Szentesen szívesen készül jónéhány külföldi vízilabdacsapat is, így nem csoda, hogy a Ligeti uszodának már visszajáró vendégei vannak. Ám arra, hogy a magyar bajnokcsapat másfél hétre leköltözzön Szentesre, nem mostanában volt példa...

- Miért pont Szentest választották a felkészülés fináléjában? - kérdeztük a Domino-BHSE pólósainak vezetőedzőjét, a nyitott medence partján.

- Brrr... Elsősorban az e hét végi torna miatt - válaszolta fázósan a napok óta Szentesen "lakó" Kovács István. - Azt gondoltam, hogy itt, messze a nagyváros zajától, jobban össze tudunk kovácsolódni az új játékosokkal.

- Három olimpiai bajnokkal, hálás feladat...

- Ez igaz, csakhogy ők a világbajnokság után kaptak egy hónap szünetet. Így mi még nem tartunk ott a felkészülésben, hogy ne kellene rengeteget gyakorolnunk, délutánonként pedig a házigazda Kontavill csapatával kétkapuznunk.

- Az itteni kupa címvédőjeként nem lutri kijátszani a rendezők ellen a kártyáit?

- Nálam ezeknek a felkészülési tornáknak nincsenek különösebb jelentőségei a naptáramban. Nekünk majd novemberben kell igazából jól játszanunk a Bajnokok Ligájában, hogy bekerüljünk a nyolc közé...

- Kártyanyelven szólva: merne-e vakon tenni most a csapatára, hogy az a négyes döntőbe jut?

- Hiszem, hogy így lesz! Nekem az a munkám, hogy ezt elérjük. No és ez egy jó csapat!

- Látom, azért Peking után is optimista maradt.

- Az Universiadén is megvertünk mindenkit. Az, hogy nem mi játszhattuk a döntőt, azt nevezzük a sportági szabályok sajátos értelmezésének. Egyébként a vízilabda ma már nem erről szól..

- Hanem miről? Mondjuk itthon, a hazai vizeken?

- A magyar póló - függetlenül attól, hogy mit mondanak rá -, ma is a legerősebb a világon. Én még azokkal is vitatkoznék, akik azt mondják, nincs utánpótlásunk. Az eredmények, úgy gondolom nem ezt mutatják.

- Ami azt illeti, a bajnokcsapat is jól igazolt most utánpótlás terén.

- Ha már elindult valami felnőtt szinten, akkor ott nemcsak hátra, hanem előre is illik nézni. Azt hiszem, hogy Pék Gyula már akkor is az egyik legjobb edző volt, amikor elment Magyarországról. Úgy gondolom, hogy - maradjunk a kártyánál -, vele mi most ászt húztunk. Úgy tűnik, a személyi feltételeink adottak, a tárgyiak biztosításában pedig az uszodánk szorulna elsődlegesen akut kezelésre. Rengeteg gyerek szeretne vízilabdázni, és ehhez bázist kellene teremteni.

Ismerkedési est

- Sapkátok van? - kiáltott át a szentesi medence túlsó szélén álló kollégájának Kovács István, a Honvéd mestere. - Még labdánk is! - vette a lapot nevetve Kádár József. Közben a frissen szerződtetett régi-új szentesi tréner már szórta is a fehér főkötőket az övéinek. Az új fiúknak, a pécsi Biltsik Jánosnak a 3-as, míg az ukrán Vologya Kameneckijnek a 13-as számú jut. Utóbbinál lehet, hogy éppen arra utalna: ez idáig még nem érkezett meg a játékengedélye a Kárpátok túlfeléről...

A medence túlfelén az olimpiai bajnok Molnár Tamás csodálkozik rá hajdani csapattársára, a szentesi Csörgő Péterre, miközben a vízben Kiss Gergely és Biros Péter iparkodik! A padon ül Kovács mester segítője, a természetesen játékosként is bevethető Tóth Imre... Az első nagy gólt a "kis" Szívós dobja. Egymással is ismerkednek. Micsoda csapat...

Révész János, Nemzeti Sport 2001.09.19.