Mindezek szellemében hárompercnyi ismerkedő játék után magához ragadta a kezdeményezést a szurkolói által támogatott magyar együttes. Madaras fórból leadott okos lövése után a jugók junior klasszisuk, Jokics révén még egyenlíteni tudtak, Steinmetz mesteri mutatványára azonban már nem érkezett válasz. Próbálkozás persze akadt, csakhogy Madaras kitűnő blokkjából Tóth Frank indulhatott volna meg egyedül - naná, hogy visszahúzták. Hiába. Az előnyt újra Madaras értékesítette (Varga Dániel másodszorra paszszolt keresztbe pontosan), így 3-1-nél "egálban" voltak. Amúgy pedig plusz háromnál jártak ...
Kósz tett arról, hogy ne csökkenjen a különbség, szenzációsan ért át hátrányban Mészáros löketére, mi tagadás, így kell kezdeni egy hazai kupaderbit. Így meg folytatni: Vindisch két lóba után süllyesztette el az előtte tornyosuló kézerdőt Sefikkel az élen - bizonyítandó, nem kivárásra játszott a címvédő. Hanem aztán, mikor kezdtük azt hinni, itt aztán az ég világon nem lehet semmi probléma, beállt a krach.

Mátyás Zoltán (fehér sapkában) nagy küzdelmet vívott a jugoszláv támadókkal (Fotó: Árvai Károly)

Vindisch ugyan összekapart egy gólt a harmadik játékrész harmadik percében, amivel 5-2-re vezettek a hazaiak, igen ám, de ezt követően megállt az ész. A centerek vergődtek a jugók szorításában, Sefik magabiztosan hárítgatta a hátulról érkező bombákat, zavarba ejtően támadgatott az angyalföldi legénység. Eközben Jokics büntetőből volt eredményes, aztán Vukcsevics akcióból mattolta az egyébként kifogástalanul teljesítő Kószt, ezáltal 5-4-re zárkózott fel a Jadran. A záróakkord sem hangzott szépen, hiszen az immáron görcsösen támadó Vasas továbbra sem találta "góllövő cipőjét", még szerencse, hogy hátul azért igencsak odatették magukat Binderék. Külön kiemelendő Tóth Frank, a labdákat szerző szélső, valamint ki más, Kósz, aki szinte egymaga tartotta, őrizte a minimális előnyt. Jellemző momentum: kivédekezett támadásnál már megvolt a labda, Madaras kezéről leütötték azt, ami után Vindisch csak visszahúzni tudta Mészárost. Jokics lőtte be az újabb négyméterest (5-5), a hátralévő két perc így óriási izgalmakat ígért. Különösen úgy, hogy a Steinmetz által kiharcolt fórt Madaras és Binder is a blokkba vágta, azaz a hosszabbításért adogathattak Porobics mester tanítványai.

Hangverseny és iszákos farkas

Elôször Kósz Zoltán nevének említésekor robbant az uszoda ... Aztán Madaras gólja után megállíthatatlanul elindult valami - a fantasztikus szurkolás! Nemcsak hogy szép számban jöttek ki az angyalföldi drukkerek, de a mennyiségen kívül a minôségre is adtak. Vasas-meccseken már-már természetes, hogy egy jó ötvenfôs "kemény mag" ontja magából a rigmusokat. Így a szokásos "Hajrá Vasas!" és "Angyalföld!" kiáltások mellett olyan is színesítette az estét, mint a dobbal megerôsített "Isten vagy, Norbi!". Újabb távlatokat nyitottak a piros-kék drukkerek a drapériák terén is. Volt "Vasas the Best" zászló, de a pálmát a sörözô farkast ábrázoló szövet vitte el. Olyannyira jól végezték a dolgukat a hazai hangulatfelelôsök, hogy a harmadik negyedre már szinte az egész nézôtér dalra fakadt. Nem volt egy versenymű, de a német bíró sípjátékával egész jól hangzott ...

Lélegzetelállító pillanatok voltak ... A nagy feszültséget szerencsére Jokics sem bírta, rossz bejátszását Binder halászta le a levegőből, mintegy életet lehelve az angyalföldi fiúkba. Mert ugyan mínusz kettőről nem sikerült volna az elődöntőbe jutás, de mint tudjuk Herceg Noviban 5-4-re győzni tudott a Vasas. Láthatják mennyit ért az a siker ...

Mestermérleg
Somossy József: - A követelményeknek megfeleltünk, már ami a továbbjutást illeti. A folytatásban a görcsös támadójátékunkat mihamarabb el kell felejteni.
Petar Porobics: - Volt esélyünk a továbbjutásra, de a játékosaim sajnos nem hittek magukban eléggé.