Kőér u., 500 néző. V: Szentgyörgyi, dr. Konrád

HONVÉD: PELLE - GOMBOS 1, Jäger 1, Bereczki 1, Varga Zs. 2, Sugár 1, Tóth I. Cs: Bárány, Ofner, Péter, Takács A. Edző: Kovács István

FTC: Kósz - SZÉKELY 2, Kiss Cs., Hesz 1, Tiba, Vogel, Steinmetz Á. Cs: Nyéki 2, Matajsz 1, Dodog. Edző: Vad Lajos

Gól - emberelőnyből: 12/1, ill. 13/1

A Ferencváros "Csucsuja", azaz Székely Bulcsú csapata szempontjából a lehető legjobbkor, az ellenfél háromgólos vezetésénél szerezte két találatát.

Az előzmények igazán békések voltak, a szó legszorosabb értelmében családiasak. Mert mi másnak tudható be, ha nem a família iránti tiszteletnek, hogy Wiesner Tamás, a Fradi szakosztályvezetője azzal kezdte, hogy junior klasszisuknak, Haufe Tamásnak szombaton van az esküvője, és a meccs után az egész csapat együtt vigad majd.

A baráti hangulatról tanúskodott az is, hogy az FTC edzője, Vad Lajos, amikor az esélyekről kérdezték, csak annyit mondott, hogy: "Minden lehet, majd meglátjuk, meg aztán az a legjobb, hogy itt beszélgetek a Kokóval..." Kokó, azaz Kovács István, a házigazdák mestere ugyancsak úgy tartotta, hogy nem lehet tudni, mi történik majd a negyeddöntő négyszer hét perce alatt, ő valamivel bátrabb volt, hiszen azt is hozzátette, hogy: "Jó lenne...". A mondatot nem fejezte be, de érthető, mire gondolt.

Szorgalmas játékkal indult a meccs, mindkét csapat az apró munkát favorizálta, azon volt valamennyi játékos, hogy ne hibázzon. Kockázatot senki sem vállalt, így aztán a klasszikus értelemben vett játék hiányzott a medencéből, viszont mindenki becsülettel tette a dolgát. Föltűnő csak Tiba alakítása volt, ő ugyanis egyes egyedül úszhatott a Honvéd kapuja felé, képtelen volt akárki is utolérni, lőhetett is, ám a labdája egyszerűen megállt a vízen a kapu előtt. Hogy az ilyen lehetőséget illik-e kihasználni, arról vitát sem érdemes nyitni. Ami a lényeget illeti, a Honvéd vezetést szerzett, Hesz kiegyenlített, de egyik gól előtti akciót sem forgatják majd újra az oktatófilmek kedvéért.

A folytatásban, azaz a második negyedben viszont ha lehet mondani, csőstől jöttek a gólok. Kezdte Varga Zsolt remek csavarral, aztán jött Gombos, ún. rossz kéz oldalról, látványosan a hosszú sarokba, aztán újra Varga, s ezzel noha még két perc sem telt el a játékrészből, már 4-1-re vezetett a Honvéd. Székely meglehetősen gyorsan szépített, és a Fradinak utána is lett volna lehetősége, de...

- Mi van itt? Fejezzük ezt be! - kiáltotta Vad Lajos a játékosainak, okkal volt dühös az edző, hiszen csapata éppen egy kettős emberelőnyt hibázott el. Törvényszerű volt, hogy ismét a Honvéd jött, Sugár gólt lőtt, ezzel 4-3 helyett 5-2 lett az állás, ami ugyebár egyáltalán nem mindegy. A Honvéd megérdemelten vezetett három góllal, elsősorban azért, mert játékosai mozgékonyak voltak, szorgalmasak s kevesebbet hibáztak.

A harmadik negyedben általánossá vált a kép, nem volt jó a meccs, apró csaták, egy idő elteltével kicsit erőteljesebb pofonok, már-már verekedések színesítették a küzdelmet. Jellemző volt, hogy aki teret nyert, akár egy-két centimétert is, az már elégedett lehetett. Nagyon vigyáztak egymásra a játékosok, ezt kéretik nem a kifejezés gondosságról szóló értelmében venni! Kevés volt az ötlet, általános volt a tanácstalanság, jellemző, hogy egyszer Tóth Imre a medence egyik oldaláról a másikra passzolt Gombosnak, Gombos azonnal vissza Tóth Imrének, ami önmagában rendben is van, csak hát egyik labda sem jutott el a címzetthez, hanem mögötte landolt a vízen. Matajsz szépített, majd Bereczki újra kettőre növelte a Honvéd előnyét, s akkor szinte törvényszerűen jött az első látványosabb sérülés, egy erőteljesebb ütés (a vétkes Hesz szerint ő nem ütött, csak benne volt keze a másik szájában), és jóvoltából Tóth Imrének el kellett hagynia a medencét, mert orvosi ápolásra szorult. A szája vérzett. Egyébként meglepően sok adok-kapok kellett hozzá, hogy az orvosnak dolga legyen, ami bizonyos értelemben dicséri a játékosok ütésállóságát.

Az utolsó negyedben a Honvéd nem tudta elhozni a labdát, ám aztán Gombos pazarul labdát szerzett, más kérdés, hogy később ezt az emberelőnyt sem lőtte be a csapat. Ezzel együtt a labdaszerzés roppant szép volt, ezen az estén illett megbecsülni a legapróbb látványosságot is. A verekedés igencsak elfárasztotta a küzdőket, az idő előrehaladtával egyre több volt a pontatlan passz, az ügyetlenség. Itt, 6-4-nél érezhető volt, hogy aki gólt lő, az lélektanilag (is) előnybe kerül. Gól azonban sokáig nem esett, köszönhetően annak is, hogy a kapusok rendre résen voltak a próbálkozásoknál. Csaknem öt percen át nem esett gól ebben a negyedben, aztán jött Nyéki kétszer, ezzel 6-6 lett az állás és később a végeredmény is. A döntetlent támasztja alá az is, hogy Kiss Csabát éppen úgy ápolnia kellett a doktornőnek, mint korábban Tóth Imrét. Még néhány rossz passz, azzal máris vége lett a találkozónak.

Kovács István: - Minden kezdődik elölről...

Vad Lajos: - Vesztett állásból fordítottunk, ez remek. Szerdán egyenlő állásból indulhatunk, ez sem rossz.

(malonyai)

Nem volt húszezer forintjuk

4-0-ig tartott Németh Zsolték álma - utána jött Németh Zsolt

Hajós A. uszoda, 500 néző, V: Székely Z., Erdős

UTE: NÉMETH II ZS. - Benczúr, DR. SZABÓ Z. 1, Molnár P. 1, Varga P. 1, MAKLÁRI 1, Kollár. CS: Ambrus, Tromler 1, Létay, Szabó G., Varga Z., Varga D. Edző: Godova Gábor.

BVSC: Szécsi - Tóth F., Varjas 1, NÉMETH I ZS. 3, Ibolya, Märcz 1, Dala. CS: Madaras 1, Dabrowszki, Petik, Fülöp, Dávid 1. Edző: Gerendás György.

Gól - emberelőnyből: 8/4, ill. 11/3

Négyméteresből: 2/1, ill. 1/1

"Aki még egyszer a rövid sarkot lövi, az húszezer forintot fizet!" - ordította játékosai képébe Gerendás György, miközben minden ízében egy kitörni készülő tűzhányóra emlékeztetett. Három perc hét másodperc telt el a második negyedből, és a BVSC mestere a második idejét is kikérte, ami egy bajnokcsapat esetében minimum fura.

Tény, ekkortájt az ifjak és idősek izgalmas, ám még eléggé képlékeny elegyét alkotó újpesti gárda 4-0-ra vezetett az abszolút esélyes ellen. Jóllehet Szabó doktor elhibázott egy négyméterest mindjárt a mérkőzés elején, ám a következő támadásnál víz alól felbukkanva labdát lopott (az e műfajban utánozhatatlannak vélt Petik gratulált neki utóbb, igaz, egyben jogdíjat is követelt...), a túloldalon megszökő Molnár pedig kihasználta az alkalmat. Ezután Varga Péter mutatta meg, hogy alapvetően nem olyan ördöngös mutatvány az emberelőny kihasználása, később ugyanezt tette Szabó doki is. S hogy mit csinált eközben a BVSC? Próbálkozott. Hasztalan. Németh Zsolt valóságos extázisban nyúlkált a labdák után. Lőhettek bárhová Daláék - a lilák kapusa rendre odakapott. Hiába üvöltött Tóth Frank a második rész elején, hogy "Figyelj már oda!" - a vasutasok katasztrofálisan pólóztak ekkortájt. Egy támadáson belül két előnyük múlt el gól nélkül, majd Gerendás első időkérése után sem tudták rendezni soraikat (7/0 volt ekkor a belövési indexük emberfórban). Szemközt Tromler higgadtan besimította a büntetőt - na ekkor határozta el Gerendás, hogy lesz ami lesz, anyagi oldalról közelít a mérkőzéshez.

A húszezres fenyegetés hatott.

Bár...

Érdekes, hogy a vészes gólcsendet megtörő Németh Zsolt (ő amúgy a vasutasok varázskezű bekkje) azután lőtte ki a pipát a nyolcadik előnyből, hogy a támadás első fázisában úgy festett, a lilák jöhetnek, minthogy szerelték a centert, csakhogy a nagy hadonászásban valahogy visszakerült a vendégekhez a labda... Hogy mi lett volna, ha 4-0-nál megint ők támadnak...

Ehelyett tüzelhetett Németh, majd Dávid következett, nem sokkal a félidő előtt elhúzott a szélen, s lőtt a hosszú (!) sarokba - noha Németh II beleért a labdába.

A harmadik hét perc ezek után egyértelműen a favorit szája íze szerint alakult: rögvest az első támadásból Ibolya pazar beforgatással négyest harcolt ki, amit Varjas biztos kézzel helyezett Németh feje fölé, majd ismét a BVSC Németh-je volt soron: csodás érzékkel húzta vissza a labdát a bal felsőbe (4-4). Ezután Maklári orcátlan lövéssel újfent az újpestieket juttatta előnyből előnyhöz, mi több, nemsokára egy remek cselt követően ejtett, ám akárcsak Varga Dániel labdája, ez is centikkel célt tévesztett. Nem úgy Madaras: némi meglepetésre egész simán vágta a hosszú sarokba a labdát emberelőnyből (5-5).

A zárófelvonásban voltaképpen semmi meglepő nem történt. A klassziscenter nélkül felálló, és távolról ezúttal eredménytelenül tüzelő újpestiek képtelenek voltak áthatolni a vendégek védőfalán. Pozíciójátékban, azaz hat a hattal szemben láthatóan esélytelenül járatták a labdát. Németh egy-egy védését követően ugyan megpróbáltak meglógni, de már nem maradt elég benzinjük a tankban. A mezőny legjobb erőnlétű csapata végül bedarálta őket: ámbátor a lilák háromszor kerültek fórba ebben a játékrészben, képtelenek voltak tudtak úgy koncentrálni, mint az előző ötnél, melyekből négyszer mattoltak. Hibáikból pedig remekül élt a BVSC: a kontrák végén elébb Németh Zsolt, majd 13 másodperccel a vége előtt Märcz bombája is beakadt.

Megjegyzendő: mindkétszer a hosszú felsőbe.

Godova Gábor: - Ezt vártam a csapatomtól. Örülök, hogy igazi harcra kényszerítettük a BVSC-t.

Gerendás György: - Sikerült alulmúlnunk az Olympiakosz ellen nyújtott produkciónkat.

(csurka g.)

Komjádi uszoda, 100 néző. V: Németh, Vojvoda

VASAS: Bíró - Lehmann 1, Katonás, GYÖNGYÖSI 4, Rex-Kiss, Nitsovits 1, REGŐS 4. Cs: Bleszity, Ágner 2, Martinovics 2, Tóth L. Edző: dr. Faragó Tamás

MAFC: Király - Schwáb, Vankó, Szűcs 1, Ferenczi, Egressy, Zsoldos. Cs: Tibai 1, HORVÁTH (kapus), Farkas, Viola. Edző: Tóth Endre

Gól - emberelőnyből: 8/3, ill. 5/1

Négyméteresből: 1/1, ill. -

A másodosztályú MAFC együttesétől már az is igen szép teljesítmény volt, hogy bejutott a legjobb nyolc közé. Az amatőrgárda nem sok jóra számíthatott a Vasas csapata ellenében, amely a kupa megnyerésére is esélyes. Már az első negyedben eldöntötte a mérkőzés sorsát a Vári, Kovács, és Vindisch nélkül felálló csapat. A MAFC a harmadik negyedben szerezte meg az első gólját, míg a Vasas Gyöngyösi és Regős vezérletével sorra értékesítette a helyzeteit. Az angyalföldi gárda dolgát - átmenetileg - csak a harmadik negyedben, a MAFC kapujába beálló Horváth Tamás tudta megnehezíteni. Bár van még hátra egy mérkőzés, a továbbjutás kérdése nem lehet vitás.

Dr. Faragó Tamás: - Az eredmény gyakorlatilag hűen tükrözi a valóságot, mi hétszer többet edzünk.

Tóth Endre: - Az első percben még szoros volt az eredmény...

(czirok)

Szőnyi út, 100 néző. V: Marjay, Madarasi

BEAC: TORY - dr. Halász, Max 1, Povázai, FELVÉGI 1, Nagy L., PETROVICS 3. Cs: Varga I. 1, Tomcsányi 1, Nagy D., Balla L., Békés, Mód L. Edző: Fekete Szilveszter

SZEGED: TÓTH I. - Mód P., Kresák 2, DR. TÖRÖK, BALLA V., Éles 1, WESZELOVSZKY 3. Cs: Csapó 1, Zsarkov, Varga Á. Edző: Pozsgai Zsolt

Gól - emberelőnyből: 5/1, ill. 6/4

Négyméteresből: 2/2, ill. -

A szegedi sport becsületének megmentőjeként, a vízilabdacsapat (másodosztályú létére) már a nyolc között van a Magyar Kupában, és bár ott OB I-es ellenfélre akadt, mégis reménykedhet a továbbjutásban. Pozsgai Zsolt játékosai a mérkőzés elején hozzá is láttak a remény valóra váltásához: fegyelmezett játékkal, öt perc után megszerezték a vezetést. A második negyed közepén Weszelovszky előnyből lőtt góljával 4-2-re elhúzott a vendéggárda, de ettől a BEAC is magára talált, és megszakítás nélkül ötször vette be az egyébként jól védő Tóth kapuját. 7-4-gyel készülhettek a csapatok az utolsó játékrészre, és a külső szemlélő azt hihette, hogy csak a gólkülönbség kérdéses az egyetemisták győzelmében. Ám a Pozsgai-tanítványok megcáfolták ezt az elméletet, három találatukkal bizonyították, hogy korai volt őket leírni. Talán csak az enyhe másnaposság (a meccset megelőző estén szalagavatón mulattak a szegediek) számlájára írható a bő tízperces "adásszünet". Hét hétnél mindkét edző időkéréssel próbálta mozgósítani az együttesét, de egyik sem járt sikerrel, így a visszavágóra maradt a döntés a továbbjutás kérdésében.

Fekete Szilveszter: - Izgalmas mérkőzés lesz a szegedi visszavágó.

Pozsgai Zsolt: - Azt hiszem, reális eredmény született. A hullámvölgyek a pénteki szalagavató bál miatt voltak...

(radvány), Nemzeti Sport 2000. február 20.