Komjádi uszoda, 1000 néző, V: Marjay Zs., Székely Z.

BVSC: SZÉCSI - Dávid, Petik 1, TÓTH F. 2, MÄRCZ 1, Ibolya, Dala 1. Cs: NÉMETH ZS. 2, Madaras, Dabrowski, Fülöp, Varjas 1. Edző: Gerendás György

VASAS: Bíró - LEHMANN 1, Katonás 1, Vári 1, Regős Á., Martinovics, Nitsovits 1. Cs: Vindisch, TÓTH L. 1, Ágner 1, Rex-Kiss B., Bleszity. Edző: dr. Faragó Tamás

- Mi szükség volt erre? - lépett oda a zsűriasztalhoz Méhes Jenő, a Vasas szakosztályvezetője a lefújás után, ám a megszólítottak, ifj. Marjay és Székely bírók tüntetőleg hátat fordítottak neki.

- A Vasas-fakót verte meg a bajnok BVSC, ezt jó, ha tudjátok. Meg azt is, hogy az a baj, értek a vízilabdához... - jött néhány perccel később dr. Faragó Tamás is.

A protestálásra az adott okot, hogy a Vasas a harmadik negyedben csökkentett esélyekkel küzdhetett, ugyanis addigra előbb Katonás, majd Lehmann volt kénytelen távozni a medencéből, összeszedvén harmadik kiállításukat. Elhamarkodott ítéletek voltak - vélték a Vasas-pártiak.

Más kérdés, hogy a csökkenő esélyekkel is többre vihette volna a csapat; legyen elegendő itt és most arra utalni, hogy tizenkét fórból mindössze hármat váltottak gólra a piros-kékek. Nem éppen fényes arány.

A BVSC ugyanakkor megnyerte a Magyar Kupát, miért ne nyerte volna meg, elvégre jobb csapat. Más kérdés, hogy a tételt Gerendás edző elméleti okoskodásnak nevezte a kezdés előtt, mondván:

- Az elmúlt hetekben valamennyi meccsünkön produkálnunk kellett... A Bajnokok Ligájában Splitben és Pireuszban, a Magyar Kupában kétszer a Fradi ellen... Nem hibázhattunk, kérdés, hogy ez mennyire viselte meg lelkileg a játékosaimat. Adhat némi pluszt, hogy valamennyi erőpróbát sikerrel teljesítettük, meg az is, hogy Matilda napja van, a lányom névnapja... Az ilyesmi kötelez.

Gerendás óvatosságát támasztotta alá a nyitány, fáradtan kezdett csapata, a játékosok kapkodtak, előkészületlenül lőttek, mindössze kapufákra tellett az erejükből. A Vasas élt a lehetőséggel, 2-0-ra vezetett. A második gól előtti mozzanat jellemző volt, Madaras eladta a labdát, így úszhatott meg Nitsovits. Bíró kapus hangos vezényszavaitól kísérve fegyelmezetten védekezett ekkor a Vasas, mindazonáltal Varjas átlövésből szépített (1-2) - nyolc méterről.

A folytatásban Németh még merészebb lett, kilencről kísérletezett, sikerrel, aztán Lehmann pazar kapás-ejtése után Tóth Frank balról a rövid sarokba lőve egyenlített ki, némiképp lehalkítva Bírót. Okkal, elvégre két távoli, meg egy rövid sarkos gól után nincs mire hangoskodnia egy kapusnak. A védők figyelme pedig lankadt, szerencséjükre Dala úgy is a kapufát találta el, hogy alaposan rákészülhetett a lövésre, Ibolya pedig hiába fordult le pazarul, Bíróba vágta a labdát. A kapus, ha a hangját nem is, a tempóját megtalálta ezzel, két bravúrral állta útját a BVSC rohamainak. Mígnem jött Katonás kipontozódása (úgy 11 percnyi játék után), a fórból pedig először (s innen kezdve végig) vezetett a BVSC, majd újabb emberelőnyt kapott a csapat, s máris két góllal vezetett a meccs felénél (5-3).

A harmadik negyed elején Ágner szépített, majd a döntetlenre is esélye lett a Vasasnak. Szécsi kapus ellen, Regős javára, négyméterest ítéltek, a kapus nem vitatta a vitatható ítéletet, inkább azzal tüntetett, hogy kivédte Martinovics büntetőjét. A kipattanó labdából lefordult a BVSC, Németh Zsolt gólt lőtt a támadásból, így maradt meg a kétgólos előnye (6-4).

A hajrában felváltva zörgették meg a hálót a felek, szigorúan betartva "a Vasas szépít, a BVSC újra kettővel megy" alapelvre épülő forgatókönyvet. A BVSC rutinosan használta ki a Vasas bizonytalanságát, időnkénti kapkodását. Utóbbira bizonyság az a mozzanat, amikor előnyhöz jutva, Rex-Kiss azzal indította a figurát, hogy átejtette a labdát a mellette álló társ, Vindisch fölött. 7-6-nál tűnt még úgy, hogy akár... Ám a kapura törő Tóthot remek ütemben szerelték a vasutasbekkek, Nitsovits ejtését pedig úgy fogta meg egy kézzel Szécsi, hogy ki se kellett emelkednie a vízből, avagy a labda talán el sem jutott volna a képzeletbeli gólvonalig... Volt tehát esélye a Vasasnak, ám mert nem váltotta valóra, Dala klasszikus gólja (eltartott balkéz, bombalövés csuklóból) pontot tett a kupadöntő végére.

A BVSC egy trófeát már szerzett az idén, a Vasasnak pedig maradt vigaszul (lehet itt vigasz?) a frappáns megjegyzésekre azonnal kész uszodai bennfenntesek összegzése: "Ez így korrekt. A Vasas volt a pályaválasztó, a BVSC hozta a bírókat..."

Ha igaz, ha nem, tizenkét fórból, és egy négyméteresből illik háromnál több gólt lőni.

Gerendás György: - Mindenekelőtt szeretném végre megköszönni Ambrus Tamás segítségét. Ritkán említtetik meg, holott hihetetlenül sokat köszönhettem neki az elmúlt esztendők során. Mennyiségében és minőségében is maximális munkát végez a csapatnál. Ami a mérkőzést illeti, nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de úgy érzem: a kupadöntőt egy pszichikailag elképesztően fáradt csapat nyerte meg. Az elmúlt hetek sorozatterhelése teljes mértékben meglátszott a fiúkon. Mintha az Olympiakosz elleni, itthoni mérkőzésen lettünk volna, amikor úgy játszottunk, hogy "na, valaki majd csak belövi." Ugyanakkor iszonyúan akartak a srácok, ez volt az egyik tényező, ami miatt győztünk, a másik pedig, hogy amikor igazán fontos volt az emberelőny belövése, akkor képesek voltak maximálisan koncentrálni. Tudom, a fórt mindig be kell lőni, kedden azonban más volt a helyzet. Hibázni szoktak akkor is, ha folyamatosan jól megy a játék, ezúttal azonban ilyesmiről szó sem volt: időnként mutattunk csak valamit, a hibák a fásultság miatt bele voltsk kódolva a teljesítményünkbe.

Dr. Faragó Tamás: - Végig fegyelmezetten játszottunk, az előforduló hibák ellenére is becsülettel helytálltunk. Sajnos a második negyedben minden a feje tetejére állt! A bírók két kulcsemberemet, Katonást és Lehmannt a harmadik hibájával száműzték a vízből, a helyükre máskor nem is játszó, vagy csak epizódszerepet betöltő pólósokatt kellett beküldenem. Úgy érzékeltem, hogy tudatos cselekedet volt a két játékosom kiszórása. Megint valamiféle koncepciót vélek benne felfedezni. Nem értem... Persze, tisztában vagyok azzal, hogy vannak a mérkőzéseken olyan pillanatok, amikor nem lehet hibázni, amikor győznöd kell, és ezekben a szituációkban kedden hibáztunk. De ha teljes csapattal játszunk végig, akkor minden másképp alakulhatott volna. Elismerem, a BVSC erősebb, "hosszabb" a kispadja, ám azt nem értem, miért kellett enyire befolyásolni a találkozót. A meccs után azt mondtam az elkeseredett játékosaimnak, hogy büszkén vegyék át az ezüstérmet.

...EJTÉSEI. Ebben a műfajban ugyan döntetlenre végzett a két csapat, ám amíg a BVSC egyszer kísérletezett (Németh Zsolt előnyből ívelt át Bíró fölött), addig az angyalföldiek kétszer próbálkoztak. Lehmann pimaszul ejtette át a nyújtózkodó Szécsit, ám az egyik kulcsmomentumban, 7-6-os vasutas vezetésnél, másfél perccel a vége előtt Nitsovits inkább megnevettette a Világkupa-győztes kapust, mintsem nehéz feladat elé állította volna. Ennyit az ejtés döntetlenjéről...

...FORGÁCSOLÁSA. A BVSC pólósainak teljesítményét egy pár asztalos szakmunkás is megirigyelhette volna. A bajnokcsapat játékosai nem egyszer, nem kétszer, összesen kilencszer (!) bombázták kapufára a labdát (ehhez képest a három angyalföldi kapufa igencsak eltörpült...), elkezdve annak az átalakítását.

...DÜHE. Tizenkét perc után el kellett hagynia a medencét. Aki ismeri Katonás Gergőt, az tudja, hogy mit érezhetett, mekkora düh munkálkodott benne a harmadik kiállítása után. Ez egyébként a parton is megmutatkozott: a Vasas fiatal tehetsége a sapkáját hajigálta, a levegőbe, a vízbe rúgdosott (az egyensúlyát elveszítve vissza is esett a medencébe...), később le-föl járkált tehetetlenségében.

...DOBÁSA. Németh Zsolté volt. A remeklő bekk ugyan a huszonnyolc perc alatt is előrukkolt pár kivételes dobással (a két gólja önmagáért beszél), de igazán a lefújás után repített egy csodásat. Dacolva a megtöbbszöröződött súllyal - a labda helyett a mestert, Gerendás Györgyöt indította útjára... -, ellenállhatatlanul végezte el a reá háruló feladatot. Puszi lett a jelenet jutalma - Gerendás ezzel hálálkodott a medencében.

...DIPLOMAMUNKÁJA. Varjas Attila gólja annak tekinthető. A vasutasok pólósa hihetetlenül feszült állapotban szállt vízbe, ugyanis hétfői, sikerrel letett polgárjog-szigorlata után (négyest kapott!), kedden, a döntő előtt három órával kellett volna megvédenie diplomamunkáját. Csakhogy a vizsgáztató nem érkezett meg. Idegőrlő, másfél órás várakozás után toppant be a professzor, akit elfelejtettek értesíteni arról, hogy a kupadöntő időpontjának előrehozatala miatt a vizsgázó is előbb érkezik. Ekkor már nem volt idő a szálak elvarrására, azaz Varjas megkönnyebbülés helyett dolgavégezetlen távozott a Komjádiba. Ahol ennek ellenére hihetetlenül fegyelmezetten tette a dolgát, no és nem akármilyen lövéssel lendítette át csapatát a holtponton. Mondhatni, akárcsak a diplomamunkája, az is védhetetlen volt...

A Magyar Kupa végeredménye: 1. BVSC-Brendon (Szécsi Zoltán, Petik Attila, Dávid Zoltán, Märcz Tamás, Varjas Attila, Dabrovszki Norbert, Ibolya Tamás, Dala Tamás, Németh Zsolt, Fülöp Gergely, Király László, Tóth Frank, Vlagyimir Csukics, Madaras Norbert, Szűcs Levente, Kiss Gábor, Zoufal Norbert, edző: Gerendás György, másodedző: Ambrus Tamás), 2. Vasas-Plaket, 3. FTC-Thomas Jeans és ELTE-BEAC-Intruder SC

Nemzeti Sport, 2000. március 16.