Honvéd-Domino 9

FTC-Thomas Jeans 5

(3-2, 3-0, 2-2, 1-1)

Kőér utca, 700 néző. V: Marjai, Császár

HONVÉD: PELLE - Sugár 1, JŠger 1, Bereczky, Bárány 1, TÓTH I. 3, Gombos. Cs: VARGA II ZS. 2, Ofner 1, Kovács O., Szívós, Takács I A., Péter. Edző: Kovács István

FTC: Kósz - Székely 2, NYÉKI 2, Takács II A., Matajsz, Hesz, Tiba. Cs: Komlósi, Haufe, Paján, Vogel, Boyd, Kardos (kapus). Edző: Vad Lajos

Gól - emberelőnyből: 7/3 (2/1, 5/2, 0/0, 0/0), ill. 11/3 (4/1, 2/0, 4/2, 1/0)

Kiállítva - végleg, cserével: Sugár (20. p. - ütésért)

Székely Bulcsú lövései akkor jöttek (mentek) be, amikor már minden eldőlt. Az viszont gyaníthatóan csak ez után fog, hogy ő örökli Kósz Zoltán csapatkapitányi tisztségét

Hozzávetőleg négy percig volt méltó ellenfele a Fradi a Honvédnek - aztán mintha elvágták volna. Tóth Imre rögvest az első támadásból vezetést szerzett a hazaiaknak, ezt azonban Nyéki egy "alattomos" surrantással kiegyenlítette (ebben azért Pelle is benne volt). Eztán ugyanő előnyből is betalált (dolgát könnyítette, hogy kettős fórba kerültek), ám hovatovább ez volt az utolsó értékelhető momentum a ferencvárosiak támadásában.

Sugár és Tóth Imre igen higgadtan használta ki, hogy Kósz továbbra is csupán keresi régi önmagát, egyszersmind a ritmust - miközben nem találja a lövések ellenszerét. A térdével nyűglődő bajnok nem ért labdához az első hét perc során, két szerelés és egy fölé süvítő labda kímélte meg a további gyötrelmektől.

Társai ugyanakkor kíméletesen bántak a Honvéd védelmével, elvégre a negyed vége felé két ízben is hat az öt ellen adogathattak, ám finoman fogalmazva is gyalázatosan játszották meg figuráikat - amire rútul ráfizettek a második hét percben. Sugár remek bejátszásából JŠger húzhatott egyet, s miközben a zöldek hasztalan kísérleteztek a hazai zóna átlövésével - lankadatlanul laposan tüzeltek, ami csemegét jelentett Pellének -, Varga II gond nélkül fejezett be egy lefordulást, avagy az ő lábtempója valamelyest erősebb mostanság, mint a vele szembe taposó Kószé. Utóbbi mindazonáltal két perc erejéig adott némi támaszt az övéinek, hiszen eztán egymás után háromszor is hárított, csakhogy a zöldek akcióiban ekkortájt annyi fantázia volt, mint az odakozmált székelykáposztában. Példának okáért a korábban rendszerint vezéregyéniségnek bizonyuló Székely zsenge lövésén immáron másodszor is elhalt egy emberfór, a túloldalon Tóth Imre pattintása viszont maga volt a tökély - márpedig 6-2-nél tudni lehetett, nem lesz túl izgalmas a folytatás.

Már csak azért sem, mert a hazaiak szép komótosra fogták a tempót, nekiálltak biztonsági alapon játszani, miközben biztosak lehettek abban, hogy a nagy óvatoskodás közepette is ki tudnak alakítani két-három helyzetet, amiből ha csak egyet belőnek, nagy bajuk nem lehet. Elsősorban azért, mert a vengédek többsége mintha beoltatott volna góllövés ellen. Tiba ugyan szépen berakott egy előnyt, ám a bajnokcsapat szétesettségét jól illusztrálta, hogy eztán két perc leforgása alatt két akciógólt kapott (holott ha egy vesztésre álló együttes valamit még akar keresni, legalábbis ezt illik elkerülnie). Persze, hozsanna illeti a két tettest is, elvégre Bárány és Varga II villanása kiérdemli a pazar minősítést. Ezek után - 8-3-nál - már csupán a különbség lehetett kérdéses, de az sem sokáig, elvégre Kovács István "Állj meg!" kommandírozása azt sejtette, a Honvéd nem kívánja kiélvezni a helyzetet, inkább a követési távolság konzerválásán munkálkodik. Ebben mellesleg partnere volt a vendéggárda is, amelynek napi formáját jól mutatta, hogy egy biztos gólnak tűnő lefordulásnál a Kósz helyére beállt Kardos indítását a tetőgerenda szedte le.

Később Székely ugyan minden mindegy alapon bevarrt kettőt, de csak az első után üvöltött a maga utánozhatatlan módján, még a harmadik negyed végén. A második ugyanis 2:43-mal a negyedik vége előtt akadt be, amikor már ő is érezte, erős túlzás volna fesztiválhangulatot csapni egy szépítő gól miatt. Az utolsó szó amúgy is Ofneré volt, aki egy rekontrából állította be a végeredményt, ami azt sugallja, hogy a dominósok túltették magukat a LEN-kupa kudarcon.

Viszont a BL-résztvevő ferencvárosiak igen kemény tél elé néznek - akár jön valamiféle normális hidegfront, akár nem.

Kovács István: - Számunkra lélektanilag nagyon fontos volt az, hogy nyerni tudjunk, és külön örülök annak, hogy látványos gólokkal vertük meg a Ferencvárost. Szeretném kiemelni a csapatból Pelle Balázst, aki nagyon jó teljesítményt nyújtott.

Vad Lajos: - Rendkívül fáradtan, indiszponáltan vízilabdáztunk. És van még egy rosszabb hírem is: kapusunk, Kósz Zoltán a mérkőzés után lemondott a csapatkapitányi tisztségről.

Kósz hallgat

Mélyre nyúlnak a gyökerei annak a konfliktusnak, amely miatt Kósz Zoltán lemondott csapatkapitányi tisztségéről. Már az októberi perpatvar idején - midőn a csapat és a szakosztályvezetés szembe került egymással - hallani lehetett, hogy az olimpiai bajnok nem kívánja vállalni a tisztséget (ami egyébként övé a válogatottnál). Arra a kérdésre viszont, hogy miért éppen most jutott el erre az elhatározásra, az érezhetően nyúzott hangulatban lévő pólós nem kívánt válaszolni.

(cs. g.), A színes Sport 2000.12.07.