Szegény Peterdi Pali bácsi. Ha valaki egyszer azt mondja neki, hogy egy vízilabda-mérkőzés miatta fog egyperces gyászszünettel kezdődni.

Miképp azt sem gondoltuk volna, hogy ebben az idényben egy UTE-Fradi összecsapás után mindkét együttes bosszús lesz a pontvesztés miatt.

Az igencsak harapós kedvükben játszó újpestiek láthatóan komolyan gondolták, hogy elkapják a ferencvárosiakat. Ennek megfelelően minden góljuk után monstre diadalünnepet rendeztek, üvöltésekkel cifrázva, miközben ellenfelük némiképp meglepő egykedvűséggel úszkált fel s alá. És ennek megfelelően csupán elvétve találta el a kaput. A lilák viszont jól sáfárkodtak helyzeteikkel: amikor normális lövőhelyzetbe brusztolták magukat - Szabó és Mátyás centerben, Bene és Berezvai előnyben -, rendre be is találtak. Ehhez jött még egy olyan zseniális villanás, mint a gerincproblémákkal küszködő Varga Dánielé, aki nyolc méterről szédületesen nagy gólt simított a felső sarokba ("A csuklóm azért a régi" - mosolygott utána a maga 17 évével.). A ferencvárosiaknál a centerben megalkuvás nélkül küzdő Matajsz mellett pusztán Hesz próbálta megemberelni magát, lőtt két remek gólt - a többi néma csend.

A fordulás után úgy tűnt, a vendégek összekapják magukat, bár azt aligha vették számításba, hogy Mátyás messziről is át tudja suhintani a labdát Kardos kezei között. Ettől függetlenül feljöttek 6-5-re, csakhogy ekkor Székely számított rosszul: úgy gondolta, tizenéves emberek nem lőnek kissé kisodródva, kapásból. Ehhez képest az általa szabadon hagyott Létay berajzolta a labdát a felső sarokba. És amikor a Fradi fórjából az UTE lőtt gólt - a kapufáról kipattanó labdával Varga Dániel meg sem állt a túloldali kapuig (noha korábban fékezett le a szokottnál, öt méteren, no de az ő csuklójával.) - úgy festett, igen vaskos meglepetés születik a Komjádiban. Csakhogy ekkor egy apróbb malőr okozta zavart - a gólbíró kornert jelzett, Juhász kidobást ítélt - Székely végtelenül rutinosan kihasznált, némi reményt adva övéinek a zárónegyedre, továbbá témát a parton füstölgő Godova Gábornak (ebből egy sárga lap is "kikerekedett").

A franzstadtiak ezután mindent beleadtak, jóllehet az újpestiek baklövései is kellettek ahhoz, hogy végül fordítsanak. Haufe négyesét követően még egy igen szépen megjátszott előnyből a lilák Mátyás jóvoltából tartották a közte kettőt (9-7), Varga Dániel azonban elfelejtett kilépni Székelyre - amit Nemestől kapott ezért. -, majd egy rossz, ráadásul elhamarkodott újpesti centerbejátszást követően ismét a sydneyi aranyérmes igazolta egy lenyűgöző pattintással, nem véletlenül állt ötven napja a dobogó tetején. Végül Létay lőtt helyzet nélkül kapura úgy, hogy 20 másodperc volt még a támadóidőből - amikor egy ifjú embert elragad a hév. -, Mátyás pedig nem takarta rendesen Szebeni elől a kaput, bár ez a szentesi bombagóljának értékéből egy fikarcnyit sem von le (9-10 - mellesleg ekkor már a fradisták is üvöltöttek). Mígnem az UTE 18 másodperccel a duda előtt megkapta az esélyt egy emberelőny formájában, amit higgadtan ki is használt Varga Zoltán révén. Nomen est omen, ezzel a névvel visszanyerni egy pontot igazán pikáns végszó egy UTE-Fradi meccsen.

Godova Gábor: - Előtte úgy gondoltuk, miattunk lehet rangadó a mérkőzés. Az lett.

Vad Lajos: - Sajnos, az elején dekoncentráltan játszottunk. Én hétig számoltan a fölé-mellé menő lövéseket, ami egy Fradinál megengedhetetlen. Még úgy is, hogy ismét kiderült: ez a csapat nem a tavalyi csapat. Viszont épp ezért kellene kettőzött figyelemmel játszani, elvégre most, hogy sérültjeink is vannak, az ötödik-hatodik helyezettek elleni meccseink is igen élesnek számítanak.

(csurka g.), A színes Sport 2000.11.21.