Bajnoki rajt: Egerben a hideg miatt elmarad a meccs
Tavaszi szél vizet fagyaszt
A csapatsportok között utolsóként a vízipólósok is elkezdik a tavaszi idényt --
ám hiába "bekkeltek" mostanáig, az első forduló programja nem teljes. Egerben
ugyanis még csak építik a Makovecz Imre tervezte csodauszodát, sátruk viszont
nincs a házigazdáknak, azaz az Isten szabad ege alatt kellene játszaniuk az
újpestiekkel. Kellene, mert inkább elhalasztották az összecsapást: három-négy
fokban a pólósok megfázása garantált, a sapkák átnedvesednek, azaz a
bevetésre várók feje akkor is "fagyásnak" indulna, ha kivételesen nem a
kispadon ülnének, hanem a köteleken túl, a vízben gubbasztanának.
Ennyit az egészségügyben oly sokat emlegetett -- ám annál kevésbé
alkalmazott -- megelőzésről.
Az előttünk álló kilenc forduló szintén a megelőzés jegyében zajlik: az a nagy
kérdés, hogy ki kit előz meg a tabellán. Jelen pillanatban úgy tűnik, két "bolyt"
érdemes figyelni. Az alapszakasz-győzelemért gyaníthatóan a két tavalyi
finalista, a BVSC és a Fradi vív késhegyre menő csatát, míg a rájátszást jelentő
másik két helyért egy trió csatázik. A Vasas előnye ugyan jelentősnek tetszik a
Honvéddal és az Újpesttel szemben, ám a követési távolság rögvest
megfeleződhet, ha a nyitókör rangadóján a Honvéd otthonában legyűri a
Faragó-gárdát. Egy biztos, Tóth Imrééknek annyi előnyük van a fő riválisokkal
szemben, hogy -- a BVSC-t leszámítva -- mindegyiküket a Kőér utcában
fogadják.
Jósolni nem egyszerű, hiszen az élgárdák formája enyhén szólva
kiszámíthatatlan. A BVSC még úgy-ahogy kilóg közülük, azaz, amikor nagyon
rossz, még akkor is versenyképes valamelyest, elvégre október óta 23 hazai és
nemzetközi tétmérkőzéséből mindössze egyet veszített el. Mindazonáltal nem
jobb annyival a többieknél, hogy azok ne kaphatnák el. A Fradinak egyszer már
sikerült (pontosabban: csak a zöldeknek sikerült), a népligetieknél azonban túl
sok minden múlik Kósz Zoltánon. Válogatottunk kapusa többnyire kimagaslót
nyújt, gyengébb napjain azonban rendre bukott a csapat ('99-ben a Vasas elleni
idényzárón, aztán idén a BVSC elleni kupaelődöntőben).
Az angyalföldiek, az újpestiek és a honvédosok még rapszódikusabbak --
edzőiknek az olykor csalfa, vak remény jut csupán a meccsnapokon: hátha ma
jók lesznek a fiúk. Épp ezért a vidéki gárdák otthonában sem mehetnek biztosra,
különösen az egriek lehetnek veszélyesek a fővárosi elitre -- ámbátor az továbbra
is az álmok kategóriája, hogy Kelet-Magyarország legjobbjai bekerüljenek az
elődöntőbe.
Sajnos, ez még akkor is az volna, ha valamelyest melegebb lenne odakünn.
(csurka g.), Nemzeti Sport 2000. március 18.
|
FONTOS
