Nem csupán a magyar, de a magyarokat foglalkoztató kupacsapatok többsége sem vallott szégyent a hét végén: sajnos, a Kásás Tamásra és Steinmetz Barnára alapozó Posillipo Napoli erejérol magunk is meggyozodhettünk a Koér utcában (Kásás egyébként szombaton lotte a 400. gólját a nápolyi gárda színeiben). Ezen túlmenoen a két "aktív" válogatottat, Fodor Rajmundot, illetve Benedek Tibort soraiban tudó Florentia és Recco biztosan került a nyolc közé, csoportelso lett a BL-ben az Olympique Nice - amelyben az exfradista Komlósi Péter szerepel -, aztán ha nehezen is, de továbbjutott a BL "halálcsoportjából" a Kásás Zoltán vezette Olympiakosz Pireusz is, míg a KEK-ben némi meglepetésre nyolc közé került a német Cannstatt, amelynek egyik legjobbja "természetesen" magyar: Ambrus Péter. A kiesok oldalán kevesebben szerepelnek, közülük is néhányan magyar kéztol nyerték végzetüket, így a Tromler Miklóssal, Tóth Frankkal és Monostori Attilával felálló Bologna a BVSC, a Halápi Jánost felvonultató Hamm pedig a Fradi elleni vereségének (is) köszönhette búcsúját (a Martinovics György erosítette Galatasaraynak "helybol" nem volt esélye a BL-ben).

Ami a hétvégi kalandokat illeti, a legemlékezetesebb víkendet gyaníthatóan Fodor Rajmund tudhatja maga mögött, aki a firenzeiekkel Hercegnoviban vendégszerepelt. Már az adriai sziget megközelítése sem volt közönséges, földön, vízen s levegoben utaztak Firenzétol Rómán és Belgrádon át a tengermellékig, ahol az utolsó négy kilométert egy komppal tette meg a KEK-címvédo.

Az Adria bájaiból késobb viszonylag keveset láttak Fodorék, minthogy "a szállodafolyosón éjjel-nappal fújt a szél, a szobákban nem volt f?tés, úgyhogy három takaró alatt, melegítoben aludtunk, de a fázósabb olasz játékostársak a délutáni sziesztára a kabátjukat is magukra húzták, én pedig sapkában mentem reggelizni - adott ízelítot a mostoha körülményekbol olimpiai bajnok pólósunk. - Minthogy ez volt az egyetlen nyitva tartó hotel, a LEN eloírásaival ellentétben ugyanott laktak a bírók is - sot, ok éppenséggel velünk egy emeleten. Mindenesetre érdekes volt hallani, hogy péntek éjjel hatalmas zaj támadt az ajtónk elott, mint késobb kiderült, a svéd delegátus és a máltai játékvezeto hat, nonem? »helyi ero« társaságában érkezett meg, aztán ott whiskyztek hajnalig..." A Florentia pólósainak nem ment "ilyen jól" a soruk: idejük nagy részét a szállóval szemközti kávézóban töltötték, ahol volt f?tés, és húsz márkából urizálhattak három teljes napon át. Amúgy a medencében is ok voltak az urak: az egyetlen komoly ellenfélnek számító Jadran Hercegnovi ugyan az elso negyedben 3-1-re elhúzott, ám ezt követoen már nem tudott gólt loni, ellentétben Fodorékkal (3-7), ami azt jelenti, hogy a szintén elso helyen végzett Vasas-Plaket legfeljebb az elodöntoben találkozhat a firenzeiekkel. Ugyanakkor Váriéknak nem árt felkészülniük, ha a szombati, budapesti sorsoláson a csoportmásodikok közül esetleg a Jadrant kapják - januárban ugyanis csak rosszabb ido lehet a szállodafolyosón...

Néhány száz kilométerrel "feljebb", Splitben sokkal kulturáltabb körülmények közepette jutott tovább a Recco. A LEN-kupa csúcsfavoritjának számító olasz gárda balkezese, Benedek Tibor úgy vélte: "A sorsolás alapján sokkal nehezebbnek ígérkezett a három meccs, végül nemigen kellett megeroltetnünk magunkat - inkább az elotte lejátszott, Savona elleni bajnokin mérhettük le, hogy tényleg nem vagyunk rosszak. Az egész torna inkább arról marad emlékezetes, hogy nekünk vezetett utoljára nemzetközi meccset Kosztolánczy Gyuri, aki az év végén visszavonul. Kaptam tole egy négyméterest búcsúzóul. Szép ajándék volt..."

Kosztolánczy elbúcsúzott

Úgy egyébként semmi különös nem történt vasárnap a POSK Split-Pro Recco LEN-kupa találkozón. Az olasz gárda 11-2-re gyozött, a bírók ugyanúgy hármat fújtak a sípjukba a meccs végén, mint máskor. Habár ezúttal egyikük kissé különös érzésekkel jelezte a meccs végét: Kosztolánczy Györgynek az összecsapás befejezése egyben nemzetközi karrierjének befejezését is jelentette. A korhatárt eléro játékvezetonk ez év végéig még itthon fúj a bajnokikon - külföldön azonban Splitben állt utoljára fehérben a parton.

"Hogy hányadik mérkozésem volt ez? Nem tudom... Eleinte számoltam, aztán abbahagytam. De húsz év alatt akadt egynéhány - mondja a hazai bírók No. 1-e. - A búcsúmeccs sima volt, végül még a fenyegetésemet sem váltottam be, hogy volt kollégámnak, Giuseppe Aglialórónak - aki jelenleg a reccóiak kispadján ül menedzserként - kacagva felmutatok egy piros lapot. Benedek Tibivel viszont lövettem egy négyest... A splitiek nagyon rendesek voltak, megajándékoztak egy emlékérmével, azaz szépen búcsúztattak. Hogy milyen volt utoljára a sípba fújni? Hát... Nehéz. Készültem rá, de azt tudom mondani, tényleg nehéz volt átélni azt a pillanatot..."

CSG, Nemzeti Sport 2001.11.28.