Mladost Zagreb (horvát) - Vasas Plaket 7-5

Mladost uszoda, 3000 néző
V: Hasszekioglu (görög), Petronilli (olasz)

Mladost Zagreb: PERNICIC, HERCEG 2, Saric, CSOMAKIDZE 3 , STRITOF 1, Oreb, D.Kobescak
Kipontozódott: Mátyás (23. p.), Vári (28. p.)
CSERÉK: Vrbicic, Rogin 1, Koljanin, Miloakovic, Primorac
Edző: Bruno Silic

Vasas Plaket: KÓSZ, Székely, Hesz, Vári, VARGA T. 2, VARGA II. Zs 1, Vindisch 1
CSERÉK: Varga D. 1, Madaras, Mátyás, STEINMETZ Á.
Edző: Somossy József

KEK-győztes: Vasas-Plaket, 11-10-es összesítéssel. A csapat: Kósz Zoltán, Németh Zsolt (kapusok), Hesz Máté, Madaras Norbert, Mátyás Zoltán, Plézer János, Steinmetz Ádám, Székely Bulcsú, Varga Dániel, Varga Tamás, Varga II Zsolt, Vári Attila, Vindisch Ferenc (mezőnyjátékosok)

Férfi LEN-kupa, döntő, visszavágó: Brescia (olasz)-Pro Recco (olasz, Benedek) 8-5. LEN-kupa-győztes: Brescia, 15-13-as összesítéssel

Ember, ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel?

A Mladost-uszoda kockaépülete önmagában nem áraszt félelmet. Mégis: aki vízilabdázott benne, az tudja, a mérkőzés egy órája során maga a pokol. Nem véletlen, hogy lehet bármilyen gondja a hazai gárdának, győztesen egyetlen ellenfél sem kászálódik ki ebből a medencéből. Szökőévenként, ha egyszer. Vajon a vízben s környékén tomboló gyehenna tüze el tud-e olvasztani három gólt, elvégre ennyi az előnye a Vasasnak.

Nem indul jól, egy lövés nélkül zárt emberelőnyt és három Kósz-védést követően Csomakidze egy "olcsó" centergóllal szerez vezetést (szögletből adják oda neki a labdát). Első lövéseinket Székely vállalja, jobb oldalról a kapufát találja el, balról a kapus kezét, a másik oldalon ugyanakkor az orosz center a másodikat is bevarrja: a védők nem érnek vissza a bejátszásra, Vári pedig nem akar (tud) négyest csinálni. A második fórunkban sincs sok élet, Somossy a kapu előtti emberek megjátszására helyezte a a hangsúlyt, ám a passzok nem pontosak, Madaras lövését pedig blokkolják. Kobescakét viszont nem sikerül hátrányban: hat perc három másodperc alatt tűnik el az, amit három hete huszonnyolc perc alatt gyűjtöttünk össze. A nem túl fényes első negyedet egy szintén karerdőben elhaló Mátyás- és Varga II-bomba zárja, nem nagy boldogság, szintén emberelőnyben - eddig jóformán semmi sem jön vissza abból, amit előzetesen elképzeltek a piros-kékek öltözőjében.

Legfeljebb a szélről bejátszások: két szép szerelést követően ebből szerez Steinmetz előnyt, és Varga Dániel végre úgy engedi el a labdát, ahogy kell (3-1). Itt foghatnánk meg a meccset, elvégre a következő hátránynál sikerül taccsra blokkolni a lövést, ám a maradék másfél másodperc alatt egy "brutális" helyezkedési hiba semmivé teszi az előző 18.5 erőfeszítéseit (Csomakidze, 4-1). A kinti kísérletek amúgy nem hoznak túl sok gyümölcsöt: Székelyét és Varga Tamásét is védi Percinic, még jó, hogy nálunk ismét működik a hátrányos védekezés - ugyanakkor a második rész vége felé egy újabb hárított, továbbá kapufán csattanó labda jelzi: itt valahogy tényleg piszok nehéz gólt lőnie a vendégcsapatnak.

Ijesztően indul a harmadik periódus, Herceg kapáslövése valahogy becsuszszan az eddig hibátlanul védő Kósz hóna alatt, még jó, hogy Vindisch labdája is bepattan Percinic kezéről. Ez megrendíti a kapust, elvégre némi pozíciójáték után Varga Zsolt lapos csúsztatása is bekúszik a karja alatt, majd Kósz emberfeletti reflexszel kihorgássza Vrbicic előnyben, két méterről ráhúzott labdáját. És itt valami elkezdődik: Varga Zsolt brusztol ki egy fórt, amelyet időkérés után bátyjával, Tamással karöltve értékesít a Vasas. Az öcs szétlóbálja a védőket, a báty bombáz (5-4). A Mladostnak azonban van válasza, Rogin sajtol be egy bejátszást, szintén fórból - kár érte, különösen, hogy a Hesz-féle mozgásművészet egy jó pozícióban kapott kontrafaultot hoz (az ellenfél térfelén kapjuk meg így a labdát), ám nem sikerül a társaknak jól reagálni, és lerohanni az ellenfelet, azaz bőven marad izgalom a hajrára (6-4).

Egy újabb kibekkelt Mladost-fórral indul az utolsónak vélt játékrész, aztán Steinmetz forgat össze egy négyest, ám a hazaiak addig húzzák az időt, míg Varga Zsolt lécre nem "idegeskedi" a meccslabdának is beillő büntetőt. Négy perc, összesítésben két gól - lehetett volna. Ehelyett jöhetne a meccsnull egy ilyenkor dukáló, "mérsékelten jogos" emberelőnyt követően, ám a Mladost sem virít már annyira, lövés nélkül múlik el a létszámfölény. És ha Vindisch laza pattintása nem a kapufát csókolja meg... Hetvenhárom másodperc, Oreb lő, Kósz odaér. Kapnak egy fórt. Járatás. Kobescak vállalja. Mellé. Negyvenkét másodperc. Fogjuk a kupa egyik fülét. A zágrábiak felmennek. Székely vabankol. Ott marad, kettő az egyben Steinmetzcel. Passzol, Ádám húz, négy méterről, Percinic véd. Hat másodperc. Így viszont öt a négyben vannak fent a horvátok. Székely repeszt, de nem éri utol Stritofot. Aki rázúdítja, úgy hatról. És bepattan. Az órán 0.0. Megadják a gólt. Naná, itt a pokolban nem is lehet más az ítélet.

Kupaátvétel helyett hosszabbítás.

Varga Zsolt hárított csavarja indítja az első három percet, amely egy újabb kibekkelt hátránnyal folytatódik, hogy aztán a mi előnyünkből Varga Tamás súvasszon egy irtózatos nagy gólt. A feszültség nyomasztó, ennek ellenére ismét zár a védelem, neutralizálva a nyolcadik horvát fór is - azaz egy ide a félidőben.

Varga Tomi - mellé. Oreb - kapufa. Székely - védi. Primorac - mellé. Negyvennyolc másodperc. Ezt már láttuk egyszer. Tizenhétnél kerül hozzájuk a labda. Édes istenem... Gyors bejátszás. Hull a labda Csomakidze irányába. Varga Tamásban azonban sokkal több maradt erre a ráadásra. Egy lábtempó az egek felé, egy kinyúlás a méteres karral, és úgy üti el a labdát a center elől, ahogy a nagykönyvben megvan írva. És innen már nincs visszaút. Székely elviszi a labdát, még egyszer nem kockáztat. De már nincs is mit. A duda ezúttal nekünk szól, a lelátó fölső részét teljesen megszálló Vasas-tábor tombol - mert bár a pólótörvények szerint a hosszabbítást általában a hazai csapat nyeri, ezúttal az utolsó leheletükig küzdő angyalföldiek megcsinálták a lehetetlent, nem hagytak fel azzal a bizonyos reménnyel. A Mladost poklában 1-0-lal hozták a ráadást. Így hozhatják a kupát is. Momentán nem tudunk olyan együttest a világegyetemben, amelyik ezt jobban megérdemelné náluk.

Az egész országból elutaztak szurkolni a Vasasnak

"Kérem szépen, csak vegyék-vigyék, tudom ám, hová mennek! Gondolom, meg sem állnak Zágrábig. Maguk előtt már itt jártak sokan, jöttek buszokkal, autókkal, lóháton, talán még szamárkordén is, aztán csak lengették a piros-kék zászlókat és énekeltek" - gyanakodva beszélt a letenyei benzinkutas, amúgy derék, jóravaló ember, kis kerttel, nagydarab asszonnyal a konyhában. Gyanakodott, hiszen arról mesélt, hogy jártak már itt korábban az évek során ilyen meg olyan drukkerek, aztán fizetség nélkül vitték a sok-sok Milkát meg Kövidinkát. Most nem fenyegette őt ilyen veszély, mert tisztességes emberek töltötték meg a Zágráb felé guruló négy (!) buszt és megannyi személyautót. Tisztes, jóravaló polgárok, ahogy a miniszterelnök a kampányolása során is mondta. Meg aztán derék hazafik, akár kokárdát viseltek, akár nem, akár otthon fagylaltgépet szerelve, hallgatva a kis Szokol rádiót, vagy a helyszínen, Zágrábban dudákat fújva.

Jó volt magyarnak lenni a horvát fővárosban.

Csak néztek nagyokat a zágrábiak, akik köztudottan a Dinamóért rajonganak és ki nem állhatják a Hajduk Split csapatát, amely tudvalévőleg ugyanúgy piros-kék, mint a Vasas. Nézték is gyilkos szemekkel a magyar rendszámú autókat, amelyekből Vasas-sálak és -zászlók lógtak ki. De azt ők sem gondolták volna, hogy a magyar tábor még itt, Zágrábban is nagyobb és hangosabb lesz, mint ők maguk. A Vasas játékosai is meghökkentek egy pillanatra, amikor az első tempókat megtették bemelegítés gyanánt, lestek fel a kakasülőre, a lelátó leges legtetejére, ahová bezsúfolták a csaknem ötszáz angyalföldit, bár itt az angyalföldi szó talán nem is fedi a valóságot, mert jöttek Pécsről, Nyíregyházáról, sőt még a zágrábi egyetemről is. Mondom, jó volt magyarnak lenni ezen a furcsa, kurta uszodában, itt nem kampányolt senki egy szebb jövőért, vagy a múlt dicsőségéért, itt mindenki úgy énekelte a Himnuszt, hogy csak a sportra gondolt és arra, hogy a magyar ember párthovatartozás nélkül magyar embernek számít, legyen is bárhol a világban. Még akkor is jó volt magyarnak lenni, amikor a Mladost valami atom-tengeralattjáró sebességére kapcsolt és léket ütött a Vasas-védők falába. A horvátok félelmetesen kezdtek és pillanatok alatt ledolgozták a hátrányt, de a lelátón zengett-zúgott a Vasas-tábor, még vesztett állásból is. A horvátok, a jóval kényelmesebb pozícióban ülő hazai drukkerek csak pislogtak fölfelé és nem értették, mit is jelent az, hogy: "Táncolj, Csita! Táncolj, Csita!" Azt csak mi, becsületes polgártársak tudtuk, hogy mindez Kósz Zoltánnak szól, aki táncolt, tempózott megállás nélkül ott lent, a habokban, és a magyar tábornak olykor szebbnek tűnt, mint a legszebb sellő toplessben. Úszott a Vasas, úszott a Mladost után és faragta, csiszolta a hátrányát, az a sok gyémántkezű fiú, Vári, Székely, Varga Tamás, Hesz Máté és a többiek most szenvedve vízilabdáztak, de bírták a gyűrődést. És a bunyót ott, a vízben. Már ünnepelt a Vasas-tábor, amikor a leges legutolsó pillanatban egyenlítette a hátrányt a horvát csapat, és következhetett a hosszabbítás. Ott pedig hajmeresztő izgalmak után eldőlt a trófea sorsa, amelyet többszáz magyar ünnepelt előbb szárazon, aztán a vizen. Jó volt Zágrábban magyarnak lenni. Hajrá magyarok!

Mestermérleg

Somossy József: - Megalakulásunk óta nem kezdtünk ilyen rosszul meccset, mint itt. Ám hogy fantasztikus formában van a csapat, azt mutatja, hogy innen is fel tudott állni, és el bírta viselni azt, hogy kimaradt egy négyméteres, hogy a dudaszó pillanatában kapott egy gólt, és mindent újra kellett kezdeni. Amikor az arcokat láttam, arra gondoltam, hogy ezt képtelenség megcsinálni, mégis erőt vettem magamon, és azt mondtam nekik: ti nem vagytok olyan csapat, amelyik veszíthet. Megcsinálták a fiúk!

	Mladost	Vasas
Összes lövés:	29	28
Lövés kapura:	14	16
Kapufa:	2	4
Fölé/mellé:	4	3
Blokkba:	9	5
Kiállítások:	7	11
Gól - emberelőnyből:	11/3	6/3
Gól - négyméteresből:	-	1/0
Kontrafault:	5	3
Kapusok:	Percinic 68.75%	Kósz 50%

CSG, Nemzeti Sport 2002.04.14.

Gólfesztivál vagy "sakkmérkőzés" - alighanem ezen múlik a KEK-trófea sorsa. Somossy József abban reménykedik, hogy a három hete megvívott első összecsapáshoz hasonlóan ismét sikerül fontolva haladni, s elérni, ugyanolyan kevés találat essék Zágrábban, mint a Komjádiban (6-3). "Ha nem lesz sok gól, akkor miénk lesz a kupa" - szögezte le a Vasas-Plaket szakvezetője, aki szerint a kapott gólok száma dönt majd: ha azt sikerül hét alá szorítani, elegendő lesz a háromfás fór. E tekintetben teljesen egy húron pendül horvát kollégájával, Bruno Silic a Mladost csütörtöki sajtótájékoztatóján közölte, nagy előny a három gól, de nem ledolgozhatatlan. "Akkor van esélyünk, ha sikerül belehajszolnunk a Vasast egy adok-kapokba, azaz a támadások többsége eredményesen zárul: sokgólos meccsen felülkerekedhetünk." Hogy mennyire kincstári Silic optimizmusa, az szombat este elválik, mindenesetre a Mladost két hazai KEK-találkozója nem igazán támasztja alá a tréner der?látását, hiszen a Volgográddal 6-6-ra, a nem igazán acélos Herceg-Novival 5-2-re végzett csapata.

"Ez a kupa igazságtalansága: mi megőriztük veretlenségünket az eddigi nyolc mérkőzésen, egy döntetlenünk volt csupán, ők már kikaptak háromszor, és mégis elvihetik a serleget" - morfondírozott Somossy. De pesszimizmusból ennyi elég is, elvégre úgy fest, a Vasasnál gond egy szál se, mindenki egészséges, az edző szerint "nagyon együtt vannak a játékosok, jó a hangulatuk, érzik, milyen lehetőség kapujában állnak." A visszavágóra természetesen külön formációkkal készülnek a piros-kékek, a meccs "elgóltalanítása" érdekében különösen a center semlegesítését kívánják még jobban megoldani. Habár nem lesz könnyű, hiszen Csomakidze és Vrbicic a Komjádiban is kiharcolt nyolc emberelőnyt (csupán egyet ítéltek a vendégeknek mezőnyben), gyanítható, otthonukban ennél csak többet kaphatnak. Legalábbis elvben. "Kilencből mindössze egyet lőttek be, és nehezen tudom elképzelni, hogy még egyszer ennyire rosszul menjen nekik, igaz, három hete nem csak rajtuk múlott, de a remeklő Kósz Zolin is. Megkíséreljük kivédeni, hogy kilencnél többször kerüljenek emberelőnybe, de Zolin nem csak a kiállításoknál fog sok múlni, elvégre a zónát nyilván megkísérlik átlőni, és olyan a labdalóbálásuk, hogy könnyen ki tudják kerülni a blokkoló kart." (Az emberelőnyök számáról csak annyit, hogy annak idején a firenzei Eb-döntőben a játékvezetők mindkét oldalra bő kézzel szórták a fórokat, egyesek szerint azért, hogy ezzel a játékukat az előny-hátrányra építő horvátoknak kedvezzenek - más kérdés, hogy a magyar válogatott ebből is jobban jött ki, hiszen 14/10-es mutatóval zárt, míg a horvátok 13/5-össel. Mindezt csupán azért említjük, mert akárcsak Firenzében, ezúttal is az olasz Petronilli lesz az egyik játékvezető...)

Támadásban Somossy szerint az lesz a döntő, hogy az intelligencia mennyire fog dominálni a vehemenciával szemben: "Puhán kell játszani, ésszel, nem beleállni a lövésbe, leszegett fejjel: annál sokkal jobb a kapusuk és a védelmük is szorosabban zár, hogy ilyesmivel eredményt érhessünk el. Ha emberelőnybe kerülünk, akkor is elsősorban a védelem ellen kell játszani, azaz vannak sémák, de azokat az ellenfél mozgásához kell igazítani." Az edző úgy véli, a hódításhoz megfelelő lelki és fizikai állapotban van együttese, amely február 17-e óta őrzi veretlenségét (19 meccs, 18 győzelem, 1 döntetlen). Más kérdés, hogy e szenzációs széria folytatása nem lesz egyszer?, elvégre a Mladost - minden idők legeredményesebb klubcsapata - európai kupadöntő Zágrábban lejátszott mérkőzésén még sohasem kapott ki, tíz alkalomból csupán egyszer ikszelt (még 1996-ban, az Újpest ellen - a budapesti 7-4 után sajnos belefért). Na persze, ha egy kétgólos sikerrel folytatják a horvátok ezt a sorozatot, akkor kijelenthető: mi leszünk a legboldogabbak...

Élőben a rádióban

A KEK-döntő eseményeit élőben kísérhetik figyelemmel a rádióhallgatók a Petőfi adón 20.15-től, míg a televízióban vasárnap láthatnak összefoglalókat: a TV2-ben vasárnap délelőtt, az m2-n pedig vasárnap délután.

Húsz éve senki

Az oda-vissza alapon rendezett európai kupadöntők történetében eddig mindössze kétszer fordult elő, hogy egy csapat a visszavágón képes volt ledolgozni háromgólos hátrányát. Érdekesség, hogy e nem mindennapi tettet mind a BEK-ben, mind a KEK-ben ugyanabban az esztendőben hajtották végre, 1982-ben. Akkor a legjobbak vetekedésében a legendás Spandau 04 gárdája az Alma-Ata ellen 10-6-ra győzött az első meccs 10-7-es vereségét követően. A kupagyőzteseknél pedig a CSZKA Moszkva parádézott: a Montjuich-tól Barcelonában 11-8 arányban kapott ki, a visszavágón viszont hengerelt (11-5). Az azóta eltelt húsz esztendőben viszont egyszer sem jegyezhettünk fel hasonló bravúrt, azaz ha egy gárda három vagy annál többgólos előnyt szerzett, az idegenben begyűjtötte a BEK, KEK vagy LEN-kupa trófeáját (az igazságnak tartozunk annyival, hogy ily jelentős lépéselőnybe az elmúlt két évtized - a LEN-kupában kilenc év - során eddig csupán tizenkétszer került a hazai pályán kezdő finalista).

A KEK-ben egyébiránt 1982 óta rendezik egyenes kieséses rendszerben a sorozatot (1975 és 1981 között négyes döntőt vívtak a csapatok), és az eddig lejátszott 19 fináléban 11 ízben diadalmaskodott az az együttes, amelyik az első meccsen győzött.

A Vasas eddig kétszer jutott el az utolsó párosmérkőzésig ebben a sorozatban, mindkétszer otthon kezdett, és mindkétszer révbe ért. 1985-ben a Dinamo Bucuresti ellen az itthoni egygólos sikert egy Pitestiben kiharcolt döntetlen követte, míg 1995-ben a Pescarát itt is, ott is simán legyőzte a piros-kék armada. Megjegyzendő: hét éve háromgólos fórral utazott Itáliába a Somossy József vezette egylet.

Nemzeti Sport 2002.04.13.