Nem mintha az újpestiek nem reménykedtek volna abban, hogy esélyesebb ellenfelüket esetleg megszoríthatják, de. "Osztottunk, szoroztunk, aztán úgy döntöttünk, hogy a szerdai, szentesi mérkőzés igazán fontos a számunkra, ezért Nemes Gabit inkább akkorra tartogatjuk. Egyébként pedig Áts Berci is remek kapus" - mondta Godova Gábor, a lilák edzője, a kissé meglepő kapusválasztást megindokolandó.

Az első negyed után úgy festett, mégiscsak az önfeladás tipikus esetével állunk szemben, elvégre az ifjú hálóőr csúnyán benézte Petik kilencméteres zsengéjét, és amúgy is bizonytalannak tűnt. A BVSC ekkor 3-1-re vezetett, s minthogy a hazaiak egy gyorsan - és szépen - megjátszott fórjuk után a következő három előny során nyolcszor lőttek kapura, ám egyszer sem találtak be (figuráik esetlegesek voltak, könnyedén blokkoltak a vasutasvédők), a folytatás nyugodtnak ígérkezett. Különösen, hogy Kis Gábor - centerből - kis szerencsével BVSC harmadik akciógólját is megszerezte a második negyed elején.

Csakhogy az összecsiszolódás első, megannyi bizonytalanságot rejtő fázisában egy együttest akár meg is zavarhat a magabiztos kezdés: a tavalyi BVSC itt nyilván percek alatt lerendezte volna a meccset, az idei viszont előbb megnyugodott, aztán egy ideig hiába próbálta ismét felpörgetni a ritmust . A lilák rutinos rókái - Bene, Szabó, Berezvai, de különösen Molnár - megérezték a vérszagot, a fiatalok adták a lendületet, s nem utolsósorban Áts fényévnyit javult. A kapusnak - mint általában - ezúttal sem volt könnyű közelről gólt lőni: sőt, a harmadik negyed elején kivédte Varjas négyméteresét is, s miután szemközt Szabó nem tévesztett, egy gólra felzárkózott az UTE. Egyenlítenie azonban nem sikerült, miután a már addig is remeklő Szécsi - az olimpia óta most először védett élesben - fantasztikus nyújtózással tolta kapufára Varga Z. ziccerből érkező bombáját. Sydney bajnoka később Szabó előnyből leadott kapáslövését fogta szédületes érzékkel, így a "bűneit" jóvátévő Varjas találatát követően kétgólos vendégelőnnyel indult az utolsó rész.

Az újpestiek pedig még akár reménykedhettek is ideig-óráig: Létay "balosát" követően egy harciasnak tűnő idős úr sokadik "Hajrá, Dózsa!" kurjantása minden addiginál eltökéltebbnek tűnt, hiszen megint elérhető közelségbe került a döntetlen (5-6). Mígnem a középkezdés után húsz másodperccel a BVSC balkezese, Madaras hajlandó volt felvillantani valamit az ő baljában mindeddig csupán szunnyadó zsenialitásból. Kisvártatva Petik sem kegyelmezett, azaz egy perc alatt eldőlt a meccs: a negyedik rész közepén a közte három behozhatatlan előnynek tűnt. Noha Berezvai még betett egy fórt, az újpestiek inkább azt a nyolcat sirathatták, amelyet az első három negyed során hagytak parlagon. Ráadásul vabankra játszottak, megpróbáltak lefordulni, a magára hagyott Zoufal pedig bepréselte a labdát Áts keze mellett, sőt, a duda előtt két másodperccel ugyanezt tette Csányi is - neki sem volt nehéz dolga a kapkodástól kissé széteső hazaiak között.

Azaz, a vasutasok sínre kerültek a végén. Miképp a lilák is. Csak rajtuk átment a vonat.

Godova Gábor: - Úgy látszik, az emberelőnyös helyzetek megjátszását még dugdossuk. Magunk elől is.

Gerendás György: - Szükség van az ilyen küzdelmes mérkőzésekre, hogy összerázódjunk. Ma hátul nem voltunk valami jók, épp ezért sokszor hátrányba kerültünk. Akkor viszont kiválóan védekeztünk.

(cs. g.), A színes Sport 2000.11.05.