Fodor Rajmund karrierje legalábbis ellentmondásos. Olimpiai bajnok, kétszeres Európa-bajnok és Világkupa-győztes, junior világ- és Európa-bajnok, válogatottként egyedül a világbajnoki arany hiányzik a kollekciójából (egy ideig). Hanem a klubokban... Egy Fradival elért Magyar Kupa-győzelmet leszámítva vereségek hosszú sora. Már-már végeláthatatlan. Akár itthon, akár Itáliában játszott, bajnoki és európai kupadöntők kudarcai egymás után. Ezeket tán nem is sorolnánk fel.

Már csak azért sem, mert megtörni látszik ez a széria. Szombat este a KEK-döntő első mérkőzésén a Florentia 11-5-tel gázolt át a Barcelonetán, avagy a visszavágó alig több egy kellemes barcelonai túránál, elvégre ezen a szinten szinte képtelenség hatgólos előnyt behozni. Amit pedig Fodor produkált...

"Nemcsak nekem, az egész csapatnak fantasztikusan ment - emlékezett vissza a mérkőzés hőse. - Ahogy az egész indult: ők hozták el a labdát, ehhez képest már a huszadik másodpercben vezettünk. És az álom csak nem akart abbamaradni, bár a harmadik negyed után egy-hét volt az emberfórok aránya, mégsem éreztünk ebből semmit. Ami szépség van a vízilabdában, azt mind felvonultattuk."

És e "felvonulás" első sorában Fodor haladt a maga négy akciógóljával. Az első kettőt kapásból vágta be egy lefordulást, illetve a spanyol zónát feltörő figura végén ("Jó volt, hogy megnéztük a BVSC elleni elődöntőjüket, abból kiderült, hogy a kapus »szereti« a lapos lövéseket.") Andreo tanult az esetből, így amikor a firenzeiek centere, Popovics a rázuhanó emberek közül kijátszotta a labdát az ezúttal a balkezesek oldalán felt?nő szélsőnek, a barcelonai hálóőr levágta a karjait - a labda pedig szépen a hosszú felsőbe süvített. S végül a ráadás, a tizenegyedik hazai találat, amely előtt Fodor ismét a balkezesek oldalán indult meg, majd ezúttal pattintott, és ahogy az ilyen napokon az lenni szokott, a labda a kapufáról vágódott a pipába.

"Csak egy gond van: egy megúszás végén úgy tarkón vágtak, hogy alig bírom mozgatni a nyakam, és vasárnap reggelre a gerincem is megfájdult. Remélem, nem komoly az eset, különben is, van, ami elviselhetővé teszi. Elvégre eddig csak nyáron és ősszel ment a játék, most azonban életemben először tavasszal is kijön a lépés. Persze, nem szeretnék elkiabálni semmit, az átok megtöréséről csak akkor beszéljünk, ha már kezemben lesz a kupa. Sőt, nem is az, hanem a fénykép, ami az eredményhirdetésről készült..."

Addig pedig idézzük a Florentia edzőjének, Riccardo Tempestininek a jellemzését, amelyet Fodorról adott még tavaly: "Ha nem hibázik hátul, kellőképp segíti a támadásokat, lő egy gólt, akkor már megtette a magáét. Ha mindemellett lő kettőt, akkor a maga m?fajában már extraklasszis teljesítményt nyújtott. Ha hármat, akkor világklasszist."

Négyre nem mondott semmit. Sem akkor, sem most. Ő is tudja: kupadöntőben az ilyesmi önmagáért beszél.

(csurka), Nemzeti Sport 2001.03.26.