Az atlantai olimpiáig klubjaink uralták az európai kupákat, 1995-ben és 1996-ban egyedülálló módon a BEK-ben, a KEK-ben és a LEN-kupában is volt magyar döntős. Az akkor megindult játékos-kivándorlás viszont lassan kizsigerelte csapatainkat, az utóbbi két esztendőben maximum az elődöntőig bírták elverekedni magukat. Jövőre azonban fordulhat a kocka: az Európa-bajnokságra készülő válogatott 15 játékosából 8 játszik itthon (tavaly a 13 sydneyi bajnoknál 4:9 volt az arány a külföldiek javára), közülük heten a két bitang mód megerősödött klubban, a bajnok Honvédban és a kupagyőztes Vasasban.

Honvéd-Domino. A kötőjelet egy pillanatra eltávolítva, Honvéd és Domino. Előbbi egy patinás klub neve, utóbbi egy patinás cég "szülöttje". Sok közük nem volt egymáshoz - egészen 1999 szeptemberéig. A sikersztori kezdete.

"Ürögi Zsolt, a még ma is aktív játékos ötlete volt az egész. Tudni kell róla, a cégünk menedzsmentjének a tagja, nem volt hát véletlen, hogy kipattant a fejéből az isteni szikra" - kezdte elmélkedését Bodnár Zsigmond, a Westel Rt. vezérigazgató-helyettese, akit egy szép májusi vasárnapon egy egész csapat fürdetett meg a Szőnyi úti uszodában. Bajnok lett a Honvéd-Domino. Eme eredmény elérésében pedig óriási szerepe van a Bodnár által képviselt társaságnak. "A hagyományok révén kapcsolódik a vízilabda a cégünkhöz, adott volt hát egy csapat. Ez lett a Honvéd, amelyben rengeteg fantáziát láttunk. Ígéretes, fiatal gárda volt, egy olyan edzővel, aki már fogta az aranyat, aki tudja, hogyan kell a csúcsra jutni. A legfontosabb azonban a szellemiség, az első beszélgetések után kiderült, azonos frekvencián vagyunk. A marketingszemlélet egyébiránt nem is feltétlenül azt diktálja, hogy a legjobb mellé állj, hanem amellé, aki idővel a legjobb lehet. Azt hiszem, bebizonyosodott, jól döntöttünk."

Az indulásnál nagy terveket szőttek: három éven belül bajnoki címet kellett nyernie a gárdának. A második esztendőben sikerült. Éppen ezért le is zárult egy fejezet. Le, miután mostantól egy újabb veszi a kezdetét. A Westel új szerződést kötött a klubbal, s eszerint további három évig, azaz az athéni olimpiáig biztosítja (persze a meglévő, szintúgy rendkívül fontos szponzortársakkal, mint a hosszú idő óta támogató Gombos Gyulával) az anyagi forrást.

Új szerződés - új tervek. Méghozzá a lehető legnagyobbak. Kimondva, kimondatlanul a Bajnokok Ligája-győzelemért száll harcba a csapat. "Ha nem nyerjük meg a bajnokságot, akkor sem változtattunk volna céljainkon, ám a kézzel fogható eredmény óriásit lendített az ügyön. Hovatovább azt is mondhatom, adu ász került a kezünkbe. Így a vártnál könnyebben sikerült hazahoznunk három olimpiai bajnokot. Sokat kockáztattunk, kivártunk, a nagy rivális Vasas, úgy t?nt, kenterbe ver bennünket, de hála istenek, jól hajráztunk. Hosszú éjszakáink voltak, nem sokat aludtam én sem, de végül megérte, hiszen Molnár Tamás, Biros Péter és Kiss Gergő is aláírt hozzánk."

Na igen, a három sydneyi hős. A magyar sportban egyedülálló módon, hároméves szerződést kötött velük a Domino-BHSE! "Mindenki láthatja, megvan a koncepciónk, nem napról napra élünk. Hosszút ávú terveink vannak, ha nem sikerül előbb, majd sikerül utóbb elven m?ködünk. Egyébként pedig a jövőképem az, hogy az athéni olimpián hat Domino-játékos játszik a magyar válogatottban."

A hároméves szerződesekről pedig így vélekedik a meccénás: "Példamutató szándék is szerepel benne. Igenis, a többi nagy cégnek is észre kell vennie, megéri beszállni hazánk legsikeresebb, legnagyobb tradíciókkal bíró csapatsportágába. Nekünk bejött, másnak miért ne sikerülne?"

Bejött - mondta Bodnár úr. Na de hogy? Miben nyilvánul meg egy cégnek, hogy sikeres avagy nem sikeres az együttm?ködés? "Most nem mondhatom azt, hogy a vízilabdacsapat sikere miatt ennyivel vagy annyival több telefont adtunk el... Ki tudja ezt lemérni? Inkább image-értéke van az egésznek. Ott van városzerte a plakát, a legjobb csapat cím? szlogennel. Büszkék vagyunk arra, hogy a Westel a legjobb magyar együttes mellett szerepelhet. És van még egy szempont, ami szerintem az egyik legfontosabb. A mecenatúra. Véleményünk szerint kötelezettségei vannak az ilyen nagy cégeknek, társadalmi feladatokat is el kell látniuk. Mi többek között a sportra áldozunk. Egyébként pedig ha már a reklámértékről beszélünk, és csak ezt vesszük: mondjuk az általunk mélyen tisztelt és szeretett Máltai Szeretszolgálathoz képest a póló remek terület."

A bökkenő csak az lehet, hogy ha így haladnak, nem nagyon lesz idehaza ellenfelük - jövőre, úgy t?nik, csak a Vasas lehet komoly vetélytársuk. "A bajnokságnak, nekünk is, az tenne jót, ha gigászi lenne a küzdelem, ha lenne jó Fradi, Újpest, no és vidéki fellegvárak, jó Szeged, Szentes vagy Eger. A nemzetközi színtéren visszaüthet, ha idehaza gyenge ellenfelekkel kell játszani. Éppen ezért csalogatjuk a cégeket. Lehet hogy furcsa, hiszen magunknak próbálunk konkurenciát teremteni, de higgyék el, ez a kiút. És nem olyan rossz a helyzet, mint sokan gondolják. Én tudok két komoly vállalatot, amelyik erősen fontolgatja, jövőre szárnyai alá vesz egy-egy csapatot!"

Egy házzal odébb, a Vasasnál is nagy terveket szövögetnek. Miután a múltban az állampárthoz kötődő angyalföldiek kezét gyakorlatilag a rendszerváltás hajnalán elengedték, nem véletlen, hogy arrafelé igen hamar kikupálódtak a túlélés m?vészetében.

"Két filozófia létezik - kezdi a változások motorja, Somossy József. - Az egyik: engedjük szabadon a játékosokat a nagyvilágba, keressenek annyit, amennyit bírnak, mi pedig kezdjük mindig újakkal, akik olcsóbbak, hiszen nincs még szerződésük. Edzőként ez kényelmes álláspont, évenként szét lehet tárni a karokat, hogy hát ezekkel ugyan mihez kezdhetnék? A másik vonulat: tegyünk meg mindent azért, hogy valamiféle választási lehetőséget állítsunk a játékos elé. Annyi pénzt ugyan nem tudunk adni, mint a külföld milliárdos klubjai, legfeljebb a felét, viszont kínálunk egy szakmai alternatívát is arra építve, hogy egy játékos nem csak keresni, de nyerni is szeret. Márpedig itt nyerhet, bajnoki címet, európai kupát, amit a saját hazájában, a saját közönség előtt, a saját baráti kör tagjaként, úgymond a családon belül maradva szerezhet meg. Ez azért már motiváló erő, arról nem is beszélve, hogy aki tanulni akar, annak szintén próbálunk segíteni."

A Vasas edzője nem tagadja, azért "erőszakoskodott", hogy mindezt elmondhassa kiszemeltjeinek, akik körül háromról konkrétan tudja, mesés összegekkel kecsegtették Itáliából. Csakhogy Kósz Zoltánnak, Varga Tamásnak és Vári Attilának mindaz megfelelt, amit itthon kaphattak. A tréner ezt követően komolyabb fejtegetésbe kezdett az 1996 óta tapasztalható kiáramlásról, amelynek során a mögöttünk hagyott idényben 36 vízilabdázónk kereste a kenyerét az országhatárokon túl. "Ezek mind remek pólósok, akik itthon garantáltan kezdők lennének. Kapus nincs közöttük, azaz hat remek együttesről van szó, tizenkettővel több rangadóról, európai kupadöntők esélyéről. És ez visszaüt az utánpótlásra, ugyanis a fiatal játékosok egyrészt túl könnyen kerülnek be a csapatokba, nem kell harcolniuk a sapkáért, másrészt nem kerülnek testközelbe a nagyokkal. Nem látják azokat vízilabdázni, akiket utánozniuk kellene. A válogatott remeklése eltakarja ezeket a problémákat, de ha nem lesz változás, akkor két-három éven belül visszahathat a mostani csapatra is. A Vasas és a Honvéd megtette az első lépést, és azt remélem, hogy ez nem kétcsapatossá szűkíti a bajnokságot, hanem motivációt jelent néhány vidéki klubnak, hogy kövessen minket, hogy felvegye a kesztyűt."

Igaz, felvetődik egy kemény kérdés is: kitart-e több éven át az az óriási erőfeszítés, amelyet bevallottan lélegzetvisszafojtva figyelünk, olyannyira példátlan a magyar pólóban? "Egy valamit látni kell: az olasz klubok azért költhetnek annyit a vízilabdára, mert a Totocalcióból származó pénzt az Olasz Olimpiai Bizottság visszaforgatja a sportba, az olasz válogatott játékosok ebből kapnak fejenként évi tízezer márkát a szövetségtől, azaz a fizetésük felét voltaképpen az állam állja. Véleményem szerint a magyar sportfogadásból befolyó összegből jóval többet illene a sportra áldozni. És még valami. A közvélemény nincs tiszában a nagyságrendekkel. Szögezzük le, hogy a Vasas vízilabda-szakosztályának költségvetése egynegyede az olyan, körülbelül kétmillió márkából gazdálkodó kluboknak, mint a Becsej, a Mladost, a Recco, a Firenze vagy a Posillipo. Mint ahogy az is tény: mindössze egyharmada annak, amelyből egy élvonalbeli magyar női kosárlabdacsapat gazdálkodik! Úgy gondolom, felső szinten el kellene gondolkozni, hagyják-e elsorvadni a magyar vízilabdázást, vagy felzárkóztatják-e anyagilag a kosárlabda és a kézilabda szintjére."

(A 2. részben az Újpest és a Fradi visszaesésének hátterét mutatjuk be)

Honvéd-Domino

Egyszeres bajnok, 7-szeres kupagyőztes (a jogelőd Spartacus eredményeivel együtt). Legjobb nemzetközi eredménye: KEK-döntő (1989)

Edző: Kovács István

Olimpiai bajnok játékosai: Biros Péter, Kiss Gergely, Molnár Tamás

Vasas-Plaket

13-szoros bajnok, 12-szeres kupagyőztes. Legjobb nemzetközi eredménye: 2x BEK-győztes (1979, 1984), 2x KEK-győztes (1985, 1995)

Edző: Somossy József

Olimpiai bajnok játékosai: Kósz Zoltán, Székely Bulcsú, Vári Attila

amler, csurka, Nemzeti Sport 2001.06.11.