|
|
| ||||
|
|
Sós Ildikó bravúrjai itthon aranyat értek
Az elmúlt hetek legnépszerűbb magyar sportolói egyértelműen az Európa-bajnok női vízilabdacsapat csinos tagjai voltak. A Hajós Alfréd uszodában és a televízió jóvoltából szerte az országban sok örömet szereztek mindenkinek. A csapat vezéregyénisége a kapus, Sós Ildikó volt, aki káprázatosan védett. A földrajz-testnevelés tanári diplomát szerzett játékost "uszodaszerte" Manónak szólítják. 
Miért keresztelték el Manónak az
uszodában, hiszen nem törpül el a többiek között?
- Pedig pontosan a termetem miatt lettem Manó - emlékezett vissza Sós. - Tizennégy éves koromban kerültem Budapestre, a Vasashoz, és a sapka túl nagy volt a fejemen. Csapattársam, Fülöp Bea szerint úgy néztem ki, mint egy manó. Rám is ragadt ez a név. - Hamar kiderült a tehetsége. - Tatabányai vagyok, ott kezdtem vízilabdázni még hetedikes koromban. A klubnál azonban pénzgondok adódtak, meg kevesen is voltunk játékosok. Végül megszűnt a csapat, és mi szétszóródtunk mindenfelé. Tatabányán jártam gimnáziumba, és hetente háromszor felutaztam a Vasasba edzésre. Tizenöt éves korom óta a vízilabda az első az életemben. Persze ehhez az ingázáshoz a család jóváhagyása, áldozatvállalása is kellett. Sós két nővére is vízilabdázott. Az idősebb akkor volt tizenhét éves, és együtt jártak fel a Vasasba. Egy évig tartott ez az állapot, utána csapattársával, Tiborcz Lillával utazgatott az edzésekre. Akkor már nem féltették annyira a szülei. Korábban még kimentek elé az állomásra az éjféli vonathoz, amivel hazaért az edzésről. - Hogyan lett végül kapus, hiszen általában a teltebbet, gyengébben úszót szokták kapuba állítani? - Akkoriban csont és bőr voltam - mesélt tovább a kapus. - Próbálkoztam a mezőnyben, de nem tudtam megbirkózni a nagyobb testű lányokkal, és nem voltam elég gyors. Nem küzdöttünk kapushiánnyal, de aki akkoriban védett, eléggé finnyás volt, abba is hagyta. Én meg sohasem féltem a labdától, szívesen is védtem, így ottragadtam a kapuban. - A kapusokra azt mondják, hogy egy kicsit furcsa emberek. Talán van is ebben valami. A többség ugyanis általában elhajol, ha meg akarják dobni, míg a kapusok éppen azon igyekeznek, hogy az a labda is eltalálja őket, ami egyébként elsüvítene mellettük. - Más lelkivilág a kapusoké. Ha például engem fejbe lőnek a labdával, örülök neki, hogy nem lett gól. Én így fogom fel a dolgot. - Csinos, fiatal lány. Nem félt soha, hogy esetleg úgy eltalálják, hogy eltörik az orra, és ez előnytelenebbé teszi? - Igazából nem féltem, mert aminek meg kell történnie, az úgyis megtörténik. Persze vérzett már jó párszor az orrom, de az belefér a játékba. Elég erős csontozatú vagyok, bírom. Igazából attól sérülnek meg a kapusok, hogy valamilyen balszerencsés mozdulatot csinálnak, de ha határozottan, tudatosan teszi bele a fejét az ember a labda útjába, nem lehet gondja. - A női hálóőrök számára nagynak tűnik a kapu, akárhogy igyekeznek, a legnagyobb lábtempóval sem érik el a kapufát. Nem kellene kisebb "ketrec"? - Ez tényleg nem jogos, mert kisebbek vagyunk, mint a férfiak, ráadásul a labda is kisebb, így kisebb helyen is befér a kapuba - magyarázta a Dunaújváros pólósa. - De mi így nőttünk fel, megszoktuk. Egy hölgy válogatott versenyzőként, Európa-bajnokként is elsősorban nő. Van sporttáskája, és rejtelmekkel teli retikülje, amely kabalákat is rejtegethet. Sós táskájában azonban semmiféle különlegességnek álcázott rendetlenség sincs. A dresszek, melegítők, papucsok mellett csak egy kenőcs található benne, amivel a meccsek után bekeni az arcát. - Mesterük, Faragó Tamás nem mellékesen említette, hogy a magyar csapat tagjai a legszebbek. Szerinte a férfi szurkoló ugyanis ne csak azt nézze, hogy valamelyik magyar lány el tudja-e csavarni centerből a labdát, hanem hogy hogyan néz ki a parton. Erre külön készül a csapat? - Itt az Eb-n szerintem egyikünk sem gondolt arra, hogyan néz ki - tette hozzá magától értetődően Sós. - Nem is emlékszem, hogy én egyszer is tükörbe néztem volna, legfeljebb fogmosás után. De adtunk arra, hogy mindenkinek ott legyen a piros-fehér-zöld zászló a bal karjára festve, és az ne halványodjon el. Rédei Katánál bejött, hogy mindennap valamilyen új, őrült frizurát csinált neki Tiba Zsuzsa. De más nem volt. - Az eredményhirdetésre sem csinosították ki magukat? - Nem volt rá idő. Önfeledten ünnepeltünk a parton, aztán hátramentünk, és Tamással együtt kiabáltunk egy kicsit. Eksztázisban voltunk. Adtunk pár interjút, és már mentünk is az eredményhirdetésre. Senki nem foglalkozott azzal, hogyan néz ki. - Nagyon izgult a többezres hazai szurkolótábor hallatán? - Ez mindig attól függött, hogyan ment az elején. Ha néhány lövésen rajta voltam, akkor már nem izgultam tovább. - Hogyan viselte el, hogy a hollandok elleni meccsen Faragó lecserélte, majd néhány perc után visszaküldte a kapuba? - Tamás már az Európa-bajnokság előtt mondta, ilyen előfordulhat. Ha nincs jó napom, lehoz három percre, hogy megnyugodjak, és utána jól fogok védeni. Ezúttal utána is becsúszott három-négy gól. Az elődöntőben nagyon ment a védés, de a döntőben szerencsénk is volt, az olaszok sok kapufát lőttek. - A kapufa a pólós bölcsek szerint a kapus meghosszabbított karja. - Én is azzal magyaráztam, hogy megsegítettek minket föntről is. Az oroszok elleni elődöntőben ugyanis mindannyiunk annyit kiadott magából, hogy ránk fért egy kis égi segítség. - A sikerek után rég nem látott barátok, osztálytársak is feltűntek? - Több iskolatársam, főiskolás csoporttársam gratulált, és persze Tatabányán is sok elismerést kaptam. Pedig azt hittem, ott alig tudja valaki, hogy vízilabdázom. - A korábban tíz évig kapitánykodó, világ- és Európa-bajnoki aranyat szerzett Tóth Gyulának küldtek meghívót? - Megbeszéltük a csapattal, hogy küldünk jegyet Gyulának. El is jött az elődöntőre és a döntőre, de sajnos nem beszéltem vele. Biztosan nagyon örült a sikerünknek. - Az aranyérem arra ösztönzi, hogy az olimpiáig folytassa? - Valóban úgy tervezem, hogy az olimpiáig még játszom. Utána jöhet a család. - Tanári diplomája van. Tanítani fog? - Úgy tervezem, de igazából most azért nem taníthatok, mert én tatabányai vagyok, Dunaújvárosban játszom, és sok válogatott edzésen veszek részt Budapesten. Így fölösleges elkezdeni bárhol is dolgozni. - A főiskolán tanult pedagógiát. Faragó Tamás különleges érzékű edzőnek tűnik, anélkül, hogy tanulta volna ezt. Mi volt, ami tanárként megfogta Tamás pedagógiájából? - Mindenkivel elhitette, hogy képes akár egyedül is megnyerni a mérkőzéseket. Például Primász Ágnes gólkirály lett, holott ő korábban ritkán játszott a válogatottban. A Valkay testvérek, Ági és Erzsi is óriási gólokat lőttek. Az Eb-t kapusszemmel értékelte Sós Ildikó. A spanyolok elleni meccsen alig akadt dolga. A hollandok ellen könnyebb mérkőzésre számított, nem is emlékszik rá, mikor kapott olyan sok gólt, mint akkor. Egy-két napig tartott, amíg összeszedte magát. A franciák ellen Szép Brigitta védett, biztos győzelem volt, bár az elején akadozott a gépezet. Az elődöntőben az oroszokkal szemben biztosnak érezte magát, elképzelni sem tudta, hogy kikaphatnak. Még akkor sem, amikor 6-2-ről 6-5-re feljött az ellenfél. A döntőt már mindenki jutalomjátékként fogta fel. - Az aranyérmet hozó döntő után elrakott valamit emlékbe? - A két piros sapkámat - mosolyodott el. - Az egyiket a hároméves keresztlányomnak adtuk. Amikor a fejére húztuk, úgy nézett ki, mint egy manó. A másikat elraktuk a férjemmel, aláírattam a csapattal, szép emlék lesz. - Közeledik Japánban a világbajnokság. - Nem túl szerencsés, hogy három héttel az Eb után rendezik, mert igazából három napig tudtam csak élvezni, hogy Európa-bajnok vagyok, utána elkezdtünk készülni a világbajnokságra. Még ünnepelni sem volt időnk. Tamás azt mondta, a négy közé jutni nagyon nehéz lesz, de ha már az elődöntőben vagyunk, akkor megnyerjük a világbajnokságot is. Kocsi Tibor, Magyar Nemzet 2001.07.17. |
| |||||
|
FONTOS
