- Mégis, milyen érzés félbehagyni egy meccset, mert kipontoznak? Elvégre nektek általában ez jut osztályrészül ...

"Gátlástalanabbnak kellene lenni" A vízilabdázás egyik legnagyobb talánya, mi folyik a víz alatt, midőn a center és a bekk egymás nyakában és ölében, alatt és felett kapálózik, evez, liheg. Meccsek dőlhetnek el azon, hogy a védő képes-e szabályosan megszerezni a labdát, avagy csak mészárosmunkára (és kiállításra) jó. itthon a szakma egyik, ha nem a legjobbja Németh Zsolt, a BVSC-Westel pólósa. Nemcsak a szerelései okán, hanem mert lőni is kegyetlenül tud, ahogy pedig a labdát lóbálja - nos, annak az egész mezőny a csodájára jár.

- Minthogy az esetek hetven százalékában úgy érzed, hogy a kiállítás jogtalan volt, nyugodtan mondhatom: borzasztó. Ráadásul, ha szoros az állás, kifejezetten idegesít, hogy tudom: már nem mehetek vissza, nem lőhetek, vagy nem üthetek legalább egy jót. Ezért rossz az edzőknek, nekik végig nézniük kell a kispadról ...
- Azért ez az ütés meglep: a parton kifejezetten szelíd, a ""légynek se ..." típusnak látszol.
- Rettenetesen tudom türtőztetni magamat, pedig a mosolygós képem alatt olykor borzasztó düh feszül.
- Mi tud kiborítani?
- Az életben inkább az apró dolgok, azok viszont nagyon hamar. A vízben azért ez egy lassúbb folyamat.
- Igen, valaki mesélte, hogy a Némethnek a fejét kell figyelni, elkezd alul vörösödni, és amikor a feje búbjára ér a piros, onnantól kezdve csak a jóisten tudja, mit fog tenni ...
- Nem tudom, nem látom magam meccs közben ...
- Ezt speciel az ominózus magyar-orosz után, Rómában hallottam, ott megvolt a "búbig piros", el is ment az utolsó emberfór ...
- Az kegyetlen helyzet volt. Hátul álltam, és azért nem mertem rátűzni, mert láttam, hogy senki nem indul vissza, márpedig ezt megelőzően többször ilyenből fordultak le.
- De ott, minden mindegy alapon nem lehetett volna elvállalni?
- Lehet ... Gátlástalanabbnak kellene lenni. Én viszont nem szeretem elszórni a labdákat, olykor nagyon megfontolt vagyok. Egyébként decemberben rávettem magam, hogy videóról megnézzem a meccset. A végén 200-ra felment a vérnyomásom, olyan állapotba kerültem, mint Rómában, a duda pillanatában ...
- Inkább váltsunk: mióta játszol bekket?
- Amióta vízilabdázom. Hozzászoktam, hogy nekem mindig a centert kell fognom.
- És ahhoz, hogy a dicsfényből csak ritkán jut?
- Mindenkinek jólesik, ha foglalkoznak vele, ettől függetlenül nekem nem hiányzik. Hibátlanul csak nagy ritkán lehet bekkelni, igaz, ha olyankor nem emelik ki az embert, az fáj, de elfelejti. Viszont imádok ok gólt lőni, ha ez sikerül, akkor úgyis jön az elismerés.
- Lehet egyáltalán szabályosan szerelni?
- Szerintem lehet. Ez persze centerfüggő: ha jön egy nagydarab és pontosan kapja a labdát, akkor képtelenség szabályosan elvenni tőle.
- Mi szokott menni ott a víz alatt?
- Ha egy kisebbet kell fogni, aki inkább színészkedik, bujkál, akkor ki kell tenni a kezet. Az óriásoknál már lehet víz alatt is dolgozni, ha sikerül elfoglalni a megfelelő pozíciót, akkor a gatyájukba szoktam kapaszkodni vagy a csuklójukat kapom el.
- Mennyire vagy kegyetlen?
- Én nem szoktam a hónaljszőrzetet húzogatni, meg efféle dolgokat csinálni. Úgy indulok neki, hogy normális eszközökkel próbálom leszerelni. Ha visszont alattomos, üt vagy hátrafejel, akkor én is bepöccenek, visszaütök a víz alatt, vagy térddel rugdosom, mondjuk a veséjét, esetleg felúszás közben a torkára könyöklök, persze nem látványosan, nehogy a csapat hátrányba kerüljön.
- Tönkremegy az ember ebben az őrlődésben?
- Nem könnyű, elhiheted. 25 éves vagyok, de úgy fekszem le esténként, hogy mindenem fáj. Az biztos, nem ép emberként fogom abbahagyni, a térdeim szerintem már most porcosak, az izmaim túlterheltek ...
- Ilyen tünetek mellett mi visz még előre, miért vállalod azt az irtózatos megterhelést, ami a válogatottakra várt és vár?
- Nem az anyagiak miatt. A közvetlen környezetem hülyének tart, ugyanis fogtechnikus a végzettségem, ha másfél napos melóval megcsinálok két protézist, abból ugyanannyit kereshetnék, mint itt egy hónap alatt. És az első esetben 28 napig lóbálhatnám a lábam annyi pénzért, amennyiért itt 30 napig dolgozom. Csak, tudod, szeretem a játékot, szeretem az uszodát, szeretem a közeget, jó itt lenni. Ha pedig megnyerjük az olimpiát, jöhetnek a protézisek is ...