Lentről indult. A Világkupát megelőző egyetlen felkészülési tornára nem vitte ki a kapitány. Amíg a többiek Kréta szigetén iskolázták le a mezőnyt, ő Drávucz Ritával egyetemben az Újpest férficsapatának edzéseit látogatta. Az ok: későn jött haza az Egyesült Államokból, ahol iskolai tanulmányait folytatja.
"Mi tagadás, nem volt könnyű a helyzetem. Az az igazság, hogy megértettem Tamás döntését, amennyiben én vagyok a helyében, ugyanígy cselekszem. Sajnos, a suli miatt nem tudtam hamarabb jönni. Nem volt más választásom, becsülettel edzettem a fiúkkal, bíztam abban, ott leszek majd a csapatban" - elmélkedett a kaliforniai egyetemen utolsó éves Pelle Anikó.
Természetesen utazott Perthbe - természetesen, hiszen tehetsége vitathatatlan -, és ha már ott volt, lenyűgözte a szakembereket. A nyitó meccsen, az amerikaiak elleni derbin ugyan még izgult egy kicsit (azért így is betalált Frank kapujába), aztán nem volt megállás. Remekelt az olimpiai bajnok ellen, a Világkupa legfontosabb meccsén, a világbajnok olaszok elleni középdöntőn a sorsdöntő találat fűződik a nevéhez, a finálé hőstettéről nem is beszélve: volt lelkiereje azok után is elvállalni a lövést az őrülten izgalmas utolsó negyedben, hogy közvetlenül előtte a bíró belefütyült, és érvénytelenítette gyönyörű akciógólját. Dacból is révbe ért.
"Bevallom, az amerikaiak elleni első találkozón volt bennem némi drukk, aminek később szerencsére nyoma veszett. Kellett egy kis idő, mégiscsak másfél éve nem játszottam együtt a társakkal. Amúgy bíztam a csapatban, a második naptól fogva nyugodt voltam, tudtam, hogy képesek vagyunk a legnagyobb siker elérésére is. Az első meccs után leültünk, megbeszéltük a hibákat, onnantól nem volt probléma. Az olaszok ellen szerzett fontos gólom teljesen kiesett, abszolút nem emlékszem rá, a lényeg azonban, hogy nyertünk. Örülök, hogy jól ment, a gólkirálynői titulus azonban egy kicsit meglepett, nem számítottam rá. Annál boldogabbá tesz."
A 24 esztendős hölgy december 29-én már a tengerentúlra utazik, addig élvezheti a családdal töltött napokat. Bátyjával, a Ferencváros kitűnő kapusával, Balázzsal jár ajándékok után, bulizik a társakkal (ezúttal éppen Sós Ildikó szervez egy mulatságot), készül a karácsonyra. Világkupa-aranyérmét a fukuokai vb-n kapott plüss kabalaállat nyakába akasztotta - az Eb-arany és a vb-ezüst mellé. "Pachapó" (a hivatalos neve a japán lénynek), Anikó elmondása szerint várja a további medáliákat. Már csak ezért sem lehet alább adni ...
Kulisszatitok: pityergett a kazahok elleni meccs után. Rossz napot fogott ki, bármihez nyúlt, rosszul sült el. Nehezen viselte. Pedig a klasszisokkal is megesik az ilyesmi. Mert klasszis, vitathatatlan. Az összes többi meccsen igazolt, ezt az állítást, a legjobban azonban hol máshol, a finálé utolsó negyedében csúcsosodott ki mérhetetlen tudása. Másfél perccel a lefújás előtt, 7-6-os amerikai vezetésnél kíméletlenül vágott be egy fórt, majd már csak negyvenöt másodperc volt vissza, amikor a Világkupa legvarázslatosabb mozdulatát vitte véghez: kilencről ejtett védhetetlenül a bal felsőbe.

Primász Ágnes: "A döntô? Az utolsó három percére nem is emlékszem ... "

"A kazah meccsen semmi sem sikerült, hülyeségeket csináltam, és egy ideig örlődtem rajta - kezdte Primász Ágnes. - Lelkizős vagyok, ám hamar kapcsoltam, nincs idő az ilyesmire, hiszen egy nap múlva a legfontosabb összecsapás várt ránk. Tartottunk az olaszoktól, hiszen hányszor, de hányszor előfordult már, hogy a csoportmeccseken betliztek, aztán mégis ők nyerték az aranyat. Hajtogattam magamban, hogy ezúttal nem lehet így, elvégre most mi állunk az útjukba. Jól játszottunk, legyőztük őket, emlékezetes csata volt. A döntő? Az utolsó három percére nem is emlékszem ...  Még most sem tudom, hogy mertem egyáltalan ejteni, hiszen ha nem megy be, az ellenfél támadhat a győzelemért. Tényleg nem tudom, mi vitt erre a megoldásra."
Az Európa-bajnokság után ismét gólkirálynő lett, ám ezért ezúttal igencsak meg kellett szenvednie. Tavaly szó szerint berobbant a világelitbe, ám azóta már ismerik az ellenfelek, a trénerek, akik egyik kulcsmomentumként nevezik meg a magyarok ellen a tizenkettes sapkában tempózó hölgy kikapcsolását. Perthben nem egyszer már emberhátrányban is szorosan védekeztek ellene!
"Nagyságrendekkel nehezebb érvényesülnöm, mint eddig. Sokkal nagyobb energiákat kell befektetnem, hogy gólokat lőhessek, hiszen tőlem mindenki ezt várja. Éppen ezért még többet edzek, készülök a megpróbáltatásokra. Fizikálisan azt hiszem topon vagyok, hiszen itt, Dunaújvárosban rengeteget tréningezünk". Az edzéseknek hála lövőstílusa is rengeteget fejlődött, nem véletlen, hogy a Fejér megyei város legjobb, legtehetségesebb sportolói közé sorolják. És hogy neki hol van a friss aranyérme? Hiszik vagy sem, táskája alján ...  Rengeteg embernek kell ugyanis megmutatnia. A kedvencek velejárója ez.