|
| ||||
|
A világhírű fizikust a mieink ismertették meg a sportággal
Találkozás Teller Edével Kissé megtévesztő a sportági megjelölés, így
aki öttusa-tudósítást vár, csalódni fog. A pentatlonhoz csak
annyiban kapcsolódik, hogy a július végi, San Franciscó-i
világbajnokság idején öttusázóinkkal történt, amit alább
olvashatnak. Sportszaklapban talán meglepő egy olyan írás,
amelynek nem sok köze van a sporthoz, ám mivel nem mindennapi
személyiség a főszereplő, bízunk benne, mindenki érdeklődéssel
olvas a világhírű fizikus, Teller Ede és az öttusázók
találkozójáról.
Kicsit szorongva, elfogódottan készült mindenki a találkozóra, hiszen vendéglátónk amellett, hogy világszerte ismert fizikus, aki az elsők között tanulmányozta a termonukleáris reakciókat, és jelentős szerepet játszott a hidrogénbomba elkészítésében, maga a két lábon járó történelem. Az egyetem területén található lakása cseppet sem hivalkodó, sőt nagyon is egyszerű lak. Senki sem sejtené, hogy belül mit rejt ez az otthon. Az előszoba és a folyosók fala akár egy múzeum: az egyik fotón a professzor a Bush házaspárral, a másikon Nixon elnökkel, a harmadikon pedig II. János Pál pápával látható. Igazi kuriózum az a felvétel, amely Reagan, Bush, Ford és Nixon elnökök társaságában ábrázolja Teller Edét. És mindenhol, amerre nézünk, díjak, kitüntetések ...
A professzor először arról faggatta vendégeit, mi is az az öttusa, mert még nem hallott róla. Utána azon csodálkozott, hogyan tud valaki egyszerre öt sportágban is jó lenni. "És maguk mind az öt számot csinálják? Nem hagyhatnak ki egyet sem?" - kérdezte, majd megnyugodott, amikor megtudta, hogy mindenkinek van gyenge pontja, olyan tusája, amit néha kihagyna a versenyekből. Bevallotta, neki a sport az asztaliteniszt jelentette, azt nagyon szerette. Mesélt pályájáról, a hidrogénbomba feltalálásáról, barátjáról, Szilárd Leóról, valamint az amerikai elnökökhöz való viszonyáról. De nemcsak az amerikai politikával van tisztában, a magyarországi helyzetből is napra kész. Miközben nyakába tette legféltettebb kincsét, a 2001-ben kapott Corvin-láncot, amit pályája legnagyobb kitüntetésének nevez, szomorúan jegyezte meg: "Sajnos, otthon túlságosan haragszanak egymásra az emberek. Pedig békére lenne szükség ... " Aztán mesélt egyik "védjegyéről", a lábán lévő bőrcsizmáról, amelynek csak egy baja van, mégpedig hogy nem magyar, hanem texasi. Büszkén mutatta néhány hónapja megjelent, az életéről szóló 600 oldalas új könyvét, amelyet tíz évig írt, és örömmel újságolta, hogy már elkészült a magyar fordítás, rövidesen kapható lesz a mű. Amikor megkérdeztük, mivel telnek mostanában a napjai, sajátos humorával ennyit mondott: - Öregszem ... De a legjobb, amit most csinálhatok, hogy nagyszerű emberekkel beszélgetek. Önök megismertettek engem egy olyan világgal, amely eddig ismeretlen volt számomra. Jöjjenek máskor is. - Ha San Francisco megkapja a 2012-es olimpia rendezését, jövünk - felelték az öttusázók. - Várom magukat. Akkor még csak száznégy éves leszek. FM, Nemzeti Sport 2002.08.06. |
| ||
|
||
|
||
|