A BVSC-Brendon mérkőzésein egy ideig nélkülöznünk kell egy igen jellegzetes üvöltést, amely ekképp hangzott: "Kezed!" Persze, Ambrus Tamás másodedzői tevékenysége korántsem csupán e védelmet tüzelő kurjantásból állott, így hovatovább úgy tűnt, ő és a vasutasokból elitklubot csináló Gerendás György elválaszthatatlan párost alkot a parton.

Aztán az egykori válogatott kapus mégis távozott a Szőnyi útról. Firenzébe költözött, ugyanis visszautasíthatatlan ajánlatot kapott a város egyik utánpótlás-nevelő klubjától, a Firenze Pallanuotótól (hívta az első osztályú Bogliasco is vezetőedzőnek, de onnan nem ugorhatott volna haza az idén, úgymond elvarrni a szálakat).

Eddig Gerendás jobbkeze volt a parton - a firenzei utánpótlássuliban viszont ő a nagyfőnök

Ambrus még játékosként három évet húzott le a "reneszánsz fővárosában", azaz számos barát várta új munkahelyén. "Az egyik volt csapattársam alapította ezt az egyesületet négy évvel ezelőtt, ma háromszázötven gyerek jár ide, ahol az úszásoktatástól a női vízilabdáig mindennel foglalkoznak. A teljes pólóutánpótlás szakmai felügyelőjeként a legfiatalabbaktól a juniorokig minden csapat edzésén ott kell lennem, meg kell határoznom, miből álljanak a foglalkozások, amelyeket hat tréner segítségével vezényelek le."

A kisebb hatalmi viszályba bonyolódott klubvezetőség amúgy kockáztatott, amikor a gazdasági ügyekbe belefolyni vágyó, ám emiatt az egyesülettől eltanácsolt legenda, Gianni de Magistris helyére Ambrust szerződtette (az egykori remek kapus, Umberto Panerai társaságában). "Tizenkilencre bélást húztak - mondta Ambrus. - Azért hívtak, hogy honosítsam meg náluk a magyar módszereket, ez a jelszó az olimpia megnyerése óta különösen jól hangzik. Egyébként épp emiatt itt a komplett vezetőség nekünk drukkolt, még az olaszok elleni negyeddöntőn is! A csapatnak pedig ezúton is gratulálok, fantasztikus sikerük minden itt dolgozó magyar ázsióját megnövelte, nem is kicsit."

A Szőnyi úti búcsú amúgy nem volt könnyű. "Máris iszonyúan hiányoznak a srácok, szinte nincs olyan nap, amikor ne beszélnék valamelyikükkel. Gerendás Gyurival a kapcsolatunk baráti maradt, annál is inkább, mert belátta, jelen pillanatban sem szakmai, sem anyagi alternatívát nem tudott a firenzei ajánlattal szembe állítani, náluk ugyanis nemcsak a fizetésem nagyobb - mintegy ötszöröse az otthoninak -, de a kihívás is. Egyszersmind abban maradtunk, hogyha valamiért nem jönne be ez a váltás, akkor Gyuri szeretettel vissza vár."

Végül már csak egy, igaz, annál érzékenyebb pontra kérdeztünk rá: mit érzett akkor, amikor az utóbbi négy évben szinte fiaként nevelt Szécsi Zoltán kivédte a jugók szemét az olimpiai elődöntőben? "Mit, mit. Nem lehet elmondani azt az örömet, amit átéltem. Végül is mellettem nőtt fel, utánam ő jött azonnal a BVSC-be. Rögtön utána felhívott, és. és."

És itt Ambrus elsírta magát. MajdŐ három héttel a nem mindennapi történet után.

Aztán összeszedte magát, és a "neveltjét nem sajnálja magára hagyni?" kérdésre így felelt: "Felnőtt, mint kapus, ezentúl mehet a saját útján tovább. Most már otthagyhatom."

(csurka g.), A színes Sport 2000.10.17.