|
|
| ||||
|
|
Férfi KEK-elődöntő, első mérkőzés – háromgólos előny
Szárnyaltak, mint a Madár -------------------------------------------------------------------------------- forrás: AZ, Nemzeti Sport 2003.02.16 -------------------------------------------------------------------------------- 
A 25.
másodpercben Makszimov hálójában pihent a labda - Steinmetz
Ádám játszi könnyedséggel rázta le magáról Oscar Reyt és
avatta fel az ellen portását -, olyan egyszerűnek tűnt minden ...
De amikor Daniel Ballart a kezébe vette a labdát ... A fukuokai világbajnokság egyik hőse a hírek szerint hetek óta nem tréningezett, nap mint nap kezelték a vállát, ami csepet sem árnyékolta be a Vasas elleni szereplését. Hogy nem vehettük félvállról a Sabadellt, leginkább neki tudható be: csapata első két emberfórját laza elhajló mozdulattal értékesítette, tudatosítva mindenkiben, ez bizony a KEK elődöntője, ahol elvben bármi megtörténhet (1-2). Hogy ne történjen, arról Madaras Norbert (közeli ismerősöknek csak Madár) és Varga Tamás kezdett el gondoskodni, a duó mentette ugyanis döntetlenre a nyitó felvonást - lévén a túloldalon Európa-bajnokunk, a bemutatásnál a szurkolóktól a hazai pólósokhoz hasonlóan nagy tapsot kapó Kiss Csaba is betalált. Talán nem sértődik meg a szegedi fiatalember, ha azt mondjuk: ezúttal nem örültünk a produkciójának (3-3). A hirig a második negyedben is folytatódott: a spanyolok - ahogy megjósolható volt - a pörgős, dulakodós, hisztis, fejen átugrálós játékukat erőltették, amivel partiban voltak a címvédővel, méghozzá úgy, hogy az ebben a hét percben kapott két előnyüket ezúttal elpazarolták. Pariban voltak, mert Ballart a társtól kapott labdát gyönyörűen vette át és ejtette Kósz kapujába, partiban voltak, mert a piros-kékek legtöbb próbálkozása a kapufán csattant. Szerencsére a szorosan záró vendégvédelmet Gombos Gábor okosan bontotta meg, s hozta kihagyhatatlan helyzetbe Madarast, aztán pedig a gólszerző tündökölt az asszisztok terén, midőn lélegzetelállítóan pontos ütempasszal ajándékozta meg a jól célzó Varga Dánielt. Minimális előnnyel cseréltek tehát térfelet a csapatok, nem véletlenül hangsúlyozta Somossy József, figyelni, koncentrálni kell, nem a közvélemény által elvárt sikerre, hanem az ellenfélre kell minden idegszállal gondolni (5-4).
A záró hét percben az eddigieknél is öldöklőbb küzdelmet láthatott a nézősereg: mindkét oldalon szorosan fogták egymást, szabadulni szinte képtelenség volt. A KEK-elődöntővel már így is a klub fennállása legnagyobb sikerét elérő vendéggárda még egy lapáttal rátett, már ami a színészkedést illeti - Ballart például szó szerint átugrott Vindisch Ferenc fején, majd maga tépte le a sapkáját, eljátszva a nagy halált, amit az egyébként a mérkőzésen zavarodottan fújó játékvezetők meg is "ettek". A fórt azonban Viktor Bondarenko csúnyán elpasszolta, amit eztán két újabb kihagyott sabadelli előny követett. Kósz Zoltán is egyre inkább érezte a ritmust, már nem tudtak túljárni az eszén, ami a mindinkább összeálló védőfalnak is köszönhető volt. A stabilitás egyértelműen a Vasas ereje, s ezen a meccsen bizony támadásban is igazolták klasszisukat az angyalföldi szurkolók kedvencei. Közülük is elsősorban a sokat emlegetett Madaras, Varga T. páros. Az utóbbi kierőszakolt egy fórt - már ha azt annak lehet nevezni, hogy Valles jókora taslit nyomott a fejére -, az előbbi pedig kíméletlenül lőtt a spanyol kapuba, kiegyenlítve ezzel a kettőjük közötti góllövőversenyt. (9-6). A legvégén ugyan lehetett volna a plusz háromból plusz négy is (Varga Dániel labdája a kapufával kötött szoros barátságot), de lehetett volna "csak" mínusz kettő is (Kiss Csaba bombáját azonban leszedte Kósz), azaz nincs okunk a panaszra. Annak tudatában meg különösen nem, hogy ismerjük a Vasast, és nehezen képzelhető el, hogy a két hét múlva esedékes visszavágón ledolgozza hátrányát Manuel Silvestre alakulata, bár a vízilabdát és a spanyol medencéket ismerve jobb, ha nem kiabálunk el semmit. Mestermérleg Somossy József: - Az elején meglepett bennünket a spanyolok erőszakos játéka, talán ezért is kaptunk három gólt. Ezt követően azonban meg tudtuk őrizni védekezésünk hatékonyságát, és támadásban is olyan jeleket véltem felfedezni, ami már a tavalyi csapatot idézte. Teljesítettük a tervünket, három góllal győztünk, ám nem szabad félvállról vennünk a barcelonai visszavágót. Manuel Silvestre: - Nagyon jó meccset játszottunk. Voltak lehetőségeink, hogy szorosabb eredményt érjünk el, ám sajnos az utolsó negyedben elfáradtunk, és kihagytuk helyzeteinket. Tudtuk, hogy esélyesebb a magyar együttes, ám éreztük, hogy lehet ellenük keresnivalónk. Nem adjuk fel! Vasas: sportszerűségből is jeles Bizony, csak határőreink jóindulatán, valamint az angyalföldi vezetők rendkívül sportszerű hozzáállásán múlt, hogy a Sabadell orosz és ukrán légiósa egyáltalán vízbe ugorhatott a Komjádiban. A barcelonai reptéren vette kezdetét a megmosolyogtató történet: az útlevél-ellenőrzésnél derült ki ugyanis, hogy Makszimovnak és Bondarenkónak nincs magyar vízuma, ami nélkül nem léphetnek hazánkba. Hosszas vita vette kezdetét, miközben a csapat két játékosa nélkül indult útnak. Telefon a Vasasnak, kellene egy meghívólevél - Földi Lászlóék tíz perc alatt fabrikáltak, faxoltak egyet a reptérre -, végül Zürich érintésével péntek este tízkor landolt Ferihegyen a két hullafáradt pólós, akik vízum hiányában joggal tarthattak attól, kitoloncolják őket Magyarországról. Nos, a reptéri taxis, Mr. Földi (a szakosztályvezető ingázott Ferihegy és a belváros között) hathatós közbenjárásával belépést nyert a duó, így ahogy a Sabadell Európa-bajnoka, Kiss Csaba fogalmazott: "Óriásit bakiztunk, de megúsztunk egy óriási blamát ... " |
| ||
|
||
|
||
|
FONTOS
