal, és úgy kezdtem neki az edzésnek és később a versenynek is, hogy mindenképpen nyerni akarok. Délelőtt rendezték a verseny első felét, délután a másodikat. Folyamatosan mondtam magamnak, hogy minden rendben lesz. Nem néztem a többieket, úgy gondoltam, hogy az nem az én dolgom, nekem csak arra kell figyelnem, hogy én mit csinálok. Azt azért tudtam, hogy nagyon szoros a verseny. Az utolsó ugrásomnak nagyon magas a nehézségi foka, nem sikerült kiemelkedően, de megcsináltam. Hét tizeddel nyertem. Ez az érték műugrásban nagyon-nagyon kevés.
- Elmentünk fagyizni egyet. + Ennyi? - Itthon sem lesz sokkal több. Inkább bemegyek a nagypapámhoz a kórházba. Nem tudtam vele beszélni a győzelmem óta, pedig ő biztos nagyon örült a sikeremnek. + Aztán pihensz? - Nem sok időm marad a lazításra, mert huszonhatodikán matekvizsgám lesz, magántanuló vagyok, és ez az egy beszámolóm még hátra van. Szeptember hatodikától pedig már ismét edzek. + Valakitől hallottam egy nagyon jogos, de igazából költői kérdést: milyen sikereket érne el a magyar műugrás, ha nem egyetlen egy uszodában, megfelelő körülmények hiányában kellene tengődnie? - Nekem még viszonylag szerencsém van, ugyanis a Hajós Alfréd uszoda fedett részén van lehetőség a három és egy méter gyakorlására is, de például Hajnal Andrásnak, aki most negyedik lett toronyugrásban, úgy kell készülnie, hogy télen nem tudja a toronyugrást gyakorolni, mert torony csak a szabadban van. és az sem kedvez nekünk, hogy nincs tornatermünk, míg külföldön szivacsgödörrel, gumiasztallal, szárazdeszkával felszerelt termekben készülnek. Nekünk erre nincs lehetőségünk. + Hogyan fogadták a sikeredet azok a külföldiek, akik ilyen körülmények között edzenek, és te mégis legyőzted őket? - Nagyon örültek neki. Nem tudom, miért, de engem nagyon szeretnek, rengetegen gratuláltak. + Mikor indulsz legközelebb versenyen? - Még az idén lesz egy ifiverseny, amelyen azért fontos elindulnom, mert azon már az új gyakorlataimmal fogok szerepelni. Aztán jövőre Világkupa-viadalt, és számos Grand Prix-versenyt rendeznek, de még bizonytalan, hogy melyikre megyünk. Ifi Európa-bajnokság is lesz, de egyelőre azzal kapcsolatban sem tudok semmit, hiszen a jövő év az olimpiáé, és mindent annak rendelünk alá. + Akkor a közeljövőben nem lesz megállás? - Egy percig sem. (tamás), Nemzeti Sport 1999. augusztus 24. |
| ||
|
||
Barta Nóra |
||
|