Kuczora Gyula és Lihótzky Károly (persze hogy az idősebb ...) ismertette meg őt a póló alapjaival, de dr. Kiss Lajostól, Kásás Zoltántól és Pozsgay Zsolttól is sokat kapott. Annyit, amennyivel már "odaállhat" a legjobb magyar védők mögé. Vagy inkább közé.

Csapó István, a vállalkozó 15 éve vízilabdázik. Így talán érthető, hogy manapság ő a "csupacsikó" Szegedi VE egyik nagy öregje. Egyszersmind csapatkapitánya. Pedig Csapó Istváb még csak 22 múlt. Ilyen korban még azt is megteheti az ember, hogy lemondja a válogatottságot ...

Elég jó a lába

- Azt látom, hogy hasonlítasz egy kicsit a gladiátorokra, és elég szigorúan nézel, mégis megkérdezem: miért épp bekket játszol?
- Mert jó a lábam.
- Ezt valamelyik maszsázsszalonban mondták?
- Ugyan ... Tudod, a vízben legalább három dimenzióban kell mozogni, és ehhez az átlagosnál komolyabb lábmunkára van szükség.
- A legtöbb labdajátékban a "favágókból", szóval a kevésbé tehetséges sportolókból lesznek törő-zúzó védők ...
- A mai élsport már csak olyan, hogy a védekezést a támadás elé helyezi. Gólt ne kapjunk! - ez a jelszó. A bekknek, no meg a kapusnak a vízilabdában különösen fontos szerepe van. Ha ők jól dolgoznak, a támadók dolgát határozottan megkönnyítik.
- Te elöl is gyorsan feltalálod magad. Olykor úgy tüzelsz, mint a muzulmán harcosok.
- Tényleg szeretek lövöldözni. Meg irányítani is, ha éppen nem Fodor Rajmi bűvöli a labdát. Mellesleg a szóbeli "osztogatásnak" is nagy híve vagyok.
- Ezért örökölted te dr. Töröktől a csapatkapitányi szalagot?
- Amikor Béla abbahagyta, Lihótzky Karesz volt az első számú "csk"-jelölt. Ő azonban Pestre igazolt, így választani kellett egy másik főnököt. Pozsgay Zsolt a szavazás előtt csak annyit mondott, hogy engem javasol, és a srácok el is fogadták az ajánlását. Egyhangúan rám voksoltak.
- Pozsgay mestert említetted ... A minap azt firtattam, hogy ő mit kérdezne a helyemben Csapó Istvántól? Rövid töprengéss után aztán kibökte: a vállalkozás vagy a póló mellett döntesz-e, "Csapszi"?
- Értem, és jogosnak tartom a kérdést. Való igaz, hogy nehéz időszak van mögöttem. Decemberben ugyanis megszületett az Eastline Ltd., ami egy export-import szolgáltatást nyújtó betéti társaság. A beindulás hónapjai alatt ezt a céget egyszerűen kénytelen voltam a vízilabda elé helyezni. Sajnos, ez meg is látszott a teljesítményemen. (Az UTE elleni MK-meccseken különösen ...) Edzés nélkül persze nem is lehet sziporkázni. Amikor nagyon ment a játék, akkor is tudtam, hogy az apró sikereket, a jó ütemű szereléseket, a távoli gólokat csakis a sok-sok gyakorlásnak köszönhetem. A legutóbbi időkben viszont alig-alig maradt energiám az uszodai szenvedésre. Pedig szeretek edzeni. Ha az ember megfelelő erőállapotban van, hamarabb leperegnek róla a külső dolgok, (például a bírói tévedések) és jobban is tud koncentrálni.
- Beszéljünk őszintén: érdekel még egyáltalán a vízilabda?
- Mi az hogy! A póló számomra mindig örömöt jelentett. Meg egyfajta anyagi biztonságot is. Hiszen az alapfizetést, a prémiumot és az esetleges tanulmányi támogatást is figyelembe véve egy jó (tehát győzelmekkel teli) hónapban megkereshetek bruttó 35-40 ezer Ft-ot. Tudom, ez nem sztárgázsi, de a telefonszámlát, meg a benzinköltséget fedezi.
- Nem csevegsz és autózol te a kelleténél többet?
- Az üzlethez nem elég a fax meg a telex. Én a személyes kapcsolattartás erejében hiszek.

Csapó István, a medencék gladiátora

Csak rajzolni kell ...

- Csapszi, igaz az, hogy lemondtad a válogatottságot?
- Igaz. Dr. Horkai György a tavalyi év végén üzent Fodor Rajmunddal, hogy szívesen látna a keretben. Gondolkodtam, töprengtem, de végül nem vállaltam a válogatottsággal járó plusz terheket.
- Miért?
- Például azért, mert tisztában vagyok a képességeimmel, meg azzal is, hogy Horkainak már most is szuper a csapata. A római vb-re már nagyon nehéz bekerülni.
- Szóval, meg sem próbáltad ...
- Választanom kellett, és a tanulás mellett döntöttem.
- Tehát nem csupán üzletelsz és sportolsz, hanem még tanulsz is?
- Úgy bizony. A pesti Ybl Miklós műszaki főiskola negyedéves levelező tagozatos hallgatója vagyok. Azaz heti két napot semmiképpen sem tölthettem volna a válogatott edzőtáborában. Nekünk ugyanis nem könyvekből kell magolnunk, hanem jobbára csak rajzolunk, rajzolunk és rajzolunk ...
- Szerinted nem sértődött meg a szövetségi kapitány?
- Amikor beszéltünk egymással, elmondtam neki, hogy a diplomaosztó után szívesen vállalom a legkeményebb munkát is. Feltéve, hogy még akkor is igényt tart a szolgálataimra.
- Nekem ez mégsem fér a fejembe. Esélyed volt a "szakmai csúcsnak" hitt válogatottságra, te meg egyszerűen elodáztad a dolgot ...
- Nézd, tudom, hogy a szorgalmammal nincs baj, és talán nem is vagyok tehetségtelen, de úgy érzem, e pillanatban akadnak nálam jobb játékosok is a magyar pólósmezőnyben. Meg az is eszembe jutott, hogy egy "szimpla kis vízilabdásnak" mostanság nem könnyű (csak a sporttal) egzisztenciát teremtenie. A jólét eléréséhez megítélésem szerint kizárólag a Fodor-szintű pólósoknak van esélye. Akik gond nélkül elszerződhetnek külföldre, és 2-3 év alatt megalapozhatják a jövőjüket.

Rettegjetek, kapusok!

A póló nem foci!

- Itthon nem lehet meggazdagodni a vízilabdából?
- Nem, mert amit mi játszunk, az nem foci ... Ebben az országban a futball a nagy bolt. Még akkor is, ha nálunk a labdarúgókkal nem üzletelnek, hanem "variálnak". Néhányan meglepően ügyesen ...
- Most már jut időd az edzésekre?
- Igyekszem ott lenni valamennyi foglalkozáson. A klubért, a városért, a társakért mindenre képes vagyok. Kifejezetten magabiztosnak és határozottnak érzem magam ebben a közegben, és bevallom, ezeket a tulajdonságaimat jó darabig nem is akarom elvessszíteni.
- Mondok két nevet: Csapó Zsuzsanna, Csapó "Dudi".
- Az egyik a húgom, a másik meg minden idők legnagyobb pólós vagánya. Zsuzsa különben ügyes és immáron B-válogatott kosaras, aki nem túl szorgalmas. "Dudit" még a nagy Vasasban láttam játszani. Benne a tehetség, a rámenősség és a szemtelenség remekül ötvöződött. És mellesleg élni is megtanult ...
- A tavasz nagyszerűen kezdődött az SZVE számára.
- A kupapofonok után újra keményen edzeni kezdtünk, és megfogadtuk: ha törik, ha szakad, bekerülünk a hatos play off-ba. A LEN Kupa-menetelés egyébként végképp összehozott bennünket: nem akármilyen élmény volt a nemzetközi bemutatkozás. A Szeged-Róma meccset például eddigi pályafutásom csúcsának tartom.
- "Amúgy" optimista vagy?
- Mi más is lehetnék? Egy csk-nak bíznia kell abban, hogy a város, no meg egy-egy szponzor odaáll a csapat mellé, és együtt megteremtik a nyugodt munkához elengedhetetlen anyagi hátteret. Abban is reménykedem, hogy elnökünk, dr. Török Béla, valamint segítői a jövőben is össze tudják egyeztetni a klubirányítást és civil elfoglaltságukat.

Réthi J. Attila, Délmadár, 1994