Még egy utolsó ellazulás. Szolídan, semmi vadulás, kis kerti sütögetés Akarattyán, másnap mártózás a Balatonban, vasárnap reggel pedig irány Budapest, hiszen délután edzés van, a záró etap kezdete a junior-világbajnokság előtt. Még egy utolsó ellazulás. Erre vágytak, nem többre. Rémálom lett belőle.

A kereszteződésben

Paján Viktor és Szívós Márton (képünkön) nem úszták meg sérülések nélkül a karambolt, s egyelőre kérdéses, ott lehetnek-e Isztambulban

Éjfél is elmúlt már, amikor a fehér Opel Corsa beért Siófokra. Paján Viktorült a volánnál, mert bár a kocsi Szívós Mártoné volt, utóbbi az akarattyai kerti partin bekapott két sör után nem akart vezetni. A belváros felé közeledve megpillantották a McDonaldsot, gondolták, betérnek oda, elvégre a sütögetés jól sikerült, ám egy tizenéves vízipólós soha nem lehet eléggé jóllakott. Az étteremhez azonban már nem értek el. Merthogy éjjel már sárgán villognak a jelzőlámpák... Békésen haladtak a főúton, amikor egy villanás - és arra sem volt idejük, hogy ne higgyenek a szemüknek. Egy Volkswagen Polo jó nyolcvan kilométeres sebességgel oldalról egyszerűen beléjük vágódott.

A mellékútról. Fékezés nélkül.

Úgy fest, a torpedó egyik utasa érezhette, ki a hibás, az ifjú hölgy ugyanis legott a két ifjú autójánál termett, és rögvest elkezdte simogatni a kezüket, s azt mormolta, "Sorry, sorry". Marciék azt sem tudták, voltaképpen hol is vannak. A rendőrök körülbelül fél percen belül a helyszínre értek. Elvégre a mellékutca végén, ahonnan az őrült kirobbant, a siófoki kapitányság épülete áll. Igaz, nem sokkal beljebb a Flört diszkó. Az elől indult a cseh illető, talajrészegen. Pajánt is megszondáztatták, az arcán még csorgott a vér, amikor fújnia kellett. Nála semmit nem mutatott az alkoholteszt.

Tán épp ennek a józanságnak köszönhetik az életüket.

A kórházban

Vasárnap reggel, negyed tíz. Pólóslegendánk, Szívós István, "hóna alatt" a két sérülttel, épp kifelé ballag a siófoki kórházból. "Na, mit szól ehhez?" - teszi fel a kérdést az atya. Nehéz mit mondani. Fián, Mártonon hál' Istennek kevés külsérelmi nyom látszik, csupán bal szemöldöke fölött éktelenkedik néhány öltés, plusz a sebre tett fertőtlenítő narancssárgás nyoma. Igaz, a bal válla fáj, azt elég komolyan beverte. A fejével együtt. Merthogy nem emlékszik semmire. Olyannyira kiestek a történtek, hogy azt sem tudja, hol s mikor történt a baleset (három sarokra a kórháztól, amúgy). Amikor a rendőrök kérdezgették, mosolyogva válaszolgatott, tökéletes bárgyúságokat. "Olyan déja vu érzésem van" - egyre csak ezt ismételgette. Aztán szombat reggel egymás után ötször felhívta honvédos játékostársát, Bárány Attilát. Az első négy hívás emléke másodpercek alatt törlődött a memóriájából.

Viktor sincs túl jó bőrben. Jobb halántéka fölött, a homlok és a haj találkozásánál vasmacska alakú bőrrepedés. Nagyobbik baj, hogy bal térdén egy hatcentis és két kisebb hasadás. Ott elég komolyan kellett öltögetni. "Egy kórterembe raktak a pasival - csóválja a fejét Paján. - Szombat reggel szóltunk, hogy azért tán mégse kelljen egy levegőt szívni vele, s végül át is tolták egy másikba. Mellesleg annyira be volt nyomva, hogy még az ébresztőnél sem volt teljesen magánál." Az örmény származásra emlékeztető névvel bíró K-nak egyébiránt nem lett különösebb baja. Megmentette a légzsák, egy kisebb vágás keletkezett a homlokán. Legalább egyenlő kanállal mérne a Magasságos...

A roncstelepen

Ádánd kis falu, nem messze Siófoktól. Ide tart idősebb Szívós vezérletével a kis kompánia. Az Árpád utca egyik családi háza mögött rejlik a roncstelep, az elszállítással foglalkozó házigazda készségesen fogadja a társaságot, a kutyái is igen barátságosak. Figyelem a két tini arcát, amint másfél nap után megpillantják az Opelt, illetve azt, ami maradt belőle. Szavakkal lehetetlen visszaadni, mi ül ki az ábrázatukra. Emlékezéssel vegyes szörnyülködés, szembesülés egy oly iszonyatos élménnyel, amelynek átélését alkalmasint az ellenségének sem kívánja az ember.

A kocsi eleje szinte teljesen hiányzik, a jobb oldalra gyűrődött át az a kevés, ami maradt. A szélvédőn törésnyomok, egy koncentrikus körökből állóra rá is bök a szakértő: "Ez fejnyom." A két test amúgy akkora erővel csapódott vissza, hogy a két ülés hátsó támlája tőből eltört, azaz hanyatt feküdtek, miután a Corsa átrepült az út túloldalára. Szívós Marci benyúl a kesztyűtartóba, s elmosolyodik: megvan a nemrég vásárolt napszemüveg. A "Best of Marcello" kazettát viszont otthagyja a padlón. Merthogy az is padlót fogott, a szó műszaki értelmében. A túloldalon borzongatóbb a kép. Vérfoltok tömkelege az ülésen és a fehér karosszérián. Paján körbepillant. "Most már látom, mi vágta szét a lábamat. Ott, a kormány alatt van egy kis kiálló rész. Még rajta van a bőröm és a szőröm..."

A sokat látott háziúrra pillantunk, mit szól mindehhez. "Az egyik ismerősöm mesélte, a cseh már a diszkónál is nagy riadalmat keltett, padlógázzal indult, alig tudtak elugrálni előle az emberek... Ehhez képest azt kell mondjam, hogy az Opel a »lightosabb« variációk közül való - majd körbe mutat a hétvége termésén. - Ez a suzukis egy fának rohant neki. A whiskysüveg még bent van az ülés alatt. A motorház pedig az utastérben. Persze, nem élte túl. Ebben a kocsiban pedig egy tizenkét éves gyerek maradt ott..."

A srácok összenéznek. Kezdik kapisgálni, mit számított az a hihetetlen reflexre valló fékezés, amire Viktor még képes volt az oldalról bevillanó cseh láttán. Ha az nincs, a VW nem a motorteret kapja telibe. Hanem fél méterrel hátrébb - őket. És akkor... "Hogy min múlik két élet... Elképesztő" - fortyan fel Szívós István, s hangján hallik, hogy a higgadtságát örökkön megőrző óriás kivételesen nehezen palástolja érzelmeit.

Kifelé menet a kerti kis medencében két gyerkőc pancsikol. Vajon mikor mehet megint medencébe juniorválogatottunk két kulcsembere?

A visszaúton

"Szerdán indul a csapat a vébére. Mi menni fogunk - szögezi le az aranyra esélyes együttes játékát irányító ifjú Szívós. - Igaz, a kapitány, Merész András rögtön azt kérdezte, hogy emlékszem-e még arra, mi az az M-zóna... Az még megy. Ez a vállfájás elmúlik nemsokára, s most már sokkal jobb a közérzetem is. Viktorral sincs baj, ma már nem is ájult el, mint szombaton..."

"Még jó, hogy Marci szinte öntudatlanul is megőrizte a humorérzékét - mosolyog a Fradi szélsője. - Az összes ápolónőt meghívta vacsorára, a ránk adott kórházi nadrág pedig annyira tetszett neki, hogy kérte, hadd vigye magával, mert olyan divatos..." Viktor nyílt sebeit nézegetve sem esik egyébként kétségbe. "Én ott leszek Isztambulban, az biztos. Majd lefújják valamivel, és ráhúzunk egy gumihálót. Különben is, korábban uralkodott egyfajta feszültség bennem a vébé miatt. Ez már a múlté. Soha nem leszek olyan felszabadult, mint most. Elvégre a történtek után sok mindenre másképp néz az ember. Tudjuk, hogy augusztus 3. a második születésnapunk. Megtanultuk, hogy mi az igazán fontos az életben. Az élet maga. Hogy az egészségünkkel semmi sem ér fel. Egyetlen meccs sem. Az Úristen úgy gondolta, menjünk át ezen a teszten. Ne ússzuk meg, de ne is faragjunk rá nagyon."

"Mostantól mi tisztában vagyunk azzal, mit jelentenek azok a másnak tán üresnek tűnő szavak, hogy ennél és ennél a karambolnál ennyi és ennyi súlyos sérült volt..." - teszi hozzá Szívós.

Még egy napot maradnak a kórházban, hétfőn délelőtt jönnek vissza Budapestre. Ahol a dokik eldöntik, mehetnek-e a vébére. Szükség volna rájuk - de nem mindenáron. Hisz ők maguk mondták: az egészségnél nincs fontosabb! Ennél nincs több tanulság. Elvégre az, hogy holnap melyikünket talál telibe egy mellékútról érkező részeg vadállat, kiszámíthatatlan. Az igazán nagy probléma az, hogy két, háborítatlan emlékezetben nehezen helyreállítható kár keletkezett. Egy efféle horror ugyanis sokáig kísér.

Sokáig kísért.

CSG, Nemzeti Sport 2001.08.06.