Kupagyőztesek Európa-kupája, selejtező, A-csoport
Buda ellen többen jöttek
Mit lehet kezdeni egy török csapattal, amelyik nyolc
játékossal érkezik egy KEK-selejtezőre? Komolyan venni legalábbis nehéz.
Még akkor is, ha keresztnevek között találni három oroszosat is. A keret
foghíjasságát egyébként azzal magyarázták a sztambuliak, hogy a nevezést
követően többen eligazoltak, ám hiába találtak néhány új embert sebtiben,
a LEN nem fogadta el a pótlólag beküldött névsort. Avagy kissé furán
festett, amikor a vendégek két vezetője elhelyezkedett székeikben,
miközben egy Saglam nevű fiatalember egyedül árválkodott mellettük a
kispadon. Kétes értékű szellemességgel akár azt a megjegyzést is
megkockáztathattuk, hogy Buda vára ellen azért valamelyest többen jöttek
1541-ben, ráadásul akkor még elvoltak oroszok nélkül is.
Most nem, Jasin Durmus egy ideig elég jól hadonászott a
kapuban: amíg lóba nélkül, ütemből lőttek neki a mieink, rendre bele
tudott kapni a labdákba. A fiatalok hebehurgyaságát Németh elégelte meg,
aki az első négy perc szerencsétlenkedését megunva kétszer is biztos
kézzel helyezett a felső sarokba, miután gondosan elsüllyesztette a
pirossapkást.
Volt viszont csodálkozás, amikor a duda környékén
Hatipoglu közelről besegített egy lepattanót emberelőnyben. Sőt, a
balkezes török annyira vérszemet kapott, hogy valahonnan nyolc méterről
bepattintott egy újabb gólt a második negyed elején - az uszodába épp
betoppanó Ambrus Tamás nem győzte fennhangon cikizni emiatt Szécsi
Zoltánt. A Firenzébe szerződött, ám a hétvégére hazatérő edző "dicsérő"
szavait nem feltétlenül idéznénk, mint ahogy az olimpiai bajnok tanítvány
kézmozdulatának leírásától is eltekintenénk - mindenesetre elnevetgéltek
egymáson. Belefért, még 3-2-nél is, elvégre tudni lehetett, ha egy kicsit
is hajlandóak koncentrálni a magyar játékosok, lihegés nélkül tízgólosra
növelhetik a különbséget. Ezt végül is a harmadik rész közepefelé érték
el, miután az ellenfél amúgy sem túl gazdag erőtartalékai ekkorra végképp
elfogytak. Szegény Kiuileimer már a második negyed közepefelé mellúszásban
haladt felfelé, ekkortájt pedig hovatovább Sydney első számú kedvencét, az
egyenlítő-guineai Eric Moussambanit idézte sebességével. De a többiek sem
mutattak sokkal jobb formát, egyre többször maradtak le, ha meg véletlenül
kimaradt egy-egy vasutaslehetőség, nagy gondjuk támadt az újbóli
felúszással. Ugyanakkor elég harciasan ordibáltak egymással egy-egy
középkezdés ürügyén, különösen a kapus hordta le az akciók közben rossz
megoldást választó társat, ami a farkasok kontra nyuszi viccet idézte,
amelynek során szegény nyulat vagy azért verik, mert van rajta sapka, vagy
azért, mert nincs (most a sapkás változat volt soron).
A magyar kupagyőztes voltaképpen akkor köszönt be, amikor
akart. Főképp lefordulásból találtak be Zoufalék, bár Ibolya svédcsavarja
is említést érdemel, már csak azért is, mert a szünetben panaszkodott
arra, hogy folyton kintről lövöldöznek a társak - gólokat mellesleg -,
hiába válik le az emberéről és várja üresen a passzt két méteren. Ezt
amúgy azért is érdemes kiemelni, mert felállt védelem ellen kellett
valamit kifundálnia a hazaiaknak, amire elég ritkán akadt példa, minthogy
az isztambuliaktól két ember még a félpályán fulladozott általában,
miközben a mieink épp az akció befejezésénél tartottak. További
pozitívumként könyvelhető el Szűcs Levente játéka: a fiatal pólós ugyan
nem lőtt gólt, ám az utolsó percekben jó, de nem százszázalékos helyzetből
is tovább adta a labdát a ziccerben álló társnak - avagy a jövő
kiválóságai arról ismerszenek meg, hogy még az efféle "operettgálákon" is
megőrzik a sportág iránti alázatukat.
Nehéz helyzetbe egyedül Szécsi került - igaz, ő is a
lefújás után. Egy kosárra való serdülő pólós rohamozta meg a kapust
autogramért, aki vagy tíz percen keresztül folyamatosan aláírt. Igaz, az
egyik kissrác volt olyan gáláns, és a szignóért cserébe a bajnok kezébe
nyomott egy darab csokoládét, amit Szécsi elégedetten majszolt el az
öltöző felé menet. Eképp fest, amikor munka után édes a pihegés.
Gerendás György: - Nem hinném, hogy sokat lehetne
beszélni erről a mérkőzésről. Egy biztos, a szombati mérkőzés nehezebb
lesz a Marseille ellen.
(csurka g.), A színes Sport 2000.11.25.