BVSC-Brendon-Barceloneta-Adeco (spanyol) 10-7 (1-3, 1-1, 5-2, 3-1)
Szőnyi út, 1500 néző. V: Sztravropulosz (görög), Rakovec (szlovén)
Gól - emberelőnyből: 7/4, ill. 9/6

BVSC: Szécsi, Csányi 1, MADARAS 2, Dabrowski, Fülöp 1, Kis G., Varjas 1
CSERE: IBOLYA 3, Tromler, PETIK 1, Dávid, NÉMETH ZS. 1
Edző: Gerendás György

Barceloneta: Andreo, Letica, Savics 1, MARCOS 2, SANS 2, Gomez, D. Martin 2
CSERE: J. Martin, Tobajas
Edző: Vojko Segvic

A döntőbe jutott: Barceloneta (19-18-as összesítéssel)

Gondolta volna valaki?

Szinte hihetetlen, de három és fél perccel a vége előtt a BVSC-nél a labda, és az összesítésbeli döntetlenért támadhat.

Óriási!

Óriási, mert az előzmények után nem sok embert találhattunk, aki bízott ebben. Két hete kezdődött a történet, amikor is a KEK-elődöntő odavágóján oda is vágott a legjobb spanyol együttes, a Barceloneta. Fejbe kólintotta a magyar kupagyőztest az a 12-8-as vereség, mint ahogy a visszavágó első fele is.

Eldőlt. Ez az általános vélekedés a második negyedben. El, mert a rivális csakhamar megfejeli három fával az előnyét: 1-4, majd 2-5 áll az eredményjelzőn. Hiába veti be Gerendás György a medencében rég nem látott veteránt, Mészáros Csabát, hiába próbálkozik szakadatlanul Fülöp, Petik, Madaras, de említhetnénk Varjast, Kist és Csányit is, nem, nem és nem akar csökkenni a hátrány. A katalánok rutinosan játszanak, ami cseppet sem véletlen, elvégre spanyol (Sans, Gomez, Marcos, Andreo), horvát (Letica) és jugoszláv (Savics, valamint a végig padon ülő ismerős, az olimpiai elődöntőben ellenünk ötöt vágó Trbojevics) válogatott pólósok alkotják a csapatukat.

Egy szó mint száz, a jelenlévők fabatkát sem adtak volna a BVSC győzelméért.

De hirtelen, mondhatni, varázsütésre megváltozott valami. Hogy mitől, ne kérdezzék, mert még a hazai vezetők sem tudják rá a választ, legyen elég annyi, hogy megkezdte a zárkózást a Vasút. A szoros emberfogásból Ibolya gyönyörűen szabadul ki, Madaras az első emberfórunkat értékesíti, majd Németh Zsolt pókhálózza ki a bal felsőt.

És még nincs vége, kérem szépen!

Talpon az uszoda, újra a BVSC szerzi meg a labdát, egy csapásra bizakodik ismerős és ismeretlen. Madaras nem bizakodik, lő, de hogy, de hogy... Mi van itt, te jó ég!?

Egy ide (6-5), nézzük az órát! Másfél perc van vissza a harmadik negyedből, minden lehet. Csoda. Érzi ezt mind a tizenhárom fehér sapkás vitéz, nem véletlen, hogy a Fülöp fejéről leráncigált és eltépett fejvédő helyett másodpercek alatt kerítenek egy másik 6-ost. Lendületben van a csapat, érzi, tudja a nép, a játékos, az edző: nem szabad holmi kényszerszünettel ezt megtörni.

Folytatás. Na ne! Már megint befújnak nekik egy előnyt... Sans be is lövi... Szécsi nem érhet oda. Na mindegy, legalább forduljunk a végső negyedre minimális előnnyel. Ez most a részcél. Adogatnak a hazaiak. Egy az egyben hadakoznak a játékosok, emberfeletti a küzdelem. Fülöp! Lődd be!

Hát belövi. Mekkora gól, Andreo, na ezt kapd ki!

Huuuh, fújunk egyet...

Jöjjön, aminek jönnie kell. Hármat kellene rájuk verni az utolsó hét percben, és meglenne a hosszabbítás. Nehéz, borzasztóan nehéz, de talán...

Jaj ne, Dávid a blokkba lő, fordulnak a spanyolok. Már ők sem olyan nyugodtak ám, de ravaszak. Egy kis keménységért nem mennek a szomszédba, a végsőkig járatják a lasztit. Marcos ejt, Szécsi nyújtózkodik. Megvan! Megvan! De kellene egy gól. Főszerepben újra Dávid, ezúttal hősies főszereplő. Kiharcolja a kiállítást, Petik pedig bevarrja. Már csak két mínusz az összesítésben, 8-6 ide!

A Barceloneta is esélyt kap, azaz fórban játszhat, de nem él vele. Németh blokkol, a BVSC-sek pedig már úsznak előre. "Hé! Hé!" - kiált egyszerre vagy másfél ezer ember egy visszarántás után. Jól van, befújják. És ez is gól! Ez is! Varjas eksztázisban, üvölt, pörög, őrületes a hangulat.

Szóval három és fél perc. Vezet a BVSC, 9-6-ra vezet, és jön. Pontosabban jönne, ha nem vennék el tőle a labdát a bírók. Na ez már sok, még egy emberelőnyt kapnak... A labda ott sem volt a centernél. Belövik.

Van még esély?

Így van! Hamar egy csavar - Ibolya csodagólt lő. Most 10-7, gyerünk! A védelem remek, átjátszhatatlan, kétszer is jöhetünk. Ám Madaras, sajnos, eladja a labdát, majd Andreo védi a lövését.

Ötvenkét másodperc van hátra, sarokdobás a spanyolok kapuja előtt. Majd még egy. Pörögnek a másodpercek, lövőhelyzet sehol. Bejátszás. Ibolya és Marcos birkózik. Itthon vagyunk, a Szőnyi úton, meg kell adni az esélyt.

De nem adják meg. Ilyen nincs...

A vendég kezek a magasban, egyet megőriznek az előnyükből.

Egy álommal lettünk szegényebbek, de a csodálatosan küzdő BVSC-nek köszönhetően óriási csatával, felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk.

Gondolta volna ezt bárki is 2-5-nél?

Mestermérleg

Gerendás György: - Nagyon jó csapatot győztünk le, büszke vagyok arra, hogy a harmadik negyedtől felőröltük az erejüket. A végén sajnos nem kaptuk meg azt a sanszot, amit egyrészt a hazai csapat általában meg szokott kapni, és amit a spanyolok otthonukban megkaptak.

Vojko Segvic: - Nemes ellenfél volt a BVSC, majdnem sikerült meglepnie bennünket.

Nemzeti Sport 2001.03.11.