Kataca.hu - Vízilabda.2002

FONTOS

12. férfi Világkupa, Belgrád
Háromgólos előnyről veszített Kemény Dénes válogatottja
Átszunyókált negyedik negyed

Horkai György-góllal búcsúztunk, Molnár Tamás-góllal nyitunk ...
Montreali bajnokunk érte el az 1979-es belgrádi Világkupa utolsó magyar találatát (az almanach egy bődületes, tizenhárom méteres bombát jegyez), Gyarmati Dezső csapata 8-4-re páholta el Bulgária ( ... ) legjobbjait.

Világkupa, A csoport, 1. forduló:
Oroszország- Magyarország 7-6 (2-2, 1-1, 0-2, 4-1)
Belgrád, vezette: Borrell (spanyol), Tulga (török)
Magyarország: Szécsi - Steinmetz B., Biros, Kásás 1, Benedek 1, Molnár 1, Kiss G. 2, csere: Vári, Kiss Cs. 1, Fodor, Bárány
Az orosz góldobók: Sztratan, Zinnurov, Kozlov 2-2, Jerisov 1
Emberelőny: 11/4, illetve 8/5
Négyméteres: 0, illetve 1/1

RTL Klub: talán jobb, hogy nem láttuk az eredményt ...

Mindig is tudtuk, hogy a kereskedelmi televíziónak az az érdeke, hogy a néző folyamatosan a készülék előtt üljön. "Ne menjenek sehová!", "Maradjanak velünk!", búcsúznak el a műsorvezetők, remélve, hogy valóban nem kapcsolunk át másik csatornára, és a konyhába sem ugrunk ki sörért.

A vízilabda-közvetítéssel kedden debütáló RTL Klub érdekes módját választotta a nézők fotelhez szegezésének: a képernyőre nem írták ki az eredményt. Egy-egy gól után ugyan felvillant a jugoszláv tévé által kiírt eredmény, de vízilabdában alapkövetelmény lenne az is, hogy folyamatosan lássuk az állást és a hátralévő időt, valamelyik felső sarokban. (Ha a jugoszláv kollégák véletlenül kiírtak valamit, akkor az éppen az RTL Klub logója alá került, olvashatatlanul ... ) Azt már szóba se merem hozni, hogy a XXI. században esetleg a kiállításokból és a támadóidőkból hátralévő másodperceket is nyomon követhessük ... Ha esetleg valaki telefonon próbálta volna jobb belátásra bírni a televízió munkatársait, akkor csupán arról értesülhetett, hogy a központi szám műszaki problémák miatt nem kapcsolható.
Az eddig magas színvonalú sportközvetítéseiért magasztalt csatorna most bizony rosszul vizsgázott, de tekintsük ezt gyermekbetegségnek, melyet remélhetőleg hamar kinőnek. Ha pedig az illetékesek előre tudták, hogy a magyar-orosz meccsnek nem lesz jó vége, és emiatt szerették volna megóvni a nézőt az eredmény látványától, akkor máris mestermunkát végeztek.

Akkor, huszonhárom évvel ezelőtt a körmérkőzéses rendszer utolsó három fordulóját Rijekában rendezték meg a szerbek - ezúttal végig a Duna-parti fővárosban küzdenek majd a felek. A babonások tán' nem is bánják, lévén pont a belgrádi napoknak köszönhetően (Rijekában kikaptak Gerendásék a hazaiaktól) akasztották a mieink nyakába az aranyéremeket a ma már horvát fennhatóság alá tartozó városban.
Rég volt, szép volt.
Mindazonáltal van még egy kellemes emléke Belgrádról a magyar vízilabdának - igen, 1973, az első világbajnokság. Az első és egyetlen vb-diadal. Szóval kisebb-nagyobb viszontagságok ide vagy oda, ne szomorkodjunk, hogy ide szólított bennünket a kötelesség ...
Reményeinket persze elsősorban nem a múlt, hanem a jelen táplálja. A jelen, Kemény Dénes gárdája, a vezír kissé átalakult, tettrekész, a tavalyi esztendő után méginkább sikerre éhes, sikerre predesztinált társasága. A hazai drukkerek naná, hogy az ellenfélnek, a barátnak, Oroszországnak szorítanak, a pulpituson először feltűnő Szécsi Zoltán csak mosolyog a fülsiketítő füttyszó hallatán.
Rögvest az első kapujára menő lövésnél is biztos a dolgában - sajnos ezúttal alaptalanul: Stratan fórból leadott kísérletét két kézzel próbálja hárítani, sikertelenül. Keményebb fából faragták persze annál, mintsem ettől elmenne a kedve, Jerisov veszélyes bombáit teszi ártalmatlanná. Elöl egy ideig akadozik a gépezet, aztán hirtelen beindul a nagyüzem.
A tudósításunk elején említett Molnár Tamás helyezi be Benedek Tibor álompasszát, majd Kiss Gergő percei következnek. A Domino klasszisa előbb kiharcolja, majd kíméletlenül gólra váltja a kiállítást. A "Miként kell fordítani 0-1-ről sebtiben 2-1-re" játék szebb is lehetne, ám elég egy elhamarkodott zsuga a társnak (Kásástól Várinak), csapkod rögtön az orosz kéz, amely a nagy fröccsben el is sodorja a labdát a támadó elől.
Az árát meg is fizetjük rendesen: Stratan felettébb szerencsés találata jelzi, egy pillanatra sem lankadhat a figyelem, mert amíg esélyt érez Kabanov mester alakulata, nehéz, iszonyatosan nehéz lesz a csata.
Második negyed. Mint az első. Kőkemény orosz védekezés, lőni szinte képtelenség. Megy a bruszt itt is, ott is, nehezen találják a felek a szoros védekezés ellenszerét.

Postiglione

A medence széléről

- Amikor a magyar-szerb határtól mintegy öt kilométernyire, immáron jugoszláv felségterületen a magyar csapatot szállító busz elé vágódott egy szirénázó rendőrautó, mindenki azt hitte, ez a szokványos hatósági kalandsorozat első, ötven-száz eurós epizódja. Régi szokás, hogy a külföldi rendszámú járműveket okkal, ok nélkül megbírságolják a helyi erők, reklamálni pedig nem nagyon érdemes, elvégre egyelőre csak mokkáskanállal fogyasztják errefelé a demokráciát. Hanem ezúttal kellemesen csalódnunk kellett a plávikban: a rendőrautó beállt a busz elé, s attól kezdve fékezés nélkül, egyenletes sebességgel lehetett a belgrádi szállodáig száguldani. A helyiek ugyanis megadták a módját: a Világkupát szeretnék felhasználni arra, hogy megmutassák, helyük van a világ kultúrországaira tűző nap alatt, így aztán az összes résztvevőre úgy vigyáznak, mint a szemük fényére. Többek között ezért jöhetett a magyar delegáció rendőri felvezetéssel - 220 kilométeren keresztül.

- Az egykoron a város ékességének számító, a saját prospektus szerint "de luxe" kategóriába sorolt Hotel Jugoslavija szolgál mind a nyolc együttes szálláshelyéül (Világkupákon rendre egy fedél alá terelik a komplett mezőnyt). Nem mondhatni, hogy a minősítésben szereplő mind a négy csillagra rászolgál a szálló (a szentesi megálló során megismert tündéri panzió szobái például verik az ittenit), mindazonáltal nehéz volna rásütni, hogy kényelmetlen. Sőt az bizonyos, hogy a magyar együttes valamennyi játékosa békében alhat a város zajosabb részétől amúgy is távol eső hotelben: még a társ horkolása sem ébresztheti fel a mieinket. Azon egyszerű oknál fogva, hogy nincs szobatárs: egészen egyedi módon mindenki egyágyas szobát kapott.

- A dolgozó-nem dolgozó emberek aránya húsz a nyolcvanhoz - legalábbis a Tasmajdan-uszodában. A Vk helyszínéül szolgáló legendás létesítmény felújítása még a rajt előtti utolsó napon is zajlott, habár nem gőzerővel, elvégre négyszer annyian nézelődtek, mint ahányan az utolsó simításokat végezték. Az öltözőket még festették, a lelátón szögeltek, különféle irdatlan nagyságú dobozokat cipeltek föl s alá; ezt látván Kiss Csaba a maga egyedi stíljében csak annyit kérdezett: "Te, ezek szombaton tudták meg, hogy ők rendezik?".

- Távol álljon tőlünk, hogy egy ördögöt ábrázoló freskót készítsünk rögvest az első napon, de a Duna szintje és a part teteje között nincs több egy méternél. No most a csapatoknak otthont adó szálloda a folyó mentén fekszik, ám nyomát sem látni annak, hogy a helybéliek nagyon fel lennének indulva a közelgő árhullám miatt. Persze, tudjuk, minél lejjebb van egy város a Duna vonalán, annál visszafogottabb dózist kap, no de ha Budapesten három métert nőtt a vízszint, abból tán Belgrádnak is marad plusz két méter, ami épp elég arra, hogy a folyó megjelenjen az ebédlőben és a hallban. Csekély vigasz, hogy eztán a konyhában sertés helyett halban utazhatnának ...

- Az első versenynap délutánján, három után nem sokkal egy meghitt, kétperces áramszünet állította meg a Tasmajdan-komplexum életét. Minimum érdekesnek tetsző kérdés: mi van, ha mindez egy meccs kellős közepén történik?

Uramatyám! Azok után hogy óriási erőfeszítések árán kivédekezi a csapat a soros hátrányt, kis híján öngólt szerez. Szécsi kimozdul, Fodor pedig a helyére ejt - de jó, hogy a kapufa mellé ... Mindazonáltal az újabb harmincöt másodperces bekkelés soknak bizonyul, Rekecsinszkij beforgatja Várit, a négyest meg Jerisov zúdítja be. 3-2 oda, uhhh, de harapnak ezek az oroszok!
Makszimov kapus szemei is vérben forognak, dumál, irányít, mondom, érzik az esélyt. Molnárról és Bárányról is kiküldik a védőket, ám Benedek Tibi kétszer sem jár szerencsével (ahogy Makszimov átért a kapásoldalról ... ), illetve Kiss Csaba kezéből csúszik ki a labda.
Nem, nem és nem (Benedek egy az egyes megúszását védi a kapus) - igen, igen, igen (ugyanő másodszorra végre nem hibázik)!
Kemény Dénes higgadt a szünetben, Kabanov úgyszintén. Pedig alaposan spannolják őket a fiúk: pontatlan paszszok növelik az adrenalinszintet, az őrületes szorításban elég egy apró, nüansznyi baki, lehet fordulni. Fordulnak. Rengeteget. Le föl, föl le. Hogy ez mennyire kimerítő, azt a cserénél mérhetjük le igazán: az oroszoknál a kiúszók mellben igyekeznek a pad felé ...
Ez momentán nem rossz jel. És ez sem! Szécsi mindent véd, Jacev vagy Jerisov, édes mindegy.
"Ilyen egyszerű" - tárja szét a kezeit kapitányunk, midőn Kiss Csaba két lóba után a teljes védelmi falat elsülylyeszti. Előtte Kiss Gergő és Kásás Tamás sem jár el másként, így nyugodtan aposztrofálhatjuk: ez bizony már 6-3!
Ez meg már 6-5 ... Hát még mindig nem adták fel? Hát még mindig bírják?
Nálunk két kontra (miért ... ?), náluk két gól. Kozlov és Zinnurov a tettes, már négy perc sincs vissza.
Mi lesz itt, te jó ég?!
Ááááá. Kettős fórban még kornerig sem jutunk (Benedek lő a falba), szimpla előnyben pedig Kásás trafál mellé. Szokatlan hibák.
Ôk meg jönnek, mint az oroszok, naná, hisz oroszok. Szécsi sokat véd, de Kozlov löketénél tehetetlen. Egy perc, 6-6. 6-3-ról ...
A hátralévő hatvan másodperc már tényleg rémálom: Kásás lő, Makszimov véd, Kásás visszahúz, Tulga fütyül. Kiállítás. Már a döntetlenért szorítunk. Időkérés. Adogatás. "Megvagyunk!", de hiába. Zinnurov a szélről pontos. Hihetetlen. 6-7. Az annyi mint 0-4-es széria ...
A maradék nyolc másodperc semmire sem elég. Az azt megelőző huszonhét minutumnak kellett volna annak lennie ... Elaludtak, de még lesz idejük felébredni.

Mestermérleg
Alekszandr Kabanov: - Örülök. Nagyon nagy meccs volt.
Kemény Dénes: - Négyéves veretlenségi sorozatunk szakadt meg az oroszok ellen, ráadásul épp egy nagyon fontos pillanatban. Remélem, elég lesz huszonnégy óra arra, hogy azokban a játékosokba, akik ennél sokkal jobban tudnak vízilabdázni, lelket öntsek.

Ajándék a világbajnok Spanyolországnak

Módfelett kiélezett meccseket láthatott a szépszámú publikum a B-csoportban. A horvátok meglepően jól tartották magukat az olaszok ellen, sőt talán azt sem túlzás kijelenteni, hogy a két pont megszerzése is a kezükben volt. 3-1-re vezettek Djuho fiai, aztán a harmadik negyed legvégén labdájuk volt a 6-4-hez is. Elbaltázták azonban a fórt, így a Bencivenga által vezérelt olaszok (a center három akciógólt szerzett!) erőlködve ugyan, de a végén bezsebelték a pontokat.
Nem úgy a spanyolok! Ballart és társai sehogy sem tudták felőrölni a Vk-ra már teljes csapattal érkező görögöket, és bizony az 5-5-nek is inkább ők örülhettek. Ôk, hiszen 5-4-es hátrányuknál szemet hunyt a bírópáros egy négyest érdemlő szabálytalanságnak a kapujuk előtt, miközben a másik oldalon "megette" Molina színészkedését - a világbajnok így ajándék büntetővel mentette ikszre a derbit.

Leonardo Binchi (3) és Federico Mistrangelo (7)

További eredmények
B-csoport: Olaszország-Horvátország 6-5 (2-1, 1-2, 1-2, 2-0). Gólszerzők: Bencivenga 3, Binchi, Rath, Angelni, ill. Vranjes 2, Herceg, Premus, Hinic. Spanyolország- Görögország 5-5 (2-1, 1-3, 1-1, 1-0). G: Ballart 2, I. Moro, Gómez, Sánchez-Torill, ill. George Afrudakisz 2, Szanta 2, Tomakosz
A-csoport: a Jugoszlávia-Egyesült Államok találkozót lapzártánk után játszották.

AZ, CSG, ÁK (fotó), Nemzeti Sport 2002.08.21.